Ugrás a tartalomra

Felvidéki megemlékezések Szent István ünnepén

Augusztus 20-i ünnepségek a Felvidéken

 

 

Ipolybalog

A felvidéki magyar községben őrzik a Szent Korona hű mását. A falu római katolikus temploma a 13. században épült, a 18. században barokkizálták, a templomot 16. századi lőréses védőfal övezi. A templom restaurálásakor bukkantak rá eredeti gótikus freskóira, melyek feltárása akkor pénz hiányában elmaradt. Tornyát a magyar királyi korona díszíti arra emlékeztetve, hogy a hagyomány szerint a Szent Koronát a Károly Róbert és Vencel cseh király közti trónviszály idején egy éjszakán át itt őrizték.

Tempfli József nagyváradi megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét. A jelenlévőket György Ferenc ipolybalogi lelkiatya köszöntötte és kiemelte annak jelentőségét, hogy a Szent Korona összekovácsol bennünket keresztény magyarokat.

 

 

 

Nagymegyer

3 napos lelki megújulással készült a nagymegyeri római katolikus egyházközség Szent István emlékének megünneplésére. Augusztus 16-tól kezdődően a Pázmaneum Társulás szervezésében ünnepi előadásokra került sor a helyi plébániatemplomban. Az előadásokat  dr. Karaffa János, Szalai Gábor és Sárai Attila atyák tartották a magyar szentek és hitvallók példájáról, a nándorfehérvári győzelem jelentőségéről, valamint Szent Imre hercegről, a magyar ifjúság védőszentjéről. A vasárnapi ünnepi szentmisét Csóka Gáspár bencés szerzetes atya tartotta, aki első szent királyunk példájának követésére buzdított. Bíróczi István helybeli esperes-plébános, kifejezte reményét, hogy a lelki megújulás és a Szent István ünnepség meghozza méltó gyümölcseit az egyházközség számára.

 

 

Dunaszerdahely

A csallóközi magyar város hívő közössége is megemlékezett államalapító királyunkról és annak hagyatékáról. A délelőtti szentmisén Jankó Gábor káplán szentbeszédében figyelmeztette a híveket, a keresztény hit és magyarságunk megőrzésére. Mint mondta István király egyszerre volt az Egyház embere, Isten embere és a Nemzet embere. Egész életében arra törekedett, hogy kősziklára építse  az Egyházat Magyarországon és megszilárdítsa az ország jövőjét. Felismerte, hogy a pogányság korának leáldozott és csak a sziklaerős egyházi szervezettel menthető meg a magyarság. Gábor atya szólt az újkori pogányság veszélyeiről is, amelyek veszélyeztetik magyar fiatalságunkat.

Délután a város önkormányzata is megemlékezett a Szent István téren található emlékműnél. Nagy Frigyes alpolgármester, Szent György lovag köszöntötte a polgárokat. Az ökumenikus istentisztelet keretén belül dr. Görözdi Zsolt református lelkész és dr. Karaffa János katolikus lelkiatya szólt a jelenlévőkhöz. Mindketten óvták az egybegyűlteket attól, hogy elhagyják hitüket és magyarságukat.

 „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben, teelőtted sírván.” – Az ismert egyházi ének szövege erős érzelmi kötődésről tesz tanúságot. Aki átéléssel tudja énekelni, imádkozni, az úgy érzi, hogy láthatatlan szálak kapcsolják össze azzal, akihez fohászkodik. Valójában olyan fohász ez, amelyben anélkül, hogy pontosan megfogalmaznánk, kérünk valamit. Azt kérjük, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, akihez fohászkodunk – a hozzá kapcsoló szálak megerősítését kívánjuk.

Melyek ezek a szálak? Kereszténységünk és magyarságunk. Vagy magyarságunk és kereszténységünk? Melyiket is kell először kimondani? Egyáltalán ki szabad mondanunk őket? Sokan legszívesebben mindkettőről hallgatnának, és elhallgattatnák azokat is, akik ki merik ejteni egyiket vagy másikat, esetleg mindkettőt. Nemzeti történelmünk folyamán sokszor forogtak veszélyben keresztény és magyar értékeink, hagyományaink. Volt idő, amikor külső ellenség akart bennünket ezektől megfosztani – a magyar szentek és nemzetünk nagyjai azonban ilyenkor mindig utat mutattak számunkra, hogyan kell ragaszkodnunk ezekhez az értékekhez. Sajnos, gyakorta akadtak  -s akadnak ma is- olyan vezetői is népünknek, akik megtagadták a magyar és keresztény értékeket, s le akarták –s ma is le akarják- téríteni a magyarságot a Szt. István által kijelölt útról.” – mondta János atya beszédében. Biztatott mindenkit, hogy legyenek állhatatosak és szálljanak szembe azokkal, akik el akarják ragadni tőlünk drága kincseinket: hitünket és nyelvünket.

Az ünnepségen beszédet mondott Petheő Attila történész, aki arra biztatott mindenkit, hogy foglalkozzon az ünnep jelentőségével, forduljon magába és idézze fel történelmi nagyjaink példáját, akikből erőt meríthet minden magyar.

Az ünnepség koszorúzással és a Himnusz eléneklésével zárult.

 

Pázmaneum/atos

 

Fotók:

Nagymegyer – Nagy Albert

Dunaszerdahely – Képessi Zoltán

Ipolybalog - archív