Ugrás a tartalomra

Gyémántmise Dunaszerdahelyen

Gyémántmise Dunaszerdahelyen

 

 

P. Mórocz A. István

 

Született: 1922. szeptember 22. Balonyban.

 

Elemi iskoláját Balonyban végezte, majd gimnáziumba Érsekújvárba, Pápára és  Esztergomba járt. 1942. június 12-én leérettségizett.

 

Rendbe való lépés: 1938. augusztusában Nagyszombatban

 

Teológia: Szombathely 1942-1947

 

Papszentelés: 1946.június 16. Szombathely

 

Első munkahely: prefektus-nevelő az Esztergomi Ferences Gimnáziumban. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat. Ezután került Nagyatádra káplán ­és hitoktatóként.

 

1950. júniusában az ÁVO teherautóra pakolta és Jászberénybe internálta. A püspöki karral történt kényszermegállapodás után Kiskanizsán lett káplán.

 

1951 karácsony előtt a püspöke közölte, hogy tovább nem alkalmazhatja. Otthon és megélhetés nélkül maradt. A kiskanizsi hívek adtak neki lakást és szereztek állást a kiskanizsai szeszgyárban.

 

1956-ban édesanyja kérésére Győrbe jött a szerszámgépgyárba.

 

1956 novemberében, a forradalom után Bécsbe menekült, ahol a ferences kolostorban kapott otthont. Bevonták a menekült magyarok lekipásztori munkájába, először a bécsi menekülttáborokban, majd Klosterneuburgban.

 

1958-ban egy rendtársa kérésére helyettesítésre ment lelkipásztori munkára 1 évre Németországba.

Egy év után megbízást kapott a magyar lelkipásztori ellátás megszervezésére három németországi egyházmegyében. Ezt a munkát 1990-ig végezte.

A nyugdíjkorhatáron túl megbízást kapott az ausztriai Eisenstadt-Kismarton ferences kolostorának vezetésére. A 16 év alatt 2 belső és egy külső templomfelújítást végzett.

 

A dunaszerdahelyi egyházközség egy nem mindennapi ünnepség részese lehetett június 24-én. A Csallóközből származó P. Mórocz A. István atya a Szent György plébániatemplomban ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. A gyémántmisére eljöttek a környező oltártestvérek, rokonai és a város hívő népe is.

Zsidó János volt dunaszerdahelyi esperes köszöntötte István atyát a Csallóköz szívében és prédikációjában előbb ismertette az atya életútját majd párhuzamot vont Keresztelő Szent János munkássága és István atya élete közt. A jubiláns egész életében kitartott hite és magyarsága mellett mindenféle üldöztetés közepette is. Papi munkáját komolyan vette egész életében és ma sem tétlenkedik, hisz ferences lelkülettel dolgozik és vezeti a nyájat Krisztus evangéliuma felé.

István atya bebizonyította, hogy nemcsak akkor is meg tud maradni kereszténynek, mikor üldözik, megtagadják, hogy papként működjön tovább. Az isteni gondviselés átsegítette őt ezekben a nehéz időkben, amikor Mária országát a kommunizmus vörös leple próbálta beborítani. Áldozatos munkája példa lehet minden pap és hívő számára egyaránt. Nem az evilági javakat kell gyűjtenünk és földi örömeket keresnünk. Ki kell állnunk az üldözöttek mellett a legnehezebb időkben is és vállalni hitünket, Szent István király keresztény örökségét.

Kívánjuk, hogy a Mennyei Atya töltse el továbbra is erővel, hogy friss lelkülettel végezhesse munkáját még sok-sok éven át.