Szokatlan hír járta be a világot nemrégiben: XVI. Benedek pápa február 28-án lemond pápai tisztségéről és Szent Péter trónja a következő pápa megválasztásáig üres marad, azaz bekövetkezik a „sede vacante" (üres trón) ideje.
A Szentatyának életében több esetben is fontos döntéseket kellett hoznia. Mégis megkockáztathatjuk annak a kijelentését, hogy a mostani döntése életének egyik legmeghatározóbb és legnagyobb alapossággal előkészített döntése kellett, hogy legyen. Ő, mint Szent Péter utóda, mint az Egyház feje, Róma püspöke olyan döntést hozott, amely a mai szekularizált világban példaértékű döntés. A mai ember rangkórsága és hatalom utáni vágya sokak kárára válik, emberi kapcsolatokat, családokat törhetnek-zúzhatnak szét a hatalom után áhítozók. A már megszerzett előjogokról pedig nagyon nehezen mondanak le, szinte görcsös ragaszkodással szorítják magukhoz a hatalmi jogart és életük utolsó leheletéig megkívánják kiváltságaik betartatását.
A Pápa, az Ember viszont utat mutatott nekünk döntésével! Saját maga, önszántából nyilatkoztatta ki, hogy nem tudja már megfelelően ellátni a péteri szolgálatot, lemond a pápai tisztségről és visszavonul. Az Egyház feje döntött, nem a maga érdekében, hanem az Egyház jövőjének érdekében, értünk katolikusokért, keresztényekért és minden emberért a Földön, akiket Jézus Krisztus kereszthalála által megváltott. Mi talán elképzelni sem tudjuk, micsoda lelki őrlődés közepette hozta meg a Szentatya történelmi döntését. Bár vannak olyan újságírók, akik mindig bölcsebbek mindenkinél és cinikus magatartásukkal és írásukkal degradálni akarják XVI. Benedek pápa történelmi tettét! Általában azok írnak így, akik nincsenek tisztában a vallásos lelkülettel és a hitről csak hallomásból ismernek néhány dolgot. Viszont, amikor az Egyházat kell támadni, illetve amikor valami nem szokványos történik a krisztusi közösségben, akkor az elsők között vetnek rá követ saját magukat feldicsérve és elferdítve az igazságot. Cikkükben megállapítják a pápáról, hogy a 21. század követelményeinek nem tudott megfelelni és valami egyszerűbb munkakörhöz hasonlítják a pápai tisztséget! Az ilyen szánalmas hasonlítgatás az emberi kicsinyesség megnyilvánulása és csupán a szekularizált társadalomnak való megfelelés hajtja őket! Az Egyháznak és Szent Péter következő utódának máris feladatokat osztanak. Múzeumi darabnak állítja be az élő Egyházat, amely a világban ott van különböző formákban: iskolákban, árvaházakban, missziókban, egészségügyben, a tudományban, a művészetekben és a mindennapokban, a jó hír, a jó szó formájában!
XVI. Benedek pápa az Egyházért, az emberekért döntött belátása szerint, amelyet - ahogyan Ő is elmondta – komoly lelkiismeretvizsgálat előzött meg. A Szentatya világéletében komoly teológusi munkával segítette az Egyházat, számos írása, majd Szent Péter trónjára lépése után enciklikái és könyvei jelentek meg. Felismerte az idők jeleit és minden bizonnyal jól előkészülhetett döntésének meghozatalára, a jó döntésre. Szeme előtt nem önös érdekek jelentek meg, hanem a közösségé, az emberé, Isten képmásáé.
A Pápa a béke őrzője és állandó óhaját fejezte ki a világban a békességért. Nem hagyta szó nélkül a keresztényüldözéseket, de ugyanúgy minden más vallás számára hangoztatta a megfelelő tiszteletadást is. Felhívta a figyelmet a fundamentalizmus, a laicizmus, a szekularizált világ és az embereket megtévesztő, hamis média befolyásának veszélyére.
Egy bejegyzésben olvastam: „A fundamentalizmusnak és a laicizmusnak sarkalatos hibája az, hogy hadilábon állnak az értelemmel. A fundamentalizmusban a hit tagadja az értelmet, ezért erőlteti a vallást erőszakkal a másikra. A laicizmusban az értelem tagadja a hitet, és ezért erőlteti a vallástalanságot a másikra. Egyik sem jó. A hit és az értelem mindig kéz a kézben kell, hogy járjon."
A leköszönő XVI. Benedek pápa erős volt, amikor az Egyházat támadták a külső, sátáni erők és elismerve az emberi hibákat azon volt, hogy az igazság kerekedjen felül az elhallgatás felett. A Szentatya óvott, intett és megbocsátott – gondoljunk csak a pápai iratokat ellopó komornyik esetére!
A különböző sajtótermékekben szinte azonnal megindultak a találgatások is, és ami a legborzasztóbb, hogy a fogadási irodák játékot űznek a pápaválasztásból. Minden nemzet a saját fiát látná a legszívesebben a legnagyobb tisztségekben, talán a pápai trónon is. Viszont el kell, hogy fogadjuk mi, hívő katolikusok, amit mások talán kinevetve és lekicsinylően kezelnének: A Harmadik Isteni Személy, a Szentlélek fogja majd megvilágosítani a pápaválasztó bíborosok elméjét és lelkét. A döntés az Ő kezükben van, mi pedig majd örömmel üdvözöljük a fehér füst felszállását a Vatikánból és a Szent Péter bazilika erkélyén megjelenő bíborost, aki bejelenti: „Habemus Papam!"
Karaffa Attila