Imakilenced Vásárúton
A Vásárúti Római Katolikus Plébánia és a Pázmaneum Társulás szervezésében április 23-án, vasárnap Vásárúton tartották azon kilenced 7. állomását, amelyet a keresztény magyarságért és Európáért indítottak a Felvidéken. Az Imakilenced keretében havonta mindig más egyházközségben emlékeznek meg a felvidéki magyar katolikusok egy-egy magyar szent vagy hitvalló életéről. A csallóközi faluba ezúttal is több helyről érkeztek zarándokok.
A megemlékezés az Isteni Irgalmasság imaórájával kezdődött. Majd Ft. Horváth Róbert, alistáli plébános előadását hallgathatták meg a jelenlevők Boldog Apor Vilmosról. Róbert atya előadásában Boldog Apor Vilmost, mint a magyarság vértanúját mutatta be, aki vére által is megvédte az ártatlan nőket a vörös terror elől. Az előadó hangsúlyozta a boldog püspök életének és tevékenységének ma is aktuális üzenetét.
Apor Vilmos felismerte, hogy katolikus irányelvekre volna szükség a politikában is. Átérezte az Egyház kötelességét a megjelent zsidótörvények kapcsán. Tiltakozott, kilincselt az üldözöttekért. Nem maradt a hatalom embereinek társaságában. Védte az embereket akkor is, amikor a püspökség pincéjébe fogadta és menekítette őket. Nem félemlítette meg a Főispáni és belügyminiszteri fenyegetés sem. Példája nyomán papjai is helyükön maradtak. A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. Keményen bírálta és ostorozta a fennálló rendet, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és nyilas vezetőkkel szemben. A püspököt sokan keresték meg azok közül, akiknek sikerült megszökniük a deportálási menetekből, s tudták, hogy a bújtatás veszélyét nem mindenki vállalja. A püspök minden helyet, lehetőséget megragadott. Szoros kapcsolatot tartott fenn a szerzetesházak vezetőivel, így is sikerült sok menekültnek helyet szerezni. 1945. március 28-án megkezdődött Győr ostroma. A Püspökvár pincéjében ekkor már a menekültek százai tartózkodtak. A következő napok folyamán egyre gyakrabban látogatták az orosz katonák a Püspökvárat. Március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet tiszt dulakodás közben megsebesítette. Halálos lövés érte. Április 2-án, húsvét hétfőn hajnali 1 órakor halt bele sérüléseibe. Holttestét a karmelita templom kriptájában temették el. Végső nyugalomra azonban csak 1986. május 23-án került a székesegyházban. Apor Vilmos boldoggá avatási eljárása 1946-ban megindult, de 1949-ben fel kellett függeszteni és csak 1989-ben lehetett folytatni. 1997. november 9-én II. János Pál pápa Rómában boldoggá avatta. A huszadik századi magyarok közül ő volt az első, akit oltárra emeltek.
Az előadás után ünnepi koncelebrált szentmise következett, melynek főcelebránsa és ünnepi szónoka Szalai Gábor, győri egyetemi lelkész atya volt. A jelenlévő 15 lelkiatyát és a zarándokokat a helyi esperesplébános, Ft. Gábris János atya köszöntötte, aki 87. életévében jár, mégis lelki frissességgel látja el az egyházközségbeli teendőit. Az ünnepi szónok szentbeszédében rámutatott annak fontosságára, hogy bátran nézzünk szembe félelmeinkkel. Jézus bátorítása ma is szól az emberekhez: „Békesség nektek!”
A szentmise végén a hívek és lelkiatyák elimádkozták az Engesztelő imaévre kiadott imádságot, amelyet a Pázmaneum Társulás már majdnem 4000 példányban juttatott el több felvidéki plébániára. A szentmise végén ThDr. Karaffa János, a Társulás elnöke megköszönte a hívek és lelkiatyák imádságos részvételét a megemlékezésen, majd ismertette a Komáromi Imanap programját. A Pázmaneum Társulás is csatlakozott a XVII. Komáromi Imanaphoz és a jelenlévő Jó Pásztor Társulat elnökének, Ďurčo Zoltán, érsekújvári esperesplébánosnak a nevében is meghívták a híveket, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt rajta és együtt imádkozzanak magyar papi, szerzetesi és főpásztori hivatásokért. Egyben kihirdetésre került az is, hogy a Felvidéki Imakilenced 8. állomása ugyancsak Komáromban lesz.
A fényképekre kattintva nagyobb felbontásban nyílnak meg!
Egy vers Boldog Apor Vilmosról:
Bujdosó Bálint: ,,Csak testemen keresztül!’’
,,Csak testemen keresztül!’’ — két karját kitárva,
úgy áll a Püspök-tilalomfa, feszület!
Lenn: nõk zsufoltan s duruzsol az Olvasó imája.
És kinn: pufajkás had, a géppuska mered —
a mellnek... Halk morajban messze dörgenek
az ágyúk még. õ áll, mint Golgotán a Fa:
Azt vetíti árnya le a pince-gádorba.
— ,,Csak testemen keresztül!’’
Mellen, árnyon a Keresztre
,,fölszabadító hõsök’’ közt akad, ki emlékezne?
Mert meghökkentek! Torz vad arcuk ámult.
Golyószórók, gránát, a csorda ökle — náluk,
s egy ember, egy! — hogy szembe állni merjen?!
A furcsa moraj mélyrõl — gyõzne fegyver ellen?
Két kar: merev a láb: legyökerezve:
egy égi Dacnak élõ hû keresztje...
Hisz mindig állt õ. Látta õt nyomortanyák mélye
vigasszal és segéllyel — Gyula sok szegénye.
Kiállt fajáért, ki, az üldözöttért, bárkik...
õ szót emelt az Igazságért mindhalálig.
És ,,ütközött’’. És nem szerették.. És rajongtak érte...
Esett fajáért hányszor, hosszú éjen,
állott, igen, állott õ roskadt térden!
Hullt arcra is: zord vezeklõn az eget vívta-kérte...
Kilesték róla: puszta föld az ágya,
s mije csak van, megy széjjel, az esettet szánja,
s a szenvedõt mind... Állott: harcot és szavát emelte
Igazságért, — amint õ látta, — látnia engedte
a Mester. Szembe hát került õ mind a Hatalommal.
Egy zordul nézi, más: hamarost tipor majd!
Nagypéntek napja volt. A magyar honnak Nagyhete.
Mely püspököt, Országot, népet: véres sárba fektette.
õt — fölvitték, kórházba; menthetetlen bár...
A Nevet sugja folyton eszméletlen száj...
Orosz parancsnok ,,vizsgálatot’’ rendelt,
s ,,talált’’, kit éppen kifogott, tíz embert:
,,Ezek tették!’’ — és gyorsan lepuffantva,
elintézõdött a mártír áldozatja.
Húsvétnap eljött: Haldokló kivárta,
hörögve, kínban, epedve égi lázba’.
És átrepült.
Eltiltva feltünõ sír, temetés;
de megmentett leányok, jó anyák szivébe ugye vés
a Név örök emléket? És a Sír: egy ország!
A roppant Temetésen milliók azt siratozzák!
De haláloddal, Püspök te kivártad
a Husvétot! A Te Husvétod már soká nem várhat!
És ott leszel. Kitárult karral feszület
s harangok visszatérnek. Ünnepekre készülnek...