Az új kenyér szentelése Egyházkarcsán
Egyházkarcsán augusztus 2-án került sor az új kenyér megáldására, amelyet ünnepi szentmise keretén belül végzett a falu plébánosa, Szalay Gyula c. esperes.
Az élet folyton változik, a tavasz az élet megújulása. Mosolyog a természet, visszatér a zöld takaró, a gyümölcsfák ringó virágdísze, a madarak éneke. A Föld szép köntöst önt magára. A nyár pedig a tavaszi munka gyümölcsét hozza. A termést, a ringó búzakalászt, az aratás himnuszát, a kenyeret, az élet ünnepét sugározza felénk. Az emberben kétféle erő feszül és így kétféle kenyér után vágyódik. A földi kenyér az egyik, a test és vér tápláléka. Nem kell bizonyítani a földi kenyér fontosságát. A testnek táplálékra van szüksége. A levegő mindenkié. Senkit sem lehet kizárni belőle. Épp így a kenyérhez is minden embernek joga van. Az égi kenyér a másik, melyre még inkább szükségünk van, mivel a lélek is megéhezik.
Olvasunk a Szentírásban a csodálatos kenyérszaporításról, mely az Isteni szeretetnek és gondoskodásnak felemelő példája. A földeken minden évben megismétlődik ez a csodás kenyérszaporítás, amikor egy búzaszemből hatvan-hetven szem lesz. Sokan lélektelenül mennek el e csoda mellett. Ki adja az elrothadt magnak az erőt, hogy csírázzék, kinőjön, és sokszoros gyümölcsöt hozzon? Az ember?- ó nem! A Teremtő Isten! Ki ad a vetésnek esőt, harmatot, és napfényt, amely nélkül nincs termés? A válasz az Isten, a Mindenható.
Ezért imádkoztunk mi is rendszeresen a jó termésért. Először a nagy szárazság idejében esőért könyörögtünk az Úrhoz. Azután pedig amikor megteltek a kalászok bőséges maggal, akkor pedig izgultunk, hogy el ne veszítsük azt. Ma hálát adtunk Istennek azért, hogy az aratás, a rossz időjárás ellenére befejeződött. Az új gabonából őrölt lisztből kenyeret sütve először áldást kértünk, így mondva köszönetet az Úrnak. Ezért került sor 2009. augusztus 2-án az egyházkarcsai római katolikus templomban az ünnepi szentmisére, a kenyéráldásra, amelyet Dr. Csicsai Gábor a szövetkezet elnöke, Gódány László, Egyházkarcsa polgármestere, Csiba János Királyfiakarcsa polgármestere és annak helyettese, Erdős Péter kérésére az ünnepi szentmise után Mgr. Szalay Gyula egyházkarcsai címzetes esperes-plébános szentelt és áldott meg. A kenyér megáldása után a szövetkezet képviseletével, valamint falunk elöljáróival az élen és fiataljainkkal szétosztottuk a megáldott kenyeret, híveinknek pedig lehetősége volt az új megáldott kenyérből hazavinni.
Örülünk annak, hogy újból tudtunk együtt ünnepelni, Istennek hálát adni ezért a szép napért, amely mindnyájunk számára felejthetetlen marad.
Becsüljük meg a kenyeret, mint Isten adományát. Egy darab kenyérben benne van az ég és a föld, így nézzünk tehát rá!
Az élet folyton változik, a tavasz az élet megújulása. Mosolyog a természet, visszatér a zöld takaró, a gyümölcsfák ringó virágdísze, a madarak éneke. A Föld szép köntöst önt magára. A nyár pedig a tavaszi munka gyümölcsét hozza. A termést, a ringó búzakalászt, az aratás himnuszát, a kenyeret, az élet ünnepét sugározza felénk. Az emberben kétféle erő feszül és így kétféle kenyér után vágyódik. A földi kenyér az egyik, a test és vér tápláléka. Nem kell bizonyítani a földi kenyér fontosságát. A testnek táplálékra van szüksége. A levegő mindenkié. Senkit sem lehet kizárni belőle. Épp így a kenyérhez is minden embernek joga van. Az égi kenyér a másik, melyre még inkább szükségünk van, mivel a lélek is megéhezik.
Olvasunk a Szentírásban a csodálatos kenyérszaporításról, mely az Isteni szeretetnek és gondoskodásnak felemelő példája. A földeken minden évben megismétlődik ez a csodás kenyérszaporítás, amikor egy búzaszemből hatvan-hetven szem lesz. Sokan lélektelenül mennek el e csoda mellett. Ki adja az elrothadt magnak az erőt, hogy csírázzék, kinőjön, és sokszoros gyümölcsöt hozzon? Az ember?- ó nem! A Teremtő Isten! Ki ad a vetésnek esőt, harmatot, és napfényt, amely nélkül nincs termés? A válasz az Isten, a Mindenható.
Ezért imádkoztunk mi is rendszeresen a jó termésért. Először a nagy szárazság idejében esőért könyörögtünk az Úrhoz. Azután pedig amikor megteltek a kalászok bőséges maggal, akkor pedig izgultunk, hogy el ne veszítsük azt. Ma hálát adtunk Istennek azért, hogy az aratás, a rossz időjárás ellenére befejeződött. Az új gabonából őrölt lisztből kenyeret sütve először áldást kértünk, így mondva köszönetet az Úrnak. Ezért került sor 2009. augusztus 2-án az egyházkarcsai római katolikus templomban az ünnepi szentmisére, a kenyéráldásra, amelyet Dr. Csicsai Gábor a szövetkezet elnöke, Gódány László, Egyházkarcsa polgármestere, Csiba János Királyfiakarcsa polgármestere és annak helyettese, Erdős Péter kérésére az ünnepi szentmise után Mgr. Szalay Gyula egyházkarcsai címzetes esperes-plébános szentelt és áldott meg. A kenyér megáldása után a szövetkezet képviseletével, valamint falunk elöljáróival az élen és fiataljainkkal szétosztottuk a megáldott kenyeret, híveinknek pedig lehetősége volt az új megáldott kenyérből hazavinni.
Örülünk annak, hogy újból tudtunk együtt ünnepelni, Istennek hálát adni ezért a szép napért, amely mindnyájunk számára felejthetetlen marad.
Becsüljük meg a kenyeret, mint Isten adományát. Egy darab kenyérben benne van az ég és a föld, így nézzünk tehát rá!
Pázmaneum, Mgr. Juhász Ferenc
Hiteles hírek és információk a felvidéki magyarságról:
