A gyönyörű klasszicista stílusban épült kápolna közelmúltban történt újraszenteléséről, több újságból, portálról értesülhettünk. Magam is részese voltam a szentmisének, az ünnepségnek.
E kápolna révén ismerhettem meg Vavrik Évát, aki gyermekkorában Perbetén élt, és ma Dr. Fajnor Évaként ismerik Münchenben -főleg magyar berkekben-, de bizonyos vagyok abban, hogy a Felvidéken is, nagyon sokfelé. Ha nem vallanám Mécs Lászlóval egyetemben, hogy „Hiszek a véletlenben, mely megett Isten nevet..." most nem éreznék belső késztetést, hogy megosszam Önökkel Dr. Fajnor Éva gondolatait a perbetei remete kápolna kapcsán, melyet a rendkívüli liget óv és őriz. Ez a hely őrzi azok szellemét, akik valaha ott éltek, imádkoztak, nemzetünkért, fennmaradásunkért, értünk: akik ma újra elmegyünk, és emlékezünk.
Gondolatok egy tölgyfaligetben.
A perbetei Remetekápolna árnyékában.
Honnan jöttek a remeték, mikor, hányan voltak, nem tudni. A 16. században figyeltek fel rájuk a perbeteiek, a sűrű tölgyfaerdőben, ami ma már inkább tölgyfaliget. Különleges flóráját szigorúan őrzik a természetvédők.
Istenkereső férfiak voltak, vagy a király gyepüőrei - vagy mindkettő? Nem tudni. Történetük a legendák ködébe veszik. Az utolsó remete után sok pénz maradt, ebből építették a perbeteiek a "Mennyei királynő, Mária" tiszteletére a kápolnát.
Csend, levendulaillat, kakukkszó.
Gondolataim a régi országúton járnak, erre vezetett Bécs, Pozsonyon át Budáig. A szép királynő, Mária Terézia nehéz hintóival, katonai kísérettel, hatalmas ládákkal, benne étkező és szépségápoló utazókészletével színaranyból (látható a müncheni kincstárban), személyzetével, válogatott magyar testőreivel, itt pihent meg, Perbetén.
Bessenyei György, a testőrköltő vajon vele volt-e.
Megszállt a királynő külön az ő számára épült vaskos barokk házban (kastélyban), ami még ma is méltóságot sugároz. Emlékét őrzi a széles lépcsőfeljáró, alkalmazkodva a barokk és rokokó ruhák divatjához.
Ebben a nagy házban őrzik a kápolna többszáz eves kegyképét, a csodatevő Boldogasszonyt a gyermek Jézussal.
Elcsöndesedve állok előtte.
A kép és a kápolna élte át a földrengést 1730-ban, amikor elpusztult a falu és a templom is. Csak a kép és a kápolna nem. A Remetekápolna első csodája? Aztán újra felépítették a falut és templomát – Mihályvár és Érsekújvár romjaiból.
Perbete az újraépítők faluja? Pozsonyban, Trianon után a cseh katonaság lerombolta Mária Terézia szobrát. Talán Perbetén egyszer újra felállítják?! Hiszen csak itt, csakis itt pihent meg, sehol másutt a hosszú úton – ami Bécstől Perbetéig 10-15 órát tartott - a 16 gyermekes anya, talán nálunk is kisbabát várt. Valószínű...
Próbálok visszamenni az időben még messzebbre – változik a kép.
Sok száz évvel ezelőtt járták az országutat porban, sárban, hatalmas marhacsordáikkal az Alföldről fel egész a mai Hollandiáig a mi magyar cowboyaink. Bizony sok száz évvel az amerikai marhahajcsárok előtt. A mi alföldi "hajtóink" a hajdúk. Végvári vitézekké váltak később és kuruc katonákká a nagyságos Fejedelem seregében. Rákóczi Ferenc a mi ökuménikus szentünk.
Míg a királynő lovashintói 15 km/h sebességgel haladtak, a hajdúk maximum 5 km-t tettek meg óránként.
Micsoda "logisztika" szükségeltetett a transzport lebonyolítására. Hány "menedzser" dolgozott a "projektben", intézte Internet, mobil, IPhone nélkül az "áru" sikeres megérkezését, benzin, teherautók, autópálya, hotel, ellátás nélkül. Ugyan ki emlegeti őket.
Hollywood egy iparágat épített fel róluk – a cowboyfilmeket.
Kik voltak, hogy voltak szerveződve, hányan haltak meg az embert, állatot próbáló hosszú úton. Tudtak-e a remetékről, akik biztos figyelték őket. Ki írja meg évszázados történetüket, teljesítményüket. Van-e szobruk – jut eszembe, ma, amikor annyi szobrot állítanak...
Igen, van. Bamberg, észak Bajorország. Tábla és szoborcsoport hirdeti a magyar cowboyok, hajdúk emlékét, hatalmas teljesítményét. Ott Bambergben, ahol a katedrálisban Szt. István királyunk egyetlen ifjúkori lovasszobra áll. Mert ő adta a pénzt a dóm építésére sógorának, Henriknek. Fiából azért lett Henricus, Emericus – Imre, a trónörökös.
Igen, erre jártak ők is, az elképzelhetetlen mennyiségű jószággal.
Miközben a remete életmódot vállaló istenkereső férfiak a perbetei tölgyfaerdő csendjében imádkoztak a Szűzanyához Magyarországért - tatár, török és más rabló népek idejében. Mert rabló népekből kifutott nekünk magyaroknak éppen elég.
A liget varázsa, különleges flórája aztán évszázadokon át idevonzotta az imádkozni vágyókat, vigasztalást keresőket. Idejártak a magányosak, szomorúak nyári hajnalokon és őszi alkonyaton.
Azokban az embertelen években is, amikor a falu lelkét tépték szét – elhurcolva százakat a dermesztő hidegben rabszolgamunkára, öregeket, gyerekeket sem kímélve.
Amikor Édesapám, a fiatal körorvos kínlódva, élete kockáztatásával próbálta menteni a családokat. Haláláig eljárt ide, lelkét erősíteni. Beült a kápolnába és hallgatta Isten üzenetét. Súgott a szél, a Kukukkhegyen kakukk szólt. "Most segíts meg Mária, ó irgalmas szűzanya" – imádkozta hangtalanul.
A régi remeték vették lörül, és a régi perbeteiek lelkei. Az alföldi hajdúk és a szép királynő, Mária Terézia.
Múltak az évek, a kápolnát egy lelketlen idő rommá rombolta.
Zsemlovics bácsiék se éltek már és Matyi szamaruk se jelezte az időváltozást. Minden elgazosodott, eldurvult, úgy akarták, felejtsük el a régieket, emlékeinket, nevünket is máshogy írjuk. Csak a kakukkfű illatozott és a tölgyfák súgtak a szélben. Ne féljetek, minden elmúlik egyszer. Csak a lélek örök.
És Mária megsegített.
Csodának is mondhatnánk, csöndesen, feltűnés nélkül megmozdult a falu lelke.
A Szentlélek szólt egy kitelepített kisfiú által, akiből pap lett, akinek szíve őrzi Perbete kicsinyét, nagyját.
Nagy László nagy szeretete "materializálódott" a segítők munkájában, akik közül már sokan nagymama, nagypapa korúak.
A kitelepítettek.
Rokonaik.
Gyerekeik.
Unokáik.
A kápolna feltámadt.
Salve Regina.
Hallgatom a fák zúgását, zeng a kitelepítettek himnusza "Elindultam szép hazámból, kedves kis Magyarországról..."
Az ősi magyarok Boldogasszonya mosolyog ránk a fák koronáiból. Isten anyja ő a boldogságos Szűzmária. Századok nyomain járunk, misztikus világban. Titokzatos remeték világában.
A psychológia – lélektan minden elődünket valóságos, köztünk lévő aktív lelkeknek tudja. Irányítják sorsunkat, itt vannak mivelünk, mint Isten anyja Mária, és Jézus, a mi Megváltónk.
Mit mond a psychológia a gyökerek fontosságáról?
"Azért jöttünk a világra hogy valahol otthon legyünk benne."
meg
"A víz szalad, a kő marad"
meg
"Hazádnak rendületlenül légy híve!"
Száll, száll a lelkek pozitív energiája a Kukukkhegy és a Menyecskevölgy felett.
A pozitív energia, amit úgy hívunk, Isteni kegyelem.
