Készülődés, sürgés-forgás, ajándékozás. Vallásos és nem hívő egyaránt várta december 25-ét, Karácsony napját. Az adventi várakozás végén kigyúlnak a fények és Jézus születése bevilágítja a földkerekséget. Békét hirdetnek az angyalok. De mégis valami beárnyékolta a karácsonyi ünnepkört.
Jó pár évvel ezelőtt Európa fővárosaiból szebbnél-szebb fényképek járták be a nagyvilágot. Csillogás, pompa, jókedv, karácsonyi hangulat. Sokan útra keltek, hogy részesei legyenek a karácsonyi varázsnak. Manapság már kevésbé látványosok a Nyugat-Európai országokban készült fényképek.
A karácsonyi árusok mellett felfegyverkezett rendőrök, katonák, páncélozott autók jelentek meg. Óvatosságra intik az embereket, a nagykövetségek a kiutazó polgárokat arra kérik, hogy regisztráljanak a külképviseleteken. Különösen hátborzongatóvá vált a berlini tragédia után a karácsony vásár fogalma nyugaton. De sajnos a terroristák elől senki sem menekülhet. Vagyis mégis, a bajt meg lehet előzni. De ezt nem mindenki volt képes felismerni, így most a bársonyszékben retteghetnek bizonyos vezető politikusok. Félnek és páncélozott, golyóálló ablakok mögül tekintenek ki a kihalt városokra. Megbánást azonban nem tanúsítanak, hiszen nekik csak igazuk lehet. Inkább anyagi javakkal próbálják megvásárolni az új polgártársakat. Ők pedig hálásak ezért. Az állam pénzén élnek, de mégis az államot akarják megdönteni.
„Öljétek meg a keresztes disznókat!”
Ezt üzente társainak a berlini gyilkos, aki kamionnal belehajtott az egyik karácsonyi vásár látogatói közé. Az üzenet egyértelmű: gyilkolni és nem kegyelmezni! A Heti Válaszban olvastam egy interjút Douglas Al Bazi iraki káld katolikus pappal, aki részletesen elmondta, hogy bántak vele az iszlám állam harcosai.
„Én még a szerencsésebbek közé tartozom. Mert legalább nem gyilkoltak meg, »csupán« a szemem láttára robbantották fel a templomomat, s kétszer akarták rám gyújtani az autómat. Aztán elraboltak, és a kilenc napig tartó fogság alatt éheztettek, kínoztak, kalapáccsal verték ki a fogaimat, szétlőtték a lábamat. Volt, hogy azzal fenyegettek meg, lenyakaznak, és a fejemet egy kutyáéval helyettesítik, mondván, az vagyok: hitetlen kutya. Még szerencse, hogy láncon tartottak fogva, mert így annak szemeit a rózsafüzér imádkozására használhattam. Végül az egyházközség össze tudott gyűjteni annyi pénzt, amivel meg tudták váltani a szabadságomat”
– mondta a megkínzott pap. A keleti üldözött katolikusok mind óva figyelmeztetnek az iszlám veszélyeire. Mégsem hallgatnak rájuk a „nagy” vezetők.
Békére várva/vágyva
A békéért imádkoznunk kell, de az ima mellett cselekedni is muszáj. Karácsony másnapján a dunaszerdahelyi plébániatemplomban a helyi esperes-plébános a szentmise elején a miseszándékot Európáért mutatta be. Kérte a Teremtőt, hogy védje meg az öreg kontinenst a rá leselkedő veszélyektől.
Az utóbbi időkben egyre többet áhítozunk a békére. Remélni tudjuk, hogy az ima szavát és az emberek hangját a felelős politikai vezetők is meghallják és cselekedni is mernek. Mert a félelem az ellenség módszere és célja is egyúttal. Ne adjunk nekik lehetőséget, hogy győzedelmeskedjenek. Legyünk éberek, ahogy a Szentírás is mondja: „Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő…” (Mk 13,32-33).
Karaffa Attila
Az írás megjelent a Körkép oldalán a következő linken:
http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2016/12/27/krisztusvaras-europaban-bekeben
Fotó: patheos.com