Ismét a Felvidéken fogadhatjuk a Feltámadási jelvényt, hiszen ezúttal is érinti szülőföldünket a Feltámadási menet. Csallóköz és Zoboralja egyes településein áprilisban feltűzhetik az egyházközségek, községek színes szalagjaikat a feltámadási jelvényre.
A Csallóköz falvai közül Nagyudvarnokba, Nyékvárkonyba, illetve Dunaszerdahely városába érkezik a Feltámadási menet.Innét a Mátyusföldön át Zoborvidékre viszik tovább a zarándokok a feltámadási jelvényt.
A 2004. dec. 5-i népszavazás elszomorító nemzeti látlelete keltette életre kezdeményezésünket. Célunk az volt, hogy e zarándoklattal hirdessük az elfásult vagy csalódott honfitársainknak a Feltámadott Krisztussal való szövetségünket, s nemzeti újjászületésünk tiszta vágyát. A kettőt egységbe fogva és egyszerre. A Feltámadási menet 2005-ben, 2006-ban, 2007-ben is megvalósult: a csaknem 2000 km-es nemzeti zarándoklat húsvéttól pünkösdig tartóan Tihanytól Csíksomlyóig áthaladt minden magyarok lakta utódállamon. Ezt a távolságot a résztvevők körülbelül 30-40 km-es szakaszokat vállalva, stafétaszerűen adták össze. Nem egy csoport zarándoklatát jelenti tehát, hanem több mint százét.
A Feltámadási menet jelvénye – az Árpád-kori motívumú szárnyas kereszt – úgy van fából kifaragva, hogy mindkét útvonalé a teljes jelképet mutassa. Ez a motívum egyaránt elfogadható megoldás a katolikus és protestáns magyarok számára, s továbbá Árpád-kori eredetében benne rejlik keresztény/keresztyén egységünk eszméje. Benne rejlik e zarándoklat idejének – húsvét (kereszt), pünkösd (szárny) – szimbolikája is. A kezdet egységét úgy fejezzük ki, hogy nagypénteken a tihanyi kálvária feszületénél még egy a feltámadási jelvény, majd délután 3 órakor válik ott ketté, s hozzuk át egyik felét Zamárdiba. A jelvényre a résztvevő közösségek – kifejezve a zarándoklat eszméjének igenlését – egy szalagot köthetnek fel, a kísérő zarándokkönyvbe pedig beírhatják a mindnyájunknak szánt üzenetüket és élményeiket.
A Feltámadási menet létfeltétele, hogy 30-40 km-enként, az ún.stációtelepüléseken meglegyenek a helyi szervezők. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy plébánia, gyülekezet, lelkiségi közösség (Kolping-család, cserkészcsapat, keresztény/keresztyén férfi vagy nőegylet…) valamint világi közösség (például polgármester és segítői, huszárhagyomány-őrzők, polgári kör, kulturális egyesület) egyaránt végezte a helyi szervezést, vagy besegített.