A diktatúra áldozatainak avattak emlékművet Dunaszerdahelyen
Dunaszerdahely városa az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulóján emlékművet emelt a diktatúrák áldozatainak emlékére. Az alkotást Nagy János szobrászművész készítette. Az ünnepélyes felavatására 2006. október 31- én 16.00 órakor, a Városháza melletti téren került sor.
A szoboravatás előtt a Szent György római katolikus templomban Bíró László kalocsa-kecskeméti püspök mutatott be szentmisét felvidéki oltártestvéreivel együtt. A püspök atya szentbeszédében hangsúlyozta, hogy 1956-ban az emberek az igazság mellett tettek hitet és a forradalom az értékek forradalma volt. A szabadságba vetett hit, az igazság megismerése és az alapvető emberi jogok mind olyan értékűek, ami mellett egy keresztény-magyar embernek ki kell állnia. Buzdította a jelenlevőket, hogy bátran álljanak ki a katolikus hit és a magyar nemzetiségük mellett, még ha ez nem is előnyös sokszor.
A Városháza mellett Pázmány Péter polgármester megnyitó beszédében az emlékmű szükségességét és a forradalom áldozataira való megemlékezést hangsúlyozta. Kijelentette, hogy Dunaszerdahelynek is fejet kell hajtania azok előtt, akiket a nyilas majd a kommunista terror kivégzett vagy megfélemlített.
Duray Miklós ünnepi beszédében az 56-os eseményekről elmondta: „Példájával, tettével és leverettetésével a magyarság mellé állította a világ számottevő közvéleményét, mert döbbenetet keltett. Nem csak amiatt keltett döbbenetet, hogy az egyre anyagiasabbá, pénzlelkűvé váló világban a megaláztatás ellen és a nemzet közösségének, valamint az embernek mint egyénnek a szabadságáért, méltóságának visszaszerzéséért fel lehet lázadni és a legtöbbet, az életet is lehet érte adni, hanem azért is, hogy egy olyan elnyomó és léleknyomorító hatalom ellen irányult, amellyel nemrég még szinte az egész világ szövetségben állt, és egy olyan politikai hatalmi rendszer ellen, amelynek szerte a világon sok – félrevezetett – híve volt. A forradalom ezeket ébresztette rá, hogy amiben addig hittek, gazemberség, embertelenség volt.” A szónok megemlékezett a komáromi gimnazista diákjairól is, akik a csehszlovák kommunista párt kényszerítése ellenére sem voltak hajlandóak együttműködni velük. Végezetül elmondta, hogy az 1956-os forradalom a világ leghosszabb forradalma, mivel még 50 év múltán sem ért véget.
Wittner Mária, egykori halálraítélt visszaemlékezett a szabadságharc eseményeire, amelyben ő is aktívan részt vett és emiatt halálra is ítélték. Felidézte azokat a fájdalmakat, amiket a kommunisták és az őket kiszolgáló magukat magyaroknak nevező bábjaik elkövettek a parasztsággal, a polgárokkal és az értelmiséggel. Elmondta, hogy 56-ot szerette volna a magyar nép méltón ünnepelni, ezt azonban a mai hazug hatalom nem tette lehetővé.
Az emlékművet Bíró László püspök és Görözdi Zsolt református lelkész áldották meg.
Gaál Tamás a komáromi Jókai Színház művésze Márai Sándor: Mennyből az angyal c. verset szavalta el.
Nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklése után a város képviseletében Pázmány Péter polgármester, a Magyar Koalíció Pártjának országos, helyi és ifjúsági szervezete, a Csemadok helyi szervezete, a helyi cserkészcsapat, a Pázmaneum Társulás és a városban működő szervezetek és iskolák képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit a felszentelt emlékmű talapzatánál.
Az ünnepségen közreműködött a 10. számú Szent György cserkészcsapat és a Szent György kórus.
Karaffa Attila
Fotó: Bugár Gergely