Az üldözött magyarokért imádkoztak Bakán
2006. szeptember 3-án Bakán tartotta a Pázmaneum Társulás a II. Felvidéki Imakilenced soron következő 2. állomását a Bakai Római Katolikus Plébániával karöltve. A kilencedet a magyarság lelki megújulásáért indították és mindig más és más egyházközségekben jönnek össze a lelkiatyák és a hívek, hogy együtt elmélkedjenek magyar hitvallóinkról és közösen ünnepeljék a szentmiseáldozatot.
Az Imakilenced a rózsafüzér elimádkozása után keresztúttal folytatódott, amelyet Jankó Gábor dunaszerdahelyi káplán végzett. A Magyar Kálvária c. keresztút elmélkedései végigkísérték a híveket nemzetünk történelmének fájó és szenvedéssel teli állomásain, annak példájára, ahogy a mi Megváltónk is szenvedett a világ bűneiért.
Esterházy Jánosról tartott megemlékező előadást Darnai Zsolt bakai magyar-történelem szakos tanár. Az előadó ismertette a felvidéki magyarság vértanújának életútját, majd kitért munkásságára, jótékony adakozói tevékenységére és a felvidéki magyarok ügyében tanúsított bátor kiállására.
Az ünnepi szentmisét Beer Miklós váci püspök atya mutatta be 18 oltártestvérével egyetemben a színültig megtelt Mindenszentek-plébániatemplomban.
A püspök atya szentbeszédében felhívta a hívek figyelmét arra a nagy veszélyre, amely magyar nemzetünket fenyegeti. Az Istentől való elfordulás, a család elhagyása, a különböző élvezeti cikkek fogyasztása lassan, de biztosan öli és pusztítja népünket. Az egyre kevesebb születendő gyermek pedig intőjel nemzetünk megmaradásának szempontjából. Biztatta a híveket az evangéliumi értékek melletti elkötelezett életmódra.
A szentmise végén a papok és hívek a püspök atya vezetésével közösen elimádkozták a Nemzeti Imaév fohászát, majd közösen kivonultak a templom előtt 2005-ben felállított emlékkereszthez. Az emlékkeresztet a Szüllő Géza Polgári Társulás állította a kitelepített felvidéki magyarok emlékére. A kereszt tövében ThDr. Karaffa János helyi plébános, a Pázmaneum elnöke kérte a híveket, hogy a szeretet és ima erejével győzzék le a magyarság ellen ma is elemi erővel feltörő gyűlölködést és uszítást. Ezt követően Molnár Béla a KDNP alelnöke, országgyűlési képviselő szólt a jelenlévőkhöz. Arra buzdította a felvidéki magyarokat, hogy Esterházy János példája nyomán hűségesen ragaszkodjanak keresztény és magyar gyökereikhez.
A keresztnél koszorúkat és mécseseket helyeztek el a megemlékezők az üldözött magyarságért, majd közösen elénekelték nemzeti himnuszunkat.
A több egyházközségből érkező zarándokok emlékként megkapták a Pázmaneum Társulás által kiadott Hírmondót majd szeretetvendégségre hívtak őket a bakai egyházközség hívei. Az Imakilenced következő állomása Őrsújfalun kerül megrendezésre október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén, amelyre Farkas Zsolt révkomáromi káplán hívta meg az egybegyűlteket.
Pázmaneum/atos
Életrajz
Esterházy János 1901-ben született Nyitraújlakon. Jellemének és késõbbi sorsának kialakulásában fontos szerepet játszottak az Esterházy család történelmi hagyományai, különösen a Felvidékhez való szoros kötõdés. A vegyes lakosságú szülõhelyén hamarosan megtanulta a szlovák nyelvet és elsajátította a nemzeti tolerancia képességét. Esterházy János Budapesten folytatott közgazdasági tanulmányokat, majd újlaki birtokán kezdett gazdálkodni. A háború befejezése után, amikor megkezdõdött a Felvidék cseh megszállása, csatlakozott az önkéntes ellenálló egységekhez. Az államfordulat után a földreform következtében a család nyitrai birtokainak nagy része felosztásra került. Esterházy nemsokára bekapcsolódott a kisebbségi magyar politikába, tevékeny tagja, majd 1932-ben elnöke lett az Országos Keresztényszocialista Pártnak. Kezdettõl fogva kiállt a magyar kisebbségi egyenjogúsága és autonómiája mellett és figyelmeztetett a Csehszlovák Köztársaság kisebbségekkel szembeni asszimilációs törekvéseire. 1936-tól az Egyesült Magyar Párt ügyvezetõ elnökeként lépett fel és fáradhatatlanul tovább küzdött a jogtalanságok és a nacionalista elnyomás ellen. A keresztény szeretet jegyében õszintén támogatta Hlinka Szlovák Néppártjának autonómiaküzdelmét, noha ez a párt egyre inkább közeledett a hitleri Németországhoz. Ezt a vonalat az egyesült Magyar Párt elnöke nem követhette, mivel világosan látta, a magyar revízió ára egy újabb világháború lehetne. A kutatók nem találkoztak egyetlenegy olyan hiteles adattal sem, mely Esterházy ellenséges mesterkedésérõl tanúskodhatna Csehszlovákiával és a szlovákokkal szemben. Amikor az 1938-as elsõ bécsi döntés következményeként a Felvidék bizonyos magyarlakta területeit visszacsatolták Magyarországhoz, Esterházy kötelességének érezte, hogy a szlovák fennhatóság alatt maradt mintegy 66 000 magyart továbbra is képviselje. A Kassára bevonuló Horthy Miklóstól azt kérte, hogy ugyanazokat a jogokat biztosítsa a Magyarországra kerülõ szlovákoknak, mint amelyekért õ küzd a Szlovákiában maradó magyarok számára. A Jozef Tiso által vezetett szlovák bábállam idején Esterházy rendíthetetlenül küzdött a nemzetiségi és emberi jogokért. õ volt a pozsonyi parlament egyetlen olyan képviselõje, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 1942-es törvényt.
A gróf 1945-ben Nyugatra menekülhetett volna, de nem tette. Tisztának és bûntelennek érezte magát, sõt az oroszok Pozsonyba való bevonulása elõtt már attól kellett tartania, hogy elhurcolja a Gestapo. Sorsa azonban így is tragikusan alakult. Gustáv Husák, a késõbbi csehszlovák köztársasági elnök - akkor szlovák belügyi megbízott - 1945. április 20-án lefogatta az õt békés szándékkal felkeresõ Esterházyt, és átadta õt a szovjet katonai rendõrségnek. Több társával együtt Moszkvába hurcolták. Egy kirakatper során szovjetellenes fasiszta tevékenység címén kényszermunkára ítélték, amelyet 1949-ig, Csehszlovákiába való visszatéréséig végzett. Ez azonban még mindig nem volt elég az akkor éppen a Felvidék teljes magyartalanításán munkálkodó csehszlovák, illetve szlovák államhatalomnak. Mivel a hírhedt beneši dekrétumok következtében a felvidéki magyarság egésze kollektív bûnösként a vádlottak padján ült, valamilyen módon e nemzetrész vezetõjét - bár akkor már a szovjet gulágok lakója volt - is látványosan meg kellett büntetni. A Szlovák Nemzeti Bíróság így aztán 1947. szeptember 16-án - távollétében - Esterházyt kötél általi halálra ítélte. Esterházy grófot azonban végül is nem végezték ki, hanem a halálos ítéletet elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Több szlovákiai és csehországi börtönben is raboskodott, mígnem hosszú szenvedés után a mirovi börtönben 1957. március 8-án halt meg. Esterházy János az önzetlen önfeláldozás nemes példáját nyújtotta az egész magyarság és minden jóakaratú keresztény ember számára.
Forrás: ThDr. Karaffa János: Magyar hitvallók a XX. században