Vajon mi lehet az a két kincs? Erre a felvidéki mártírpolitikus, Esterházy János ad választ, aki az Új Hírekben 1940. decemberében ezt írja: „Két kincsünk van: magyarságunk és kereszténységünk. A Szlovákiában élő magyarság éppúgy, mint a magyar nemzetnek minden egyes tagja, két kincset őriz szívében és lelkében és ez a két kincs: a magyarsága és a keresztény mivolta. A magyar nemzetnek évezredes történelméből láthatjuk, hogy legnagyobb fiai, legnagyobb alkotói egyaránt voltak magyarok és keresztények, egyaránt szolgálták a hazát és az Istent.”
Vajon megbecsüljük ezt a két kincset mi felvidéki magyarok? A kérdést annak fényében teszem fel, hogy magyarságunk súlyos létszámcsökkenést mutat és közösségünk értékei folyamatosan más irányba mozdulnak. Mégis mindig visszatérünk a történelem kerekében a múlthoz. Ezek pedig a Szent Istváni alapok, amelyekre magyar királyaink, uralkodóink, nemzetünk legnagyobb fiai is építkeztek.
A mai korban is lennie kell olyan társadalmi normáknak, olyan értékrendszernek, amely megtart bennünket és a megmaradás mellett gyarapít is. Ez pedig a hit, a vallás, a közösségünk értékeinek a megbecsülése.
Fontosak számunkra a gazdasági problémák orvoslása, a régiónk felzárkóztatása, a szociális gondok megoldása, mezőgazdaság és a gazdák felzárkóztatása és megbecsülése. De fontos kell, hogy legyen a hit és a kultúra megőrzése és továbbadása is. Jövőt építünk gyermekeinknek, unokáinknak. De Tőlünk is függ milyen jövőt biztosítunk be számukra. Egy szabadelvű, mindenkivel toleráns és mélyen multikulturális jövőt, vagy megőrizve két kincsünket – kereszténységünket és magyarságunkat – őseink múltját adjuk tovább.
Manapság amikor a keresztény Európát szeretnék megdönteni, különösen fontos, hogy kiálljunk azon értékek mellett, amelyek gazdagítják társadalmunkat, nemzetünk javát szolgálják és ezzel az egyetemest is.
„Szívünk, lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatig sem. Ápoljuk, őrizzük ezt, mert ez az egyetlen pozitív érték, amelyet senki el nem vehet, és melynek varázslatos ereje átsegít a legnehezebb megpróbáltatásokon.” – folytatja írásában Esterházy. Megpróbáltatások érték nemzetünket: Trianon, Beneš-dekrétumok, deportálások, magyar iskolák megszüntetése, megfigyelések, besúgások, papjaink bebörtönzése, asszimiláció. Mégis itt vagyunk még mindig és dédapáink megmaradtak magyarnak és kereszténynek! Mi sem adhatjuk lejjebb, hiszen tartozunk nekik és tartozunk nemzetünknek is annyival, hogy hűek maradunk hitünkhöz és anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz.
Arra biztatok mindenkit, hogy fogadja meg a felvidéki mártírpolitikus szavait és őrizze meg ezt a két kincset a jövő nemzedékének!