Gyürki László atya könyvbemutatót tart Vízkeleten
November 6-án pénteken délután 16 órakor Vizkeleten a szentmise keretében mutatja be Dr. Gyürki László pápai prelátus Dr. Kozma Ferenc felvidéki születéső atya életéről szóló könyvét a római katolikus templomban.
Dr. Kozma Ferenc a Galánta melletti Nemeskosúton született 1902-ben. A Kozma családban tíz gyermek közül két leány szerzetesnőként szentelte magát Istennek, egy fiú pedig Krisztus papja lett. Példás családi élet alakította jellemét. Mindig hálával emlékezett meg szüleiről, testvéreiről. Nagyon komolyan vette felkészülését a papságra a szemináriumban. Talán érezte, hogy milyen nehéz feladatra hívja az Isten. Hitoktató, külföldre szakadt magyarok lelkipásztora, papságra készülő fiatalok nevelője, majd – mint az arsi plébános – falusi hívek lelkipásztora lett. Szentelése után Zalaegerszegen hitoktató, Mindszenty József káplánja lett.
Kozma Ferenc Don Bosco szellemében a fiatalok nevelője volt Zalaegerszegen. Majdnem fél évszázad múlva is emlékezett rá a nagy magyar bíboros innsbrucki látogatásakor. Innen küldik Innsbruckba, hogy továbbképezze magát a szent tudományokban. Jól használja fel a kapott lehetőséget. Korának sürgető problémájára figyel, a szociális igazságosságra, a munkások helyzetére. Erről írja doktori értekezését. A munkásnak joga van az igazságos bérre. A kommunizmus nyomulása idején nagyon átérzi ennek fontosságát. Tudásban, tapasztalatokban, a nyelvek ismeretében gazdagodva tér innen haza, s lesz 10 éven át a franciaországi magyarok lelkipásztora. A hazájuktól elszakadt magyarok igazi pásztora, atyja, segítője, orvosa akart lenni. Nemcsak lelkükkel törődött, hanem az egész embert látta, és sietett segítségükre.
Munkahelyet szerez, jogi ügyeiket intézi, zarándoklatokat szervez számukra. Fáradhatatlanul keresi és látogatja a családokat. Hazatérve Franciaországból a papságra készülő ifjak lelki nevelését bízza rá püspöke, spirituális lett. Öt éven át végzi nagy igényességgel, szeretettel ezt a feladatot. Felkészíti a papnövendékeket a lelkipásztori munkára. Imádságra, a lelki életre és az ebből fakadó lelkipásztori munkára vezeti őket. Ma már csak néhányan élnek ezek közül. Közéjük tartozik Dr. Smej József maribori segédpüspök is. A legnehezebb időben lesz maga is gyakorló lelkipásztor, amikor Rábakethelyre küldi plébánosnak főpásztora, Kovács Sándor. Csendben, feltőnés nélkül érkezik ide. Első útja a templomba vezet. Segítséget kér isteni Mesterétől munkájához.
A francia minta szerint igyekszik végezni lelkipásztori munkáját: öntudatos világi híveket nevel, akik felelősséget érzenek plébániájuk iránt. Megszervezi a katolikus egyesületeket, legény- és leányegyletet, ministráns gárdát szervez. Példaadóan végzi a hitoktatást, foglalkozik a fiatalokkal, szinte barátjuk lesz. A lelkiek mellett gondja van a templomra, annak berendezésére. Megérlelődik benne a gondolat, hogy a magyarlaki híveknek templomra lenne szüksége. A legnehezebb időben váltja valóra tervét, megépít egy modern, mővészileg berendezett templomot. Hogy ez milyen gondot jelentett, ezt ma már csak az idősebb generáció tudja.
Nem riad vissza semmiféle fáradságtól sem: szervez, buzdít, igyekszik az anyagiakat is előteremteni, s megvalósul a csoda: megépül a templom. Isten őt is alakította a szenvedések kohójában. Nemcsak a kommunista diktatúra megpróbáltatásaiból vette ki részét, hanem ezen idő alatt éri élete legnagyobb megpróbáltatása: szeretett káplánját Brenner Jánost a kommunista hatalom meggyilkoltatja. Ennek körülményei ismeretesek előttünk, de nem tudjuk átélni, hogy mit érzett ő, milyen szenvedést jelentett számára. Mindezt tetézte az, hogy el kellett hagynia kethelyi és magyarlaki híveit. A magyarlaki templom felszentelését már nem érte meg Magyarlakon, a kommunista hatalom Oszkóba helyeztette püspökével.
Hihetetlen fájdalmat jelentett ez számára, de új híveivel Oszkón nem érezteti mindezt, hanem itt is végzi tovább lelkipásztori munkáját. Akiket az Úr szeret, sokszor kemény próbatételnek veti alá. Kozma plébános számára még egy nehéz keresztet küldött: súlyos betegséget. Nem tudott beszélni többé, nem hirdethette az Isten igéjét. Ezután már szenvedésével prédikált és tett tanúságot hitéről, hivatásáról. Így érte meg aranymiséjét, amire meghatódva emlékeznek az oszkói hívek. Ez volt hálaadása egész életéért. Aranymiséje után rövidesen hazahívta az Úr, hogy megadja neki a hőségeseknek ígért jutalmat.
