2009. 11. 16.
November 15-én a zsitvabesenyői egyházközségben ért véget a május 3-ai XX. Komáromi Imanapon elindított Jópásztor Imakilenced, amelynek keretében magyar papi hivatásokért imádkoztak a felvidéki magyar katolikus hívek és papok mindig más és más egyházközségben.
Az imakilenced imaórával kezdődött, amelyben a Papság évéhez kapcsolódóan a hívek rózsafüzérimádságot végeztek, melyet jó papokért ajánlottak fel. Ezt követően szentségimádásra került sor. Közvetlenül a szentmise előtt került sor az új oltárkép megáldására, amely Szőz Mária születését ábrázolja, mivel a templom búcsújának ünnepe Kisboldogasszony ünnepére esik. Az értékes, fára festett mővészi ábrázolás (ikon) teológiai mondanivalóját Farkas Zsolt, garamkövesdi lelkipásztor, zsitvabesenyői születéső lelkiatya magyarázta el a hallgatóságnak:
„Az ikonon ábrázolt jelenet meglehetősen gazdag, sok fontos részletet találunk benne. Jelenetben, akár milyen kicsi de mégis, a központi alak az Újszülött Szőz Mária, akit éppen fürdetnek. Egyik oldalon párnákkal megtámasztva fekszik, pihen Szent Anna. Egy asszony körülötte segédkezik, hiszen régen a bábák, a rokon asszonyok segédkeztek a születések levezetésénél. A másik oldalt a boldog és büszke apa, aki még hitt a csodákban, öregkorára gyermeke születik, meghatódottan nézi újszülöttjét, látja és nemsokára kezébe veheti az isteni csodát. Az ikonfestő nem zárt térbe helyezte a jelenetet, hanem egy ház körülzárt udvarára, melynek teológiai háttere, hogy ez a születés az egész világnak örömet hirdetet, nemcsak ennek a kis családnak, de az épületeket összekötő bordó drapéria, lepel adja meg a születés intimitását, hogy egy kis otthonban, egy ház belső udvarán vagyunk. Az Istenszülő Szőz Máris szüleiről és születési körülményeiről semmi biztosat nem tudunk. Éppen ezért kezdtek el beszélni róla már a korai időkben, s így keletkeztek az apokrifek. Bennük nem a részletek fontosak, hanem az ott leírt történet tartalma és tanulsága. Így arra kell odafigyelni, hogy Isten öröktől fogva munkálja az emberiség üdvösségét, és kiválasztotta hozzá az eszközöket is, melyek a megváltást szolgálják. Nemcsak prófétákat küldött, hogy ébren tartsák a megváltás eszményét, hanem kiválasztott egy törzset is, amelyből a Megváltó származik. őneki pedig édesanyát ajándékozott, hogy bizonyos időben, bizonyos helyen, bizonyos szülőktől megszülethessen az, akit ő kijelölt arra, hogy a „menny kapuja lehessen”. Erről szól a Szőz Mária születésének az ünnepe, ezt mutatja meg, ezt akarja kézzelfoghatóvá, láthatóvá tenni az előttünk álló ikon.”
Az ikon az ősi magyarországi kegyhelyen, Máriapócson készült, amely Bubrik Miklósné Johan Viktória alkotása. Az oltárképet az Imakilenced főcelebránsa és ünnepi szónoka Mons. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szentelte fel.
A püspök atya szentbeszédében hangsúlyozta, hogy mennyire szükséges a papokért való imádság, hiszen a híveknek olyan papjaik lesznek, amilyeneket kiimádkoznak maguknak. Fontos, hogy azt is érezzék, hogy papjaik is imádkoznak értük. Ezután kiemelte Prohászka Ottokárnak, Székesfehérvár püspökének, Magyarország apostolának és tanítójának példáját, aki ma is utat mutat a keresztény magyarság számára. Prohászka püspök életében „mindenkinek mindene lett”, új papi nemzedéket nevelt föl, akik Magyarország szétdarabolásakor tartották az emberekben a lelket, a hitet. A főpásztor elmondta, hogy a megjelent közösség a Jó Pásztor kilenced befejezéséhez ért, mely során papokért, papi hivatásokért és jó papokért kérték Istent. A hívek közössége és a pap összetartoznak. Maga az Úr mondta: „Kérjétek az aratás Urát!” Az előttünk járók életének példáját követve imádkozzunk, újuljunk meg és újuljon meg a világ.
A szentmisét a püspök atya mintegy 25 oltártestvérével együtt mutatta be a zsúfolásig megtelt templomban. A püspöki áldás előtt gyertyás körmenetre került sor a Fatimai Szőzanya szobrával. Zsitvabesenyőn minden hónap 13-ához kapcsolódóan hagyományosan megtartják a Fatimai engesztelő imanapot. A templomba visszaérkezve Pintér Zoltán helybéli plébános megköszönte a püspök atyának a bemutatott szent áldozatot, majd a község két szülöttének, Magyar Károly párkányi esperesnek és Farkas Zsolt atyának gratuláltak papi és életjubileumuk alkalmával.
Végezetül Karaffa János, a Pázmaneum elnöke felsorolta az eddig megtartott öt Imakilenced negyvenöt állomásának helyszíneit, amelyek közül mind az elsőt, mind az utolsót Zsitvabesenyőn tartották. Az Imakilencedek sorozata ezzel lezárult, ám a jövőben is tervezik különböző imatalálkozók megtartását. János atya megköszönte a zarándokoknak a hőséges részvételt, valamint a lelkiatyáknak, hogy bekapcsolódtak az egyes állomások megrendezésében. Az Imakilenced egyben Kárpát-medencei méreteket is öltött, hiszen ausztriai és magyarországi állomásai is voltak.
A Jópásztor Imakilenced befejező állomására Dunaszerdahelyről, Felsőtúrról, Garamkövesdről, Helembáról, Kicsindről, Párkányból, Komáromszentpéterről és Perbetéről, Zselízről és környékéről, Nagykérről, Lukanyényéről, Tardoskeddről és a környékről is érkeztek hívek, akiket a szentmise után bőséges agapéval vendégeltek meg a zsitvabesenyői hívek.
Fotók: Farkas Gábor
A te születésed Istenszülő Szőz,
Örömet hirdetett az egész világnak,
mert belőled tündöklött föl az igazság napja, Krisztus Istenünk,
Ki eltörölvén az átkot áldást hozott ránk, és meghiúsítván a halált,
örök életet ajándékozott nekünk. (ünnepi tropár)
Teológiai háttér
Az Istenszülő születése ünnepének gyökerei valószínőleg az V. századra nyúlnak vissza. Jeruzsálemben ünnepelték először, a Beteszda-fürdőre épült templom felszentelésekor. Keleti források tudósítanak a Templom felszentelésének körülményeiről, és beszélnek Joákim és Anna házáról, amely szintén a fürdő közelében állt. Először a Perzsák, majd az arabok rombolták le a templomot, és valószínőleg ezért rendelték el, az Istenszülő születésének az ünnepét szeptember 8-ára, hogy emléket állítsanak Szőz Mária szülőházának és a rá épült templomnak, s hangsúlyos szerepet kapott ebben a keleti hagyomány, amely kezdetektől Szőz Máriát Istenszülőnek nevezi. A szeptember 8 dátuma a több elképzelésen is alapszik. Először a liturgikus év, amelyben Szent Anna foganásának az ünnepe december 9-re esik (Keleten 9 és nem 8, és idén a magyar gör.kat egyh. is csatlakozott ehhez a dátumhoz), s ha a kilnec hónapos áldott állapotot nézzük, akkor az szeptember 8-a. A másik megfontolás a számmisztikában keresendő. A bizánci egyház számára a 8- as szám a teljesség et, a beteljesedést jelenti. A 8. nap a teremtés hat napja és a szombat után következik. A jövendő örök korszakot hirdeti meg, nemcsak Krisztus föltámadását foglalja magában, hanem emberét is. A hetes szám az ószövetségé, a nyolcas már az újszövetséget jelöli, a jövendő élet boldogságát jelöli. Az Istenszülő születése így az egész világot átfogó esemény.
A bizánci egyházban az év szeptember 1-ével kezdődik, s így az Istenszülő születése az első igazi nagy ünnep, ahogy azt mi magyarok mondjuk „Kisasszony nap”. Damaszkuszi Szent János beszéde szerint ez az üdvtörténet történelmi megvalósulásának kezdete.
Hogy megértsük a képi ábrázolást, a Szentírást hívjuk segítségül. Az ünnepi olvasmányok az ószövetségi előképek. Első olvasmány Jákob álmáról szól. A mennyet a földdel összekötő létra látomása, az Istenszülőben valósult meg, aki Isten fiát hozta a világra, s kapcsolja így össze az eget a földdel. A második olvasmány azt mutatja be, hogy a Templom zárt kapuján csak az Úr haladhat át, ez Mária örök szüzességének az előképe. A harmadik olvasmány az isteni Bölcsességről szól, aki Máriában készített lakást magának.
A képi ábrázolás azonban egy a Szentírásba be nem került, a II. században keletkezett apokrif iratból merít sokat, melynek címe Jakab ősevangélium, melynek teljes címe: Jézus Krisztus mindenekfelett dicsőséges anyjának a Szent Istenszülő Máriának a születése.
Az Ikon
Az ikonon ábrázolt jelenet meglehetősen gazdag, sok fontos részletet találunk benne. Jelenetben, akár milyen kicsi de mégis, a központi alak az Újszülött Szőz Mária, akit éppen fürdetnek. Egyik oldalon párnákkal megtámasztva fekszik, pihen Szent Anna. Egy asszony körülötte segédkezik, hiszen régen a bábák, a rokon asszonyok segédkeztek a születések levezetésénél. A másik oldalt a boldog és büszke apa, aki még hitt a csodákban, öregkorára gyermeke születik, meghatódottan nézi újszülöttjét, látja és nemsokára kezébe veheti az isteni csodát.
Az ikonfestő nem zárt térbe helyezte a jelenetet, hanem egy ház körülzárt udvarára, melynek teológiai háttere, hogy ez a születés az egész világnak örömet hirdetet, nemcsak ennek a kis családnak, de az épületeket összekötő bórdó drapéria, lepel adja meg a születés intimitását, hogy egy kis otthonban, egy ház belső udvarán vagyunk.
Szent Anna
Az ikonon Szent Anna, mint egy szülőágyas édesanya látszik. Ám arcán nem a szülés fájdalmai látszanak, nem is fekszik, hanem párnákon pihen, gondolatokba merül, mintha Szőz Mária szülésénél lennék, amikor Lukács azt írja, elgondolkodott a történteken és szívébe véste azokat. Ott Isten fiának megtestesüléséről van szó, itt pedig arról, hogy az Isten meghallgatta Anna imádságait és terméketlenségét megváltoztatva, gyermekkel ajándékozta meg. Örül az édesanya, de ez az öröm nem csak Annáé, hanem minden szülőasszonyé, aki életet ad a világnak. Az Istenszülő édesanyjának szentségét jelzi, hogy glória van a feje körül, mert életet adott az Isten anyjának.
Szent Joákim
Mint a család feje, ennek a kis közösségnek az „uralkodója” trónon ül, kihúzva magát, hiszen ő Isten csodája által apa lehet. Eddig nem így járt, mert az ószövetségi felfogás szerint a gyermektelenség az Isten büntetése, valamilyen elkövetett vétkekért. Nem lehetett büszke, nem élhetett emelt fővel, mert bőnös, de az Isten megváltoztatta az életét, boldoggá tette, büszke apává tette, s apasága jelentheti a megbocsátást, a visszafogadást, amely előképe Krisztus szenvedésének és halálának, de előképe az új szövetségnek, melynek iratát, tekercsét kezében fogja. Már nem két kőtáblát látunk, hanem az újszövetség iratát, melyet Krisztus felszegezett a keresztfára. Boldogan, büszkén ül Joákim, nézi újszülött gyermekét, mely örömet hirdetett ennek a családnak, az egész világnak.
Az újszülött Mária
A külső szemlélő számára szinte érthetetlen, hogy a Szőz Mária születése ikonon Mária kicsi, szinte mellékes szerepet kap. Nem édesanyja karjaiban pihen, hanem csak a fürdetési jelenetben látszik, az egyik asszony ölében. Azonban ha figyelmesen nézzük az ikont, láthatjuk, hogy minden fő alak tekintete őrá irányul, mégis ő van a középpontban, ő az újszülött gyermek. ő az új szemefénye ennek a családnak, őt nézik a mai naptól kezdve, és mi is őt nézzük, a mai naptól kezdve.
A fürdetési jelentet egy fontos mozzanat, minden születés ikonon. Mivel a fürdető medencének mindig olyan alakja van, mint egy keresztelő kútnak, így nemcsak a testi megtisztulást jelzi, amely a születést követően minden kisbaba esetében természetes emberi tevékenység, hanem jelzi a keresztséget melyben minden ember újjászületik. De Mária bőntelensége miatt ez a fürdetés csak utalás a mi emberi törékeny természetünkre. Ez a kis jelenet egy különálló körként fogja össze a fürdetés cselekményét, kihangsúlyozva az ikonból áradó mély tiszteletet. A két asszony meghajol az Istenszülő előtt, hiszen a világ üdvözítője leendő édesanyjának tesznek szolgálatot, akit mint gyermeket már dicsfény, glória övez. Fehér ruhában tisztán kiemelkedve a színek kavalkádjából.
Kicsi Mária, szinte alig látható, ahogy alig volt látható Krisztus mellett, de mindig mellette volt. Ott volt a születésnél a betlehemi barlangban, ő ölelte magához a kisdedet, az Egyiptomba való meneküléskor. ő vigyázta minden lépését míg naggyá nem cseperedett. Követte, mint tanítvány, igazi tanítvány az utolsó percig a keresztig lábáig. Most is háttérben akar maradni, azzal az üzenettel, hogy én vagyok az az ember, akin keresztül az Isten rámosolyog az emberiségre, és mi rajta keresztül visszamosolyoghatunk rá.
Amikor az evangélium Isten országáról szól, általában példabeszédeket, vagy hasonlatokat használ. Krisztus sokféle formában beszélt Isten szeretetéről, és nagyon sok képet használt ehhez, hogy részletekkel megvilágítsa mondanivalóját, elmélyítse annak tartalmát, ezt a korai egyház is átvette tőle. Az Istenszülő Szőz Máris szüleiről és születési körülményeiről semmi biztosat nem tudunk. Éppen ezért kezdtek el beszélni róla már a korai időkben, s így keletkeztek az apokrifek. Bennük nem a részletek fontosak, hanem az ott leírt történet tartalma és tanulsága. Így arra kell odafigyelni, hogy Isten öröktől fogva munkálja az emberiség üdvösségét, és kiválasztotta hozzá az eszközöket is, melyek a megváltást szolgálják. Nemcsak prófétákat küldött, hogy ébren tartsák a megváltás eszményét, hanem kiválasztott egy törzset is, amelyből a Megváltó származik. őneki pedig édesanyát ajándékozott, hogy bizonyos időben, bizonyos helyen, bizonyos szülőktől megszülethessen az, akit ő kijelölt arra, hogy a „menny kapuja lehessen”. Erről szól a Szőz Mária születésének az ünnepe, ezt mutatja meg, ezt akarja kézzelfoghatóvá, láthatóvá tenni az előttünk álló ikon.
Kedves testvéreim! Azt tanítjuk gyermekeinkkel kicsi koruktól fogva, hogy IKON, nem más, mint ablak az Isten országára. Azt kívánom a Főtisztelendő Püspök atyának, és paptestvéreimnek, a Zsitvabesenyői híveknek, hogy nézzük gyakran be ezen az ablakon, lássuk és tapasztaljuk meg az Isten szeretetét, és éljék át életükben minél többször azt az örömöt, amit Szent Joákim és Anna érzett, mikor gyermeküket, az Isten anyját magukhoz ölelhették.
Szeretettel,
az ikon festője és férje
