Újra terítékre került a felvidéki magyar püspök ügye. S ez a szlovák egyházi körökben ugyanazt a reakciót váltja ki, mintha magyar politikusaink legbátrabbikai közül valaki – csendben és általánosságban, gyorsan hozzátéve, hogy ez Szlovákiára egy az egyben nem alkalmazható- ki meri mondani, hogy a világ egyéb tájain –azaz Európában s minden más civilizált helyen- szabad beszélni az autonómiáról is.Tehát, Kováőik atya szerint a magyar püspök kérdését feszegetni felesleges, mivelhogy: „A Szlovákiában élő magyar nemzetiségő hívekről nagyon jól gondoskodnak“. Ezekkel a szavakkal reagált Jozef Kováőik, a Szlovák Püspökkari Konferencia szóvivője Csáky Pál azon kijelentésére, miszerint Szlovákiában magyar nemzetiségő püspöknek is kellene mőködnie.
Tessék csak még egyszer elolvasni, ki is Jozef Kováőik! A Szlovák Püspökkari Konferencia szóvivője: ő tehát a szlovák püspökök nevében beszél. Hogyan jelentheti ki tehát, hogy a magyar hívekről nagyon jól gondoskodnak? Talán megkérdezte őket? Mert ha nem, akkor ráillik a „fogadatlan prókátor“ elnevezés. Olyanoknak a nevében beszél, akik nem kérték fel arra. S elmondja, hogy milyen jól is érzik magukat. Abban a szép, új világban, amelybe Tomko bíboros és nemzettestvérei a szlovákiai egyházmegyei Trianon megalkotása révén belekényszerítették a felvidéki magyar katolikusokat.
„Minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vagyunk elégedve.“ Röviden így lehetne összefoglalni - Ferenc Jóska szavainak szellemében - a Szlovák Püspökkari Konferencia szóvivőjének a felvidéki magyar katolikusok helyzetét problémamentesnek beállító álláspontját.
A szóvivő a régi váddal támadja Csáky Pált, aki következetesen és határozottan kiáll a felvidéki magyar katolikusok jogai mellett. Eszerint a politikus ne szóljon bele az Egyház ügyeibe! Az elv elfogadható is lenne, ha nem néznénk meg a térképet, hogyan is darabolták fel a szlovákiai egyházmegyéket! Talán nem politikai-nemzetiségi alapon? Slota úr és a Matica Slovenská sem álmodhatotta volna meg jobban! Egyébként pedig nem olvashattuk Kováőik atya tiltakozását akkor, amikor Ján Slota, a kettős kereszteket állító „szlovák keresztény politikus” lovasbohócnak nevezte a Katolikus Egyház szentjét, Szent István királyt, akinek egyébként a szlovákság megmaradását köszönheti...
A szóvivő a magyarul folyékonyan beszélő püspököket dicséri, akik szerinte többen is vannak. Ha a kettőt többnek vesszük, igazat is adhatnánk neki. Ugyanis Ján Orosch és Vladimír Filo – szlovák nemzetiségő püspökök- valóban folyékonyan beszélnek magyarul. Másról egyelőre nincs tudomásunk. Nem számít ugyanis magyarul beszélőnek az a személy, aki néhány mondatot képes felolvasni a liturgiából magyarul is. Ezen az alapon a Szentatya is folyékonyan beszél magyarul, mert évente legalább kétszer –karácsonykor és húsvétkor- felolvas két magyar mondatot...
Kováőik atya szerint a magyar hívekről püspöki helynökök is gondoskodnak. Féligazság és csúsztatás egy mondatban! Ugyanis nincsenek minden egyházmegyében magyar ügyekkel megbízott püspöki helynökök. Csáky Pál elemzésében rámutat: „A besztercebányai, rozsnyói és kassai püspökség területén már bizonyos mértékig elfogadható megoldások születtek, a pozsonyi és nagyszombati egyházmegyékben azonban semmyilyen előrelépés nem történt, a nyitraiban pedig nevetséges és elfogadhatatlan megoldást választottak.“ Vajon nevezhető-e magyar helynöknek az a személy –legyen bármilyen buzgó és rátermett lekipásztor is egyébként-, akinek bérmálási beszédéből a videofelvétel alapján 3 értelmes magyar mondatot sikerült összeállítani?
A kinevezett helynökök egyébként nem püspökök. ők olyan papok, akiknek a megbízatása az egyházjog szerint csak meghatározott időre szól, s mindenben a megyéspüspöknek vannak alávetve. A helynökök kinevezése csak félmegoldás, hiszen –legyen bár mőködésük bármilyen áldásos- a püspöki szolgálatot mégsem végezhetik, s így a hívek bizonyos fokig meg vannak rövidítve.
A 400 000 felvidéki magyar katolikus számára égető kérdés a paphiány, a katolikus értelmiség képzése és az ifjúság nevelése. Ezekkel a problémákkal a Szlovákiai Katolikus Egyház komplex módon eddig sem foglalkozott, s erre a jelek szerint hajlandóságot a továbbiakban sem mutat.
A felvidéki magyar katolikusoknak tehát nem marad más, mint az ima és a határozott kérés a Szentszék irányában. A Katolikus Egyház, amely egyetemes, s így minden nemzetet magába foglal, nem adhatja farkasok prédájául 400 000 főnyi felvidéki magyarajkú nyáját, amely saját Jó Pásztorára vágyik, akinek érti a szavát s követheti azt.