Szent Erzsébet ünnepe alkalmából november 17-én délelőtt szentmisével egybekötött imanapot tartottak a Légi Római Katolikus Plébánia és a Pázmaneum Társulás szervezésében a Szent Erzsébet templomban, mely a Regnum Marianum Imakilenced 8. állomásaként került megrendezésre.
Az imanap az Isteni Irgalmasság rózsafüzére elimádkozásával vette kezdetét, majd elmélkedés következett Árpád-házi Szent Erzsébet életéről, melyet Karaffa János a hittudomány doktora, a Pázmaneum Társulás elnöke vezetett.
Rózsa-csodáját ki ne ismerné a világon? „Erzsébet nagy népszerűségnek örvendett. Áradt belőle a szeretet.”
Még kislány, amikor Árpád-házi II. András király gyermekeként a szegényeknek ételt visz a királyi asztaltól titokban. Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában. Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon
Ha művészek ábrázolják, szinte kivétel nélkül ezt a jelenetet örökítik meg. Gyönyörű remekművek készültek kézrátétes, mennyei gyógyításairól, gyermekeivel való meneküléséről télvíz idején, és a beteg koldussal történő csodájáról is.
Német honba, ahová férjhez ment, bizony az anyósa nem nagyon szerette. Még gyermek, amikor soha nem látott hatalmas hozománnyal (több szekér arany és ezüst tárgyakkal, ékszerekkel) megérkezik leendő hitvese királyi házába. Majdani férjével egymást nagyon megszeretik.
Miután gyermekkori csodatevéseit követően királyi feleségként otthon várja férjét, leprás koldus érkezik a palotába. Erzsébet azonnal lesiet segítségükre, amit anyósa igen rossz szemmel néz. A nagybeteget, aki olyan sovány, hogy jártányi ereje is alig van, Erzsébet a karjaiban viszi fel hálószobájába és a saját ágyába fekteti. Tudva ezt az anyósa, alig várja, hogy fia hazaérkezzen és beárulhassa.
Erzsébet mit vétkezett! Egy férfit vitt a hálószobájába,- mondja.- és fiával felsiet ennek látására. Az ajtó kinyílik, a szemük az ágyon fekvőre szegeződik, a férj megenyhül, az anyós saját gonoszságán elszörnyülködik, mert bizony az ágyban egy Jézus arcú, gyógyult leprás embert látnak.
Férje még jobban megszereti, anyósa saját lelkiségével, még jobban irigyli, ezért a világ felé megveti Erzsébetet.
Férje halála után palotájából az utcára teszik.
Egy-egy jóember befogadja télvíz idején gyermekeivel. Majd hosszas idő után méltóságába visszahelyezik.
Saját kórházat alapít, ahol két kezével a betegek ezrein segít. Energiáival juttatja látáshoz a vakokat, nyújtja a nyomorékok izmait, gyógyítja az éhezők gyomrát, fagyott végtagjait. A német császár szemet vet rá. Feleségül kéri és nap, mint nap zaklatja gyógyító kórházában. Erzsébet könyörög az Úrhoz, hogy életét vegye vissza az égbe, mert a császár ostromát lelki erővel már nem bírja.
Gyógyzuzmó szedése közben, télen, megfáradt, leült a hóba, elszenderedett és itt lehelte ki a lelkét Erzsébet: megfagyott.
Az elmélkedés egy imával zárult Szent Erzsébet közbenjárásáért:
Szent Erzsébet!
Te Krisztus szemével néztél,
Krisztus kezével adtál,
Krisztus szívével szerettél…
Segíts, hogy mi is
Krisztus szemével lássunk,
Krisztus kezével adjunk,
Az Ő szeretetével szeressünk.
Remélünk benned,
Bízunk benned,
Isten munkatársát látjuk benned,
Krisztus szemével néző,
Krisztus kezével adó,
Krisztus szívével szerető
Szent Erzsébet!
Ámen.