A kereszténység központi hittitka: Jézus Krisztus feltámadása. Húsvét hajnala az élet győzelmét hirdeti meg a halál fölött. Ha látszólag a gonoszság és a gyűlölet kerekedik is fölül az emberek szívében s a világban, mi akkor is biztosak lehetünk a Szeretet végső győzelmében, hiszen Jézus feltámadásával már megtörte a Gonosz hatalmát.
Krisztus feltámadása a remény jele a keresztények számára. A reményé, hogy mi is részesülünk a feltámadás által hozott új életben. Jézus ígérete világos: „Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6, 40). Végső soron ez az ígéret ad értelmet életünknek és halálunknak - hogy utunk végén, amelyet Krisztus követőiként jártunk végig, eljutunk Istenhez. Ez a remény világítja be életünk sötét óráit, a fájdalom, a szenvedés, az elhagyatottság idejét. A kereszt, ha hittel hordozzuk, a feltámadás jelévé válik, s ebben a jelben győzhetünk a bűn és a halál felett, elnyerve az új és teljes életet.
Jézus feltámadása az új élet ígéretét nyújtja számunkra. Ezt az új életet két dimenzióban szemlélhetjük: 1. az örök élet tekintetében, 2. földi életünkben a megújulás, újjáéledés értelmében. Jézus feltámadása elsősorban a halál utáni feltámadás és az örök élet ígéretét hordozza magában. Ugyanakkor alapot szolgáltat az egyén és a keresztény, valamint a nemzeti közösség feltámadásának szükségességéhez is. Beláthatjuk, mennyire szükséges a megújulás, a feltámadás személyesen a mi számunkra, valamint keresztény és magyar közösségünk számára is. Annak ellenére, hogy ebben az Istenétől elrugaszkodott beteg világban sötét erők fenyegetik keresztény és nemzeti értékeinket, hinnünk kell a feltámadásban. Legyen a Nemzeti Összetartozás Éve fontos lépés a mi feltámadásunk útján! Ehhez kérjük ebben az évben nemzetünk lelki megújulásáért imádkozva különösen a magyar szentek pártfogását!
Sík Sándornak, a neves piarista teológusnak, a magyar cserkészet kiemelkedő alakjának gondolatai is erre buzdítanak minket: „Ha lelki szemeinket kinyitjuk, egy győzelmes sereg sokaságát látjuk felsorakozni, végeláthatatlan sorát azoknak, akik mind az Istenből származtak, és akik mind meggyőzték a világot: a szentek csodálatos táborát. Ők a győztesek, akik az emberi természetet legyőzték és ugyanakkor megdicsőítették. És egyszerre csak megdobban a szívünk: ebben a gyönyörű seregben ismerős arcokat pillantunk meg. Férfiakat és nőket, akiknek arca hasonlít a miénkhez, akiknek tekintetében a magunk lelkére ismerünk, akiket szeretünk, akiket magunk közül valóknak érzünk: a magyar szentek drága szép alakjait. Őrájuk szegezzük szemünket.
Meg kell mutatnunk a világnak, Isten segítségével és a magyar szentek közbenjárásával újra, a magunk életében elevenen: a magyar szenteket, a magyar szentséget, a magyar hivatást.“
Dr. Karaffa János