A SZÍV CSENDJE
II. Felvidéki Magyar Leánytábor
A győri egyházmegyei Szany példáján felbuzdulva szervezték meg 2003 nyarán a Pozsonyi Papnevelő Intézet magyar ajkú teológusai az első felvidéki magyar ministránstábort, majd attól kezdve egészen mostanáig bevált ez a jó és hasznos hagyomány. Azonban országunkban csak fiúk ministrálhatnak, így a gyengébb nem képviselői joggal hátrányba érezhették magukat a táborban való részvétel miatt is. Ezen hiányosságok ismerete ihlette a Mária Légió zselízi és nyíri praesídiumainak tagjait, hogy segítséget kérve a nevelésben és anyanyelvben egyaránt jártas Isteni Megváltó Nővéreinek Kongregációja Magyarországi tartományának tagjait. Ez együttműködés gyümölcseként született meg a Felvidéki Magyar Leánytábor gondolata, amelyet tavaly nyáron a Zselíz melletti Nyíren szerveztek meg első alkalommal.
Az idén Palást adott otthont július 7-11-ig a második alkalommal megrendezésre kerülő leánytábornak. A megrendezését Orosch János Püspök Atya is támogatta. A lelkiekben növekedni vágyó lányok Szőgyénből, Ipolyszakállasról, Zsemlérről, Egyházgelléről, Nyírről, Zsélyéről, Besenyőről, Sárkányból, Ipolyságról, Ipolyviskről, Oroszkáról, Köbölkútról, Tompáról, Bényből, Ipolynyékről, Nagyodról, Fegyvernekről, Bátorkesziről, Rozináról, Tesmagról és Zselízről. A tábor vezetését és programját az Isteni Megváltóról nevezett nővérek kongragációjának magyarországi tartománya biztosította. A rend küldöttjei pedig Kurali M.Dominika, Kiss M.Teréz és Terenyei M. Faustína nővérek lettek. Egy meghitt közösséget alakítottak ki az összegyűlt 41 lány részére. Őszinte hitük, kedvességük és örömük magával ragadta a lányokat és észrevétlenül belopták szíveikbe az Isteni szeretet kegyelmét.
A tábor témája „a csend” volt, s ez körülölelte a napi programokat. Természetesen a vidámság, nevetés, játékok jelen voltak az együtt töltött órákban.
„A szem csendje” (Jób 33,31-33)
A beszédes csend és a semmitmondó beszéd – Balla Barnabás pálos szerzetes előadásában sok érdekes, színes történetével ráébresztett arra, hogy milyen sokféle képen lehet kifejezni a szeretetet. Igyekezzünk a másikban meglátni a jót, tudjunk örülni, mosolyogni, nyitottak lenni - „Mosolyod legyen örömöd forrása”. Isten a csend barátja és ebben a csendben akar beszélni velünk, gyógyítani bennünket. Fontos mondanivalója van számunkra az Oltáriszentségben. Felbecsülhetetlen ajándék, amikor Isten kezd beszélni. Délután szentmisén vettünk részt, majd egy nagy erdei túra részesei lehettünk, ahol különböző feladatokat oldottunk meg.
A következő nap témája „a száj csendje” (1Kir 19,11-13), amit Kauser Tibor piliscsabai harmadrendi ferences testvér adott elő - ismét felemelő előadást hallhattunk. Ismertette velünk Assisi Szent Ferenc életét, majd a teremtés és lét értékeivel folytatta. Isten ma is a csendben teremt, mi pedig résztvevői vagyunk, velünk van, létezik. a lét a szeretet alapvető formája, közös értékünk. Figyeljünk oda, hogy mi az érték a másik emberben, adjam jelenlétemet a másiknak. Isten mindig a csendben hív „itt vagyok melletted”, ez az igazi szeretet.
Délután kézműves foglalkozások folytak: ragasztottunk, nyírtunk, hajtogattunk, szőttünk, kasíroztunk. Az esti szentmise után elgondolkodtunk Galgóczi Rudolf esperes-plébános gondolatain, amelyek a száj csendjéről szóltak. „A csend Isten szava, Ő akar velünk ekkor beszélni. A belső zakatolás folytatódik a külső megszűnte után is. Tudatosan kell gyakorolnunk ezért előzi meg a szív csendjét a száj vagyis a külső világ csendje” – mandta. Végül Szűz Mária csendes példáját tárta fel nekünk, akinek a csend volt a helykészítése az Isteni Magzat élete számára. A szentmise után „Az amerikai rapszódia” c. filmet néztük meg. Mindenki meghatódva élte át a filmben látott család életét, sorsát, küzdelmét, örömét.
A következő nap témája: „A szív csendje” (Lk 10,39). Előadója Wechter János palásti plébános volt. A csend önmagában kifejez mindent, a szív jóságát, a belső harmóniát, a Szentlélek kiáradását életünkben. Mit vársz tőlem, Uram? Sokat, egyszer megérted. A csend jutalmaz, hallgassuk – imává alakul. A belső feszültségek korlátozzák szabadságunkat. Legyünk nyitottak az újra. Mindnyájunkban van egy hely, amely mentes a lármás gondolatoktól, gondoktól, vágyaktól. Ez az a pont, ahol találkozhat Isten és az ember.
Délután hídépítés volt papírból, igen érdekes feladat. Az eredmény? Készült híd Istenhez, önmagunkhoz, embertársainkhoz és a világhoz. Hálát adtunk Istennek a benne felépített hidakért, egymásért, életünkért.
Este szentségimádási órát tartottunk, ahol meghitt légkörben szívből fakadó fohászokkal és énekekkel imádtuk a szentségi Krisztust egy-egy mécses elhelyezésével az Oltáriszentséghez.
A résztvevő lányok a következő módon vélekedtek a táborról:
- Most értettem meg igazán, hogy mit is jelent a szentségimádás. Ezelőtt is részt vettem, de nem értettem az egészet
- Még ez idáig nem vettem részt ilyen meghitt szentségimádáson
- Csodálatos tábor volt, jövőre ismét szeretnék eljönni.
- Többen is lehettünk volna, sajnálhatják, akik nem jöttek.
- Új barátokat szereztem, szeretném velük a kapcsolatot megtartani
- Jó tapasztalni, milyen türelmesek és kedvesek a nővérkék.
- Nagyon tetszettek az előadások és a történetek.
- Nehéz és hosszú volt a gyalogtúra, de kibírtuk.
- Élvezetesek voltak a kézműves foglalkozások.
- Nem gondoltam, hogy így lehet beszélni a szem, száj, szív csendességéről.
- Eddig is imádkoztam, de most már jobban értem, hogyan kell összeszedetten imádkozni – hangzottak a különböző vélemények.
Tudatosítottuk, hogy Jézus a csendben vár, halljuk meg hangját. Gondolatainknak, imáinknak, cselekedeteinknek egységben velünk van és segít ezek megoldásában.
Az utolsó napon ajándékokat kaptunk, amit egy labirintusban kellett megtalálnunk. Mindenki kapott egy Szentírási idézetet útravalóul. Az egész tábor hangulatát szívünkben megőrizzük, bízva abban, hogy jövőre újra találkozunk régi és új barátokkal.
Köszönetünket és szívből jövő hálánkat szeretnénk kifejezni Galgóczi Rudolf esperes-plébános úrnak, a nővéreknek, a Mária Légió zselízi tagjainak, és mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy táborunk megvalósuljon. A jó Isten jutalmazza őket áldozatos munkájukért.
B. Klára
Képgaléria