Karaffa Attila alpolgármesternek, a Pázmaneum Polgári Társulás ügyvezető elnökének a Magyar Kultúra Napján elhangzott beszéde.
Tisztelt honfitársaim, hölgyeim és uraim!
„Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje, mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet, érted? Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre.” Wass Albert nemes egyszerűséggel megfogalmazta nekünk, kései magyaroknak, mi a feladatunk, hogy megtartsuk nemzeti hovatartozásunkat, hagyományainkat, nyelvünket, értékeinket.
A Magyar Kultúra Napján tisztelettel köszöntök mindenkit, ezúttal a járványügyi helyzet miatt sajnos nem tudunk élőben találkozni, hanem a világhálón ünnepelhetjük majd a Himnusz születésnapját.
Kölcsey Ferenc műve minden magyarnak a legszebb imádság, éljen akár itt a Csallóköz szívében, akár a Hargitán vagy éppen a világ bármely országában. Himnuszunk összeköt bennünket és erre a kötelekre szükségünk is van a mai kor társadalmában, amikor a rombolás, a közöny, az anyagi javak hajszolása és az érdektelenség veszélyezteti nemzeti közösségünket. Ebben az időben különösen aktuális a nyújts feléje védő kart sora a Himnuszunknak.
A mai napon a felkért előadók otthon készültek és vették fel az előadásukat. Az első szóra igent mondtak a felkérésre, köszönjük nekik. Köszönet a magyar kultúra ápolóinak és őrzőinek itt Dunaszerdahelyen és szerte a magyar közösségekben. Nélkülük gyökértelenekké válnánk.
Mit kívánhatnék az év első hónapjában és e jeles napon?
Felvidéki magyar közösségünknek azt kívánom, hogy vegyen példát a vajdasági és az erdélyi választások sikeréből. Szálljon mindenki magába és az új esztendőben keressük a megegyezést azokkal, akiknek szintén fontos a felvidéki magyar közösség megmaradása. A politikai pártok vezetői szélesebb körben is gondolkodjanak. Rendezni kell sorainkat, mert mindenkire szükség van!
Esterházy János kiváló példa a Felvidék számára. Nem fogadta el az anyaországi bársonyszéket, hanem inkább az övéivel maradt és kitartott mellettük. Közösségünk nem válhat a megosztók prédájává. Biztatom politikustársaimat, a közéleti szereplőket és minden nemzettársamat, hogy közösen építsük közösségünk jövőjét 2021-ben, hiszen gyermekeink, unokáink joggal beszélhetnek majd felelősségünkről. Ugye mindannyiunknak ismerős az idézet? Együtt erő vagyunk... a másik felét ne is taglaljuk, hanem változtassunk rajta!
Fontos év lesz felvidéki magyar közösségünk számára a 2021-es esztendő, hiszen népszámlálás is zajlik majd az országban. Legyünk büszkék múltunkra és biztassuk erre családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket is. Valljuk meg bátran magyar nemzetiségünket és hitünket. Gyarapítsuk nemzetünket és járjunk elő jó példával a kételkedők előtt is. A magyar kultúra megvallása is ez, és ragaszkodás őseink hagyományaihoz, édes anyanyelvünkhöz. Ne azt kelljen gyermekeinknek, unokáinknak hallaniuk, hogy a felvidéki vagy a szlovákiai magyarok megszámláltattak, és kevésnek találtattak. Mindannyian tehetünk érte, hogy ne így legyen.
Az Esterházy János emlékévben azt kívánom, hogy a felvidéki magyar mártírgróf életpéldáját még többen megismerjék és merítsenek erőt Isten szolgájának példaadó nagyságából. Magyarsága és kereszténysége mellett mindig gondoskodott a rászorulókról, nem utasította el a más nemzetiségű vagy vallású embertársai kérését sem. Fontos szerepet töltött be életében a magyar kultúra ápolása. Közösen tudjuk építeni városainkat, falvainkat, szülőföldünket úgy, hogy a saját nemzeti hovatartozásunkat és gyökereinket nem adjuk fel. Mert, a gyökértelenné vált ember teste és lelke elszárad és keserű élete lesz. Nem találja majd helyét a közösségben. De mi, nem szeretnénk ilyenné válni!
Legyünk büszkék a több mint ezeréves múltunkra és kultúránk sokszínűségére. Mindenki lehet a kultúra őrzője. A művészek, közéleti szereplők mellett a munkás családapa és a szorgos háziasszony is. Rajtunk áll, hogy a jövő ifjúsága értékként tekint-e magyarságára, vagy inkább a csendes asszimilációt, a világpolgárságot választja. Más nemzetek kultúráját, nyelvét megismerni hasznos és dicséretes. De mellette sosem szabad feladni és elfelejteni a sajátunkét. Édesanyánk nyelvét, édesapánk verejtékes munkáját.
A Magyar Kultúra Napján azt kívánom mindannyiunknak, hogy tisztelettel adózzunk mindig a kultúra őreinek, segítsük munkájukat és amikor a Himnusz éneklésekor becsukjuk a szemünket és szívünkre tesszük a kezünket jusson eszünkbe Szent István öröksége, a magyar királyok, szentek, Nobel-díjasok, költők és írók sokasága, de a sok-sok csatában elesett ismeretlen hős is. Mindannyian egy kultúrközösséghez tartoztak, tartozunk. Magyarok vagyunk.
Végezetül fogadjuk meg a 230. évvel ezelőtt született gróf Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyarnak a szavait: Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.