Emléktábla Marczell Mihály tiszteletére
A Dunaszerdahelyi Római Katolikus Plébánia és a Pázmaneum Társulás 2006-ban tartott először megemlékezést a dunaszerdahelyi (kisudvarnoki) származású Dr. Marczell Mihályról, a budapesti Központi Szeminárium egykori rektoráról, pappá szentelésének 100. évfordulóján.
Mons. Bíró László püspök atya, a budapesti Központi Szeminárium rektora mutatta be akkor a szentmisét Marczell Mihály atyáért a dunaszerdahelyi plébániatemplomban. Bíró püspök úr buzdítására Kiss Róbert dunaszerdahelyi lelkiatyával egyetértésben a Pázmaneum Társulás elhatározta, hogy emléktáblát is szentel Dr. Marczell Mihály tiszteletére. Az emléktábla felszentelésére 2007. április 27-én került sor. Az ünnepi szentmisét ezúttal Dr. Bábel Balázs kalocsai érsek úr, Marczell atya szellemi hagyatékának ápolója tartotta. Szentbeszédében a hívekkel megismertette Marczell Mihály életútját és munkásságának mondanivalóját. Az érsek atya buzdította a híveket, a fiatalokat és időseket egyaránt, hogy soha ne feledkezzenek meg a keresztény erkölcsös nevelésről és magyarságuk ápolásáról.
A szentmise után Bábel Balázs érsek úr megszentelte, majd ThDr. Karaffa János és Kiss Róbert atyák leleplezték a templom falán elhelyezett emléktáblát. Rajta ez áll:
Dr. Marczell Mihály
(1883-1962)
dunaszerdahelyi születésû paptanár,
egyházi író, a budapesti szeminárium rektora emlékére állíttatta
a dunaszerdahelyi egyházközség
és a Pázmaneum.
- D. 2007.
Az emléktáblát ezután megkoszorúzták az egyházközség, a Pázmaneum képviselői és a magyarországi Marczell család tagjai is.
Marczell Mihály gondolataiból 2006-ban emlékfüzetet is összeállított a Pázmaneum Társulás. A jeles lelkipásztor, egyetemi tanár, papnevelő és egyházi író újabb elmélkedéseit ismerheti meg az Olvasó keresztúti ájtatosság keretében, amelyet május havában foghatnak kézbe a Marczell Mihály tisztelők. Krisztus mindig hűséges követőjeként Marczell atya életében hitvalló módon járta a keresztutat. Az Ő tanúságtétele buzdítsa az Olvasóit is a hitben való állhatatos kitartásra és keresztjük türelmes hordozására!
Életrajz
Marczell Mihály (előneve Kisudvarnoki, egyben írói álneve is) a XX. század egyik legnagyobb magyar katolikus nevelője a csallóközi Dunaszerdahelyen született 1883. augusztus 12-én, és tevékeny életet követően Budapesten 1962. december 6-án hunyt el. Esztergomi főegyházmegyés áldozópap, pápai kamarás, tiszteletbeli kanonok, prelátus, 1948-tól apostoli protonotárius. Egyetemi tanár, rektor, papnevelő, egyházi író, szerkesztő, cenzor, hitszónok.
Komáromi, pozsonyi iskolái után teológiai tanulmányait Esztergomban, Budapesten folytatta és 1906-1908 között a bécsi Augustineumban, ahol doktori diplomát is szerzett. 1906. április 26-án pappá szentelik. 1908-1909-ben budapesti hitoktató, 1909-1918 között állami gimnáziumi hittanár. 1908-ban a Regnum Marianum Kongregáció prézese lett. Elsõk közt ismerve fel a cserkészet pozitív lehetőségeit, 1913-ban megalakította a Regnum „fecske csapatát”. Majd a regnumi cserkészek főparancsnoka, cserkésztáborozás miniszteri biztosa, pedagógiai szakosztályának elnöke.
1916-1918 között tábori lelkész az olasz fronton, 1918-1919-ben az Esztergomi Papnevelő kelkiigazgatója és teológiai tanára. 1919-tõl a Pesti Főiskola Szent Imre Kollégiumának igazgatója. Része volt a Katolikus Diákszövetség létrehozásában, diáksegélyezésekben, diák- és közösségi nyaraltatásokban. 1922-ben az Aquinói Szent Tamás Társaság és 1925-ben a Szent István Akadémia rendes tagjává választotta.
1928-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán magántanár, 1936-tól nyilvános rendes tanár. Két ízben dékán, majd prodékán volt. Az erkölcstani és neveléstudományi tanszék professzora és a szónoklattannak, dogmatikának is oktatója, 1938-ban a lelkipásztorkodástan professzora és a Központi Papnevelő Intézet (KPI) rektora 1952-ig. Különféle egyházi és világi vallásos intézmények, társaságok, körök (Szociális Missziótársulat, Pro Christo Katolikus Nőszövetség, Margit Kongregáció stb.) lelki vezetője.
A szuggesztív hitszónok konferenciabeszédei, lelkigyakorlatai, rekollekciói, prédikációi az ország számos pontján papi és világi tömegeket vonzottak.
1944-ben, Pest érseki biztosa Mindszenty hercegprímás helyetteseként. Az ostrom végveszéllyel fenyegető tüzétől erős könyörgése nyomán menekült meg az Egyetemi templom és a KPI. Vallásra, származásra tekintet nélkül sok menekültet rejtegetett, segélyezett minden időben és mindig komolyan kockáztatva életét.
Lelkipásztorkodásának lényeges része volt a gyakorlati és elméleti neveléssel való foglalkozás. Újszerû, modern szellemû pedagógiai felfogását „A bontakozó élet” nyolc kötetében fejti ki. Marczell Mihály saját összegezése modern katolikus pedagógiájáról: „Végtelenbe emelő és emelkedő szüntelen fejlesztés és bontakozás („paedagogia perennis”). Mert a lényeg: Istentől jöttünk, aki kegyelmi erővel magához emel, ha saját erőfeszítésekkel magunk is dolgozunk.”
1952-ben megfosztották állásától, otthonától. A hit és erkölcs dolgában halálig meg nem alkuvó nevelőt így ítélte el a kommunista diktatúra: „körzete félelmetes, neve fogalom, és az emberek gyűrűje övezi életét”. Nehéz körülmények között is törhetetlenül a jó múltra építendő jelent és jövőt szolgálta (a II. Vatikáni Zsinathoz elkezdte előkészítő reform-tervezetét: ,,Világmegújhodás” címmel). „Megbízott előadóként” élete végéig oktatott, a Hittudományi Karon. Folytatta hithirdető, lelkipásztori, írói munkálkodását Prohászka Ottokár diadalmas világnézetével, akinek „szellemi fia” volt.
A Farkasréti temetőből csak 1988-ban helyeztethette be Fábián János rektor az Egyetemi templom kriptájába, ahol Dankó László érsek, az egykori tanítvány újra beszentelte a földi maradványokat.
Fényképek
Fotók: nagyatosz, atos