János evangéliumának elején olvassuk, hogy Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya keblén van, jelentette ki őt (Jn 1,18).
Az embernek egyik legemelkedettebb vágya, hogy találkozhasson Istennel, sőt: láthassa Istent. A titok után kutatva az ember fel akarja lebbenteni a fátylat, és szemlélni akarja Istent úgy, ahogy van. A Bibliában számtalanszor megmutatkozik a hívő embernek ez a vágya, és az Isten-tapasztalat kicsúcsosodását mindig az Isten-megjelenések jelentik. Az Úr általában teofániák (Isten-megjelenések) alkalmával mutatja meg magát a kiválasztottnak, de az sohasem szemlélheti őt színről színre, vagyis nem láthatja őt úgy, ahogy van. Mózes és Illés a legmagasabb fokon tapasztalják meg Isten jelenlétét, de ez a tapasztalat sem teljes. Mózes sem láthatja meg Isten arcát, mert az Úr figyelmezteti: „Befödlek jobbommal, míg el nem vonulok…, utánam tekinthetsz, de arcomat nem láthatod” (Ex 33,22). Illés próféta, amikor az Úrhoz közeledik, eltakarja arcát, és csak egy hangot hall (1Kir 19,13). A legfönségesebb Isten-megjelenés történik meg Izajás próféta meghívásánál: Isten a mennyei udvartartás kíséretében jelenik meg a templomban az ő dicsőségében.
A kiválasztottak tehát megpillanthatnak valamit Isten dicsőségéből, de itt a földön nem láthatják őt színről színre. Egyedül az Egyszülött Fiú, Jézus Krisztus, aki kezdettől fogva az Atyánál volt, Ő nyilatkoztatta ki Istent az embereknek. Benne jelent meg köztünk a láthatatlan, élő Isten – ez karácsony nagy misztériuma. Ez a kinyilatkoztatás teljes volt, az ember azonban ebben az életben nem birtokolhatja azt tökéletesen.
Isten színről színre való látása egyedül az üdvözültek kiváltsága. A mennyország örömében való részesedés már magában hordozza a színről színre való látás képességét.
Ahogy a mennyország valóságáról, úgy Istenről is mindig csak képek, hasonlatok segítségével beszélhetünk. Fogalmainkkal a hasonlóság alapján próbáljuk meg leírni, milyen a mennyország, milyen Isten. Szent Pál apostollal együtt mi, kereső emberek is elmondhatjuk: „Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogy én is ismert vagyok”(1Kor 13,12). Karácsony ünnepén bepillantást nyerhetünk ebbe a mennyei valóságba, hogy ne feledjük, hol van a mi igazi otthonunk, ahova utunknak vezetnie kell.
Dr. Karaffa János