A Mária Rádió 2018. december 27. adásában kérdezték a Pázmaneum elnökét, ThDr. Karaffa Jánost. Az interjú szöveges változatát adjuk közzé.
- Ismét Komáromból jelentkezünk, a telefonvonalban szeretettel köszöntöm ThDr. Karaffa János atyát, a Pázmaneum egyesület elnökét. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
- Mindörökké Ámen! Szeretettel köszöntöm a hallgatókat!
- Kedves János atya! Engedd meg, hogy először is, boldog névnapot kívánjak, ha jól tudom, akkor szent János napja van, és névnapodat ünnepled.
- Köszönöm szépen a kedves megemlékezést!
- Ami miatt a mai reggeli órákban keresünk téged, az az, hogy szeretnénk megkérdezni tőled, ha visszatekintünk a Pázmaneum működésére az elmúlt éveben (mivel ez már ugye az utolsó felvidéki adásunk, itt a központi adásban, a napindítónkban), hogy, hogyan értékeled az évet, milyen volt a tevékenységetek?
- Az elmúlt évben a Pázmaneum folytatta eddigi tevékenységét, tehát a rendezvények szervezését a felvidéki magyar katolikusok számára, és különböző kiadványoknak a kiadását. Ezek között a kiadványok között a kalendáriumunkat említeném meg az első helyen, amely egyébként fel is sorolja nagyrészt ezeket a tevékenységeket, beszámol róluk. Ezt most már évek óta mindig kiadjuk a hívek, az érdeklődők részére. Értékes olvasmányokat, beszámolókat, cikkeket tartalmaz. Ezen kívül különböző imafüzeteket is kiadtunk, kilencedet a magyarság lelki megújulásáért Eszterházy János üzenete alapján. Lénár Károly atyáról egy kisebb kiadványt, az írásaiból megemlékezésként. Kiadtuk a ministránsok imakönyvét, útikönyvet, a római ministránstalálkozóra emlékezve, készülve. Egy ministráns falinaptárt is adtunk ki. Ezeket a tevékenységeket, amelyek a ministránsokhoz kapcsolódnak, a Jópásztor alapítvánnyal közösen végezzük. Eszterházy János kultuszát előmozdítva imalapokat is terjesztettünk, az ő emlékezetére, a boldoggá avatására előkészülve. A rendezvényeink közül, pedig szeretném kiemelni a Komáromi Imanapot, amely továbbra is a magyar papokért, magyar főpásztorért folyik. Több imakilencedet is végeztünk. Kiemelkedő volt a felvidéki hitvallók imakilencede, melynek keretében mindig egy-egy hitvallóról emlékeztünk meg Felvidék különböző egyházközösségeiben.
- Kedves János atya! Én arra szeretnék rákérdezni, hogy a Pázmameum egyesületnek mi a küldetése. Hogyan tudná ezt összefoglalni? Mennyire sikerült ezt a küldetést teljesíteni ebben az évben?
- A küldetésünk abban állna, hogy a felvidéki magyar katolikusokat arra ösztönözzük, hogy jobban megismerjék a magyar szentek, hitvallók életét, illetve a Jópásztor Alapítvánnyal karöltve azt is fontosnak tartjuk, hogy ezeket az értékeket megismertessük az ifjúsággal. Ezért szervezzük ezeket a rendezvényeket. Kiemelném a ministránsrendezvényeket ismét, mivel ebből nagyon sok volt ebben az évben, a legfontosabb volt közülük a Római Ministránstalálkozó nemzetközi szinten, ahol a több tízezer ministráns között ott volt száz felvidéki is. Ezt is a Jópásztor Alapítvánnyal közösen szerveztük, tehát hogy eljuthattunk Rómába, találkozhattunk a Szentatyával. Ezenkívül a hetedszer megrendezett felvidéki ministránsolimpia, amelyre Szőgyénben került sor. A Farnadon megrendezett ministráns foci, ahol több mint 200 felvidéki ministráns focizott. Valamint egy zarándoklat a nyár végén Heiligenkreuz-ban és Sopronban, ahol együtt imádkoztunk a zarándokokkal. Egy különleges formája volt idén a rendezvényeinknek a közös ima a sportszerető ministránsok számára, ez pedig a Dunaszerdahelyi futballklubnak, a DAC-nak a stadionjában történt. Már rendszeressé vált, hogy a futballszerető ministránsok, akik elérkeznek egy-egy mérkőzésre közösen imádkoznak a DAC kápolnájában, utána pedig együtt drukkolnak. Tehát az ima is és a közös szurkolás is összeköti őket. Ez az ima pedig tartós és eredményes, nemcsak olyan szempontból, hogy egy csapatnak drukkolnak bármennyire is szeretik azt, de így az ima révén ők is megerősödnek a hitükben a szolgálatukban. Ezt az imát felajánlják különböző szándékokra, amiből kiemelném azt az imádságot, melyet a DAC egyik játékosáért, Ľubomír Šatkáért végeztek a ministránsok, de bekapcsolódtak többen a Mária Rádió vezetői, hallgatói közül is ebbe az imába, ezért a megsérült, megtámadott játékosért. Még imakilencedet is végeztünk. Eredményes volt az imánk, hiszen felgyógyult, és tovább folytatja pályafutását. Még sok ilyen kisebb csodát felsorolhatnék, ami a közös imánknak köszönhető, és annak az összetartásnak, ami megnyilvánul ezeken a rendezvényeken. Mindenkinek meg is szeretném köszönni, aki bekapcsolódik, aki hozzájárul ezeknek a rendezvényeknek a megtartásához úgy az egyházi, mint a világi szervek részéről, a hívek, a Mária Rádió részéről ugyancsak. Köszönjük szépen ezt a hozzájárulást és segítséget, és számítunk rá a jövőben is, hogy Isten segítségével újra meg tudjuk majd valósítani ezeket a célkitűzéseinket, a keresztény és magyar értékek továbbadását.
- Pont erre az utolsó mondatodra szerettem volna utalni előzőleg. Valahogy úgy érzem a szavaidból, hogy amellett, hogy nyilvánvalóan a katolikus hivatást is valamilyen szinten be kívánja teljesíteni a Pázmaneum, nagyon fontos számára a magyarság összefogása, itt a Felvidéken. Én úgy érzem, hogy nagyon nagy szükség van arra, hogy amellett, hogy léteznek ilyen egyházi szervezetek, mint amilyen a Pázmaneum Társulás, ezek a szervezetek az egyházin kívül felvidéki hivatásokat is be tudják teljesíteni.
- Igen, erre törekszünk. Éppen az említett imakilencedek által is, és mindig egy-egy emlékévet szervezünk meg. Ebben az évben például Prohászka Ottokárra emlékeztünk, Nyitrán pedig meg is koszorúztuk az ő emléktábláját, keresztelésének a templomában, a Szent Mihály Templomban. Esterházy Jánosra ugye rendszeresen emlékezünk, az alsóbodoki kápolnában most már minden hónapban van szentmise a boldoggá avatásáért. A jövő évben II. Rákóczi Ferenc emlékév lesz, és ebbe is szeretnénk majd bekapcsolódni, s minél több embert vonzani.
- Kedves János atya! Mi a helyzet a Regnum Marianum akadémiával? Hogy zajlottak most az előadások ebben az évben?
- A Regnum Marianum akadémia is folytatódik. Jelenleg Szőgyénben vannak az előadások, és a következő évben ezeket az előadások folytatni fogjuk. Lehetséges, hogy később aztán még kiterjesztjük más helyszínekre is. Ezek közül az előadások közül is megemlítem a Prohászka Ottokárról szólót, melyre szintén Szőgyénben került sor, tehát itt is mindig aktuális témákat igyekszünk fölvetni, vagy az iszlámról, az iszlámnak a hatásáról szóló előadást. Azt hiszem, ezek olyan érdeklődésre tartanak számot, amely lehetővé teszi, hogy egyre inkább kibővítsük ezeket a témáinkat, és elmondhatjuk, hogy a hallgatóság is bővül.
- Köszönjük szépen, hogy ezeket elmondtad. A Jóisten áldjon meg, és azokat is, akik segítik munkádat!
- Köszönöm szépen én is, és Isten áldását kívánom a jövő évben is a Mária Rádiónak és hallgatóinak
- Köszönjük szépen! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
- Mindörökké Ámen!