ThDr. Karaffa János védnök-elnök is felszólalt a komáromi nagygyűlésen. Beszédét az alábbiakban olvashatják.
Kedves Keresztény és Magyar Testvéreim!
A Pázmaneum Társulás elnökeként, amely a felvidéki magyar katolikusok érdekében fejti ki tevékenységét, jöttem közétek, hogy néhány gondolatot megosszak veletek. Délelőtt a keresztény magyar családokért imádkoztunk Helembán az Imakilenced keretében. Kereszténység és magyarság – ezek azon értékek, amelyeket őriznünk kell és tovább kell adnunk. Sokan szerették volna már ezeket az értékeket kiirtani szivünkből.
A kommunista diktatúra éveiben ki is adták a jelszót: „A múltat végképp eltörölni!" Ennek jegyében meg is indult a pusztítás: a vallást, az Isten-hitet gyökerestül akarták kigyomlálni az emberekből, a nemzeti érzést elfojtották.
De az ún. „demokratikus" rendszerben is sokan szeretnék azt, hogy nemzeti múltunk emlékei is a feledés ködébe vesszenek. Újra és újra be akarnak minket olvasztani az idegen közegbe, el akarják venni iskoláinkat, be akarják tiltani a magyar szót, fondorlatosan feldarabolnak közigazgatásilag, majd még durvábban szétszakítják és különböző idegen egyházmegyékbe szórják szét katolikus közösségünket, 22 évnyi Komáromi Imanapon előadott kérés és ima, sok ezernyi aláírás után sem adnak 400 ezer magyar katolikusnak magyar főpásztort és magyar egyházmegyét. Ma olyan időket élünk, amikor a szlovák közéleti szereplők döntő hányada nyíltan felvállalja Benes örökségét, s újabb jogtalanságot kívánnak elkövetni – újra meg akarják fosztani az identitásukat felvállaló magyarokat állampolgárságuktól. Újabb jogfosztásra, üldöztetéssel és büntetéssel fenyegetik a felvidéki magyarokat.
Sokszor hivatkoznak ma egyes szlovák politikusok Szent Cirillre és Metódra, csak éppen nem értik meg üzenetüket. Hiszen ők éppen azt akarták, hogy mindenki használhassa anyanyelvét, anyanyelvén hallgathassa Isten igéjét. Mi nem akarunk elvenni semmit másoktól, csak a sajátunkat kérjük.
Bátran követeljük mindazt, ami természetes: minden felvidéki magyar nyíltan vállalhassa nemzetiségét, használhassa anyanyelvét, ismerhesse meg saját kultúráját és történelmét, imádkozhasson a templomban magyarul, és magyar paptól, magyar püspöktől hallhassa az Isten szavát.
Esterházy János példája álljon előttünk, ő a magyarok és szlovákok sorsközösségének megtartására buzdított ezen szavakkal: „Mi a szlovák népet mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja."
Esterházy János ma is olyan példaképként áll előttünk, akire föltekinthetünk, hiába gyalázzák őt ma olyan méltatlan emberek, akik a nyomába sem érhetnek soha.
Mi véssük a szívünkbe Esterházy Jánosnak, a magyarság mártírjának üzenetét:
„Két kincsünk van: magyarságunk és kereszténységünk, ápoljuk, őrizzük meg ezt az egyetlen pozitív értéket, amelyet senki el sem vehet, és amelynek varázslatos ereje átsegít a legnagyobb megpróbáltatásokon."
Videólink a Hírek.sk honlapon: Link