2004 október hónapjának első hétvégéjén a Szent Péter téren 5 boldogot avatott a Szentatya. Habsburg Károly utolsó magyar király és osztrák császár is a boldogok közé került.
I. Károly osztrák császárként és (IV. Károly néven) magyar királyként mindig a béke embere volt. Már uralkodásának kezdetétől jelentős erőfeszítéseket tett a háború befejezésére, komolyan igyekezett béketárgyalásokat folytatni, s nem rajta múlott azok sikertelensége. A Szentatya a boldoggá avatási szentmise keretében szintén kiemelte a béke érdekében tett erőfeszítéseit és uralkodói bölcsességét:
"Az első világháború viharában vette át országai vezetését, s megkísérelte felkarolni elődöm, XV. Benedek béketörekvéseit. Károly császár uralkodását már a kezdetektől úgy fogta fel, mint egy szent szolgálatot népeiért. Komoly szándéka volt, hogy a keresztény embernek az életszentségre szóló hivatását a politikai tevékenységében is kövesse. Ennek kapcsán fontos volt számára a szociális szeretet gondolata. Legyen ő mindannyiunk számára példakép, de különösen azoknak, akik ma Európában politikai felelősséget viselnek!"
Nekünk, magyaroknak is okunk van rá, hogy büszkén magunkénak valljuk őt, annak ellenére, hogy nem magyar uralkodóházból származott. 1916. december 30-án koronázták IV. Károly néven Magyarország királyává a Mátyás-templomban. Uralkodásával igyekezett feledtetni a Habsburg-ház egyes uralkodóinak a magyar nemzet ellen elkövetett bűneit. Ahogyan azt Jose Saraiva Martin bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa találóan megjegyezte: a mostani boldoggá avatás nem az egész Habsburg-házat, vagy a királyságot mint államformát érinti, hanem Károly királyt, a hivő keresztény uralkodót állítja elénk példaképül az Egyház.
Boldog Károly a Szent Koronával való megkoronázását küldetésnek tekintette. Fia, Habsburg Ottó egy nemrégiben adott interjúban így vall erről: „Édesapám számára rendkívül sokat jelentett a Szent Korona, döntő volt tisztelete e nagy nemzeti ereklye iránt. A királynak – illetve korunkban az államfőnek – egyetlen dolga az, hogy szolgálja azokat az elveket, amelyeket a Szent Korona megtestesít. Apám a Szent Korona szolgája volt, arra esküdött fel, és minden cselekedetében az vezette, hogy megfeleljen esküjének."
Amikor a háborút követően az osztrák tróntól megfosztották, XV. Benedek pápa buzdítására az 1921-es évben két alkalommal is megkísérelte –békés úton- visszafoglalni a magyar trónt, hogy megállítsa a kommunizmus pestisének fenyegető terjedését és vigaszt nyújtson a Trianonban gyalázatosan megcsonkított magyarság számára. Terve azonban nem sikerülhetett. Miután Magyarországról is távoznia kellett, Madeira szigetére kényszeritették száműzetésbe. Boldog Károly készségesen fogadta a száműzetést is, mint Isten akaratát, ezen szavakkal: „Ha nem is sikerült, mégis hálásnak kell lennünk Istennek, mert az ő útjai nem a mi útjaink.
Boldog Károly király országában az igazságosság, valamint a népek közti béke és megértés előmozdításán munkálkodott. Minden nemzetnek meg kívánta adni az őt megillető jogokat, szövetségi államformát akart adni a monarchiának. Később szenvedéseit is a rábízott népekért ajánlotta fel, ezen szavakkal: „Azért kell ilyen sokat szenvednem, hogy népeim megint egymásra találjanak." 1922. április 1-én halt meg Madeira szigetén.
Hálatelt szívvel gondolhatunk most Károly királyunkra, és büszkeséggel tölthetnek el minket a boldoggá avatott magyar király fiának, Habsburg Ottónak a szavai, aki azt mondotta, hogy tudomása szerint nincs még egy olyan nemzet a világon, amelynek első királyát szentté, az utolsót pedig boldoggá avatták volna. Mindez pedig – mondotta a köztiszteletben álló államférfi- reményt jelenthet a jövőre nézve, hogy a magyar nemzet új, felfelé ívelő korszak elé nézhet.
Adja Isten, hogy így legyen! Boldog Károly király, könyörögj magyar népedért!