Felvidéki imakilenced Alistálon
A Pázmaneum Társulás által kezdeményezett imakilenced soron következő megemlékezésére Alistálon került sor január 15-én. Az ünnepi rendezvényt azon kilenced 4. állomásaként tartották, amelyet a keresztény magyarságért és Európáért indítottak a Felvidéken. Az Imakilenced keretében havonta mindig egy-egy magyar szent vagy hitvalló életéről elmélkednek más és más községben. A zsitvabesenyői, zselízi, szímői állomások után január hónapban Alistálon gyűltek össze felvidéki hívő katolikusok, hogy imádkozzanak a magyar családokért és az egész nemzetért. Farkas Zsolt nagykéri lelkiatya a rózsafüzér imádság után ismertette Kaszap István életét:
Gyermekkorának indulatos, makacs természetén nagy küzdelem és sok-sok kudarc után sikerült úrrá lennie. A tanulásban tudatosan nevelte magát a szorgalmas, pontos, eredményes munkára. Nyolcadikos gimnazista volt, amikor eldöntötte, hogy jezsuita lesz. 1934. július 31-én, Szent Ignác ünnepén lépte át a budai Manréza küszöbét. Gyermekkorában egészséges volt, gimnazista évei alatt sokat sportolt, sőt tornászbajnokságokat nyert. Cserkészvezető volt, akire mindig felnéztek cserkészei. Hamarosan azonban betegeskedni kezdett. A noviciátus első hónapjaiban tökéletesen azonosult a rend célkitűzéseivel, engedelmes készséggel fogta meg elöljárója kezét, hogy Krisztus számára alkalmas eszközzé formálják, de már Karácsony táján megkapta Istentől az első jeleit annak, hogy a türelemmel viselt szenvedések nagyon is szűk útján, egyedül a megfeszített Krisztus lesz az ő vezére. A következő év már a betegség ideje. Miután búcsúzni kényszerül novíciustársaitól és a rendtől, otthon a család nagy szeretettel és megilletődött gyengédséggel fogadja. Hazaérkezése után öt nappal belázasodik, és december 16-án beszállítják a helyi kórházba; előtte gyónt és fölvette az utolsó kenet szentségét. 17-én hajnalban gégemetszést végeznek rajta. Hajnali ötkor írásban papot kér a mellette virrasztó nővértől, aki sietve keresi meg a kórház lelkészét. Mire visszaérkeznek, a beteg már elveszítette eszméletét. Így fogadta az utolsó áldást és a pápai föloldozást. Fél órával később átment a mennybe Urához, Istenéhez. Utolsó üzenete a szüleihez szólt: ,,Isten veletek! Odafönn találkozunk. Ne sírjatok, mennyei születésnap ez. A jó Isten áldjon meg benneteket!'' Teste ma Székesfehérvárott, a Prohászka-emléktemplom falához épített kriptában nyugszik. Boldoggáavatási eljárását a székesfehérvári egyházmegye megindította.
A szentmise előtt Sárai Attila szímői plébános vezetésével az egybegyűltek elimádkozták a Magyar Katolikus Püspöki Kar által kiadott imát, így is csatlakozva az imaévhez.
Az ünnepi szentmise elején a helyi lelkiatya, Horváth Róbert köszöntötte az egybegyűlt lelkiatyákat és a híveket, akik távoli vidékekről is érkeztek. Az ünnepi szónok Molnár Péter ludányhalászi esperes volt, aki szentbeszédében Árpád-házi Szent Margit életéről és áldozatos lelkületéről elmélkedett. Mint mondta, a királylány mindig azokat a munkákat végezte el, amelytől rendtársai esetleg vonakodtak. Ő azonban, mint Krisztus menyasszonya mindig boldogan segített a rászorulókon, és nem tántorította el céljától semmi sem. Még az sem, hogy időközben apja, IV. Béla férjül szerette volna adni, de Margit kitartott jegyese, az Úr mellett. Nem várta, hogy udvaroncok hada hódoljon előtte és megvetette a földi pompát. Mindhalálig megmaradt alázatosnak és szerénynek.
Péter atya kifejtette, hogy a szentek a legalapvetőbb dolgokat is hittel és szeretettel vitték végbe életükben. Szerették az Istent és tanítása szerint éltek. A szentmise végén, Dr. Karaffa János, a Pázmaneum elnöke felidézte Dr. Erdő Péter bíboros-prímásnak az imaévet a Margit-szigeten megnyitó beszédét, amelyet a Magyar Televízió és a Katolikus Rádió révén a felvidéki magyar hívek is követhettek. Ezután megköszönte az atyáknak és a híveknek az elmúlt évben adott támogatását, és buzdította a híveket, hogy vegyenek részt a Mons. Orosch János püspök által az ősi Csallóköz szívében fekvő Bacsfa-Szentantalra január 18-ára meghirdetett zarándoklaton.
A szentmise a pápai, magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. Ezután a helyi egyházközség hívei közös szeretetlakomán látták vendégül a lelkiatyákat és a zarándok híveket, amely alkalmat nyújtott papok és hívek kötetlen beszélgetésére is.
Az imakilenced következő állomása Nagykéren lesz.