Felvidéki Imakilenced a palócföldi Ipolyfödémesen
A III. Felvidéki Imakilenced soron következő állomása ezúttal egy palócföldi kis magyar falu, Ipolyfödémes volt. 2007. szeptember 23-án itt gyűltek össze papok és hívek, hogy közösen imádkozzanak a keresztény magyarság lelki megújulásáért. A falu hívő lakosságának nagy örömet jelentett, hogy az Imakilenced 6. állomásának ők adhattak otthont a Szent Mihály plébániatemplomban.
A lelki program rózsafüzér imádsággal kezdődött, majd Karaffa János, a Pázmaneum elnöke bemutatta a híveknek a 2008-as évre kiadott Regnum Marianum Kalendáriumot. Galgóczi Rudolf zselízi esperes-plébános Szent Gellért püspök életéről és apostoli tevékenységéről tartott előadást a templomot megtöltő híveknek és zarándokoknak.
Az ünnepi szentmisét Hugyecz János, a váci szeminárium prefektusa mutatta be 15 oltártestvérével. A mise elején Wechter János palásti lelkiatya köszöntötte a megjelenteket.
A prefektus úr szentbeszédében az imádság fontosságára és Kis Szent Teréz őszinte vallásosságának példájára hívta fel a jelenlevők figyelmét. Homíliájának első részében arra kereste a választ, hogy érdemes-e imádkoznunk, mert sokszor nem látjuk az ima gyümölcseit, hatásait. Mint elmondta, két dolgot kell tisztáznia a hívő, keresztény embernek. Először is azt, hogy jól imádkozunk-e? Másodikként azt, hogy kell-e feltétlenül látnunk már itt a földi életben az imáinknak a gyümölcseit? Figyelmeztette a híveket, hogy a nemzet csak magában nem tud megújulni. Mert a nemzetet mi alkotjuk. Te és én. Ha Te és én megújulunk, akkor a környezetünk is megváltozik. Elmondta azt is, hogy Isten ingyenesen szeret mindenkit és válaszra vár, hogy engedjük-e, hogy átöleljen az Ő szeretetével. Isten irgalmas tekintetével kell figyelnünk környezetünkre és testvéreinkre is. János atya szólt arról is, hogy a jövőbeli elképzeléseink általában tele vannak szorongással és aggodalmaskodással. De Isten a jelen Istene, most figyel, hogy teljes bizalmam van-e felé. Hogy teljesen bízom-e az Ő irgalmas szeretetében. A megújulás egyik alapja, hogy Isten mellett döntünk. Végezetül megemlítette, hogy sokat tudunk panaszkodni elkeseredettségünkben, de közben nem vesszük észre, hogy Isten mennyi mindennel ajándékozott már meg bennünket. Ami a legtöbb kegyelmet hozza Istentől, az a hála. Kis Szent Teréz ennek fényében élte mindennapjait. Szentbeszédének utolsó részében Udvardy György püspök atyának a Városmisszió alkalmából kifejtett gondolatait osztotta meg a hívekkel.
A szentmise végén a helyi hívek virágcsokorral köszöntötték a lelkiatyákat és megköszönték nekik, hogy eljöttek az Ipoly völgyébe, az ő kis falujukba és megtarthatták az Imakilencedet.
A Pápai- és Magyar himnusz eléneklésével ért véget az ipolyfödémesi Imakilenced, majd a hívek szeretetlakomán látták vendégül zarándoktestvéreiket, ahol alkalmuk volt beszélgetni a lelkiatyákkal is.
A Felvidéki Imakilenced következő állomása október 14-én, Perbetén lesz, ahol Udvardy György budapest-esztergomi segédpüspök mutatja majd be a szentmisét. Egyben a Pázmaneum Társulás megalakulásának 2. évfordulóját is megünneplik.
Fotók: Karaffa Attila
Nagyobb felbontású fényképeket kérje a pazmaneum@stonline.sk címen.