REMÉLJÜK, HOGY TOVÁBB ERŐSÖDIK A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS
Karaffa Jánost, a pozsonyeperjesi egyházközösség plébánosát, a dunaszerdahelyi esperességben tevékenykedő lelkipásztort arról kérdeztük, mit gondol arról, hogy a trianoni döntéssel sok hívő, keresztény ember is a határokon túl rekedt, hiszen azóta is száz év reménytelenségben élnek, nem történt tartós revízió 1920 óta.
Mi történt a trianoni döntést követően a hívekkel és a katolikus egyházzal?
Az egyház és a magyarok helyzetét is megnehezítette a trianoni döntés, hiszen a döntés után eltávolították a magyar püspököket és helyükre szlovák püspökök kerültek, majd ezt követően az egész egyházkormányzatot megváltoztatták. Az egyházmegyék területi felosztása megváltozott, és ezáltal a magyar hívek nagyrészt olyan egyházmegyékbe kerültek, ahol a többség szlovák volt, ahogyan a vezetés is. Az első időkben Fischer-Colbrie Ágost kassai püspök volt az, aki felvállalta a magyar hívek képviseletét, de sajnos azóta sem volt olyan, aki ezt továbbvitte volna. Sok magyar püspököt, lelkészt visszatoloncoltak az anyaországba, úgy, mint Trianon után és később is. A II. világháború és a Beneš-dekrétumok után a magyar egyházi vezetés teljesen megszűnt a katolikus egyházban és szlovák irányítás alá került. Az istentiszteletek nyelve megmaradt olyannak, amilyennek a hívek többsége szerette volna, amennyiben volt magyar ajkú pap, de ha nem volt, akkor szlovákot helyzetek oda, aki vagy megtanult magyarul, vagy nem. Sokszor előfordult, hogy a hívek magyarul énekeltek, de a pap szlovákul prédikált.
Minden bizonnyal ez a hívek helyzetét is megnehezítette.
Igen, de az elmondható, hogy ez nem volt általános, mert hozzá tudtak jutni az anyanyelvű igehirdetéshez, viszont akadtak és akadnak problémák ma is. Nincs magyar főpásztor és nincs magyar papképzés sem. A mai napig nincs.
Más elcsatolt területen van?
Ami az elcsatolt területekre jellemző, hogy mindenhol van magyar püspök. Van Kárpátalján, van Délvidéken, van Erdélyben, kivéve a Felvidéket. Harminc éve a komáromi imanapokon magyar püspökért imádkozunk, akinek megfelelő joghatósága van, tehát össze tudná fogni a magyar híveket. Aláírásgyűjtések is folytak emiatt, és jelenleg is folyik egy aláírásgyűjtés e célból, de ezek a kérések egyelőre nem teljesültek.
Sőt, azt még el kell mondanom, hogy létezik egy egyházmegyei Trianon is Szlovákiában, ugyanis 2008-ban új egyházmegyei átrendezést vittek végbe a szlovák püspökök kérésére itt, a Felvidéken. Az előző egyházmegyéket még jobban feldarabolták, ez pedig észak-dél irányba történt, így a magyarok még inkább kisebbségbe kerültek mindenhol. Északon sok a szlovák, délen vannak a magyarok, és így ők is tudták: ha ilyen módon húzzák meg a felosztást, akkor mindenhol a magyarok kerülnek kisebbségbe.
Politikai értelemben is nehéz helyzetben vannak a felvidéki magyarok, mekkora most a katolikus hívők száma?
A magyar katolikusok aránya most nagyjából 300 ezer a legutóbbi népszámlálás alapján. A református egyház jelentős még Felvidéken. Ott van magyar vezetés, ott nincs ilyen probléma (ott van magyar püspök – a szerk.), aki református, az majdnem 99 százalékban magyar is. A nagyszombati érsek, illetve a pozsonyi segédpüspök el tudja végezni a magyar szertartásokat.
Hogyan készülnek a 100. évfordulóra?
Természetesen megemlékezünk, bekapcsolódunk a harangozásba is, tehát megszólaltatják az egyházközösségek a harangokat. A mi társulásunk, a Pázmáneum Polgári Társulás pedig, amely a felvidéki magyar katolikusok csoportját összefogja, kezdeményezte, hogy csatlakozzunk ehhez. Az egyházmegyéket is megszólítottuk, és sok helyen a tűz meggyújtásával, imával és szentmisével is megemlékezünk. Itt nálunk, Pozsonyeperjes községben is lesz szentmise, megemlékezés, Dunaszerdahelyen szintén tartunk egy megemlékezést a Trianon-emlékfánál, tehát sokféle módon kapcsolódunk a nemzeti összetartozás napjához.
Mennyiben jelent segítséget a magyar kormány támogatása akár egyházi, akár más vonalon?
Nagy segítséget jelent, mert amióta nemzeti kormány van, azóta érezzük, hogy foglalkoznak velünk és a nemzet részének tekintenek minket. Sajnos volt idő, amikor nem így volt, hanem gyanakodva néztek a határon túli magyarokra.
Ez ma is megvan, de nem a kormány részéről, úgyhogy ezekért a támogatásokért hálásak vagyunk, a Bethlen Gábor Alap révén mi is részesülünk támogatásban. Ezeket rendezvényekre, kiadványokra fordítjuk és sok kapcsolat van az anyaországi testvérekkel. Vannak közös rendezvények, imanapok, konferenciák, amiket meg tudunk szervezni ennek révén. Reméljük, hogy erősödni fog ez az összetartozás és valóban testvérnek fogjuk egymást tekinteni.
Önnel készült egy interjú nemrégiben, ahol azt mondja, hogy újra és újra be akarják olvasztani a magyarokat egy idegen közösségbe, el akarják venni a magyar iskolákat és be akarják tiltani a magyar szót. Sokszor lehet tapasztalni, hogy nem külső ellenség fenyeget, hanem az önfeladás, az idegen eszméknek és hatalmaknak való behódolás. Azt látni, hogy a magyarok nagy része kénytelen feladni a magyarságát, mert annyira megnehezítik az életüket a törvények révén is. Ön szerint ez változhat, tapasztalható pozitív változás a jövőben, hiszen sok határon túli azt érezheti nemcsak Szlovákiában, hanem a Vajdaságban és Erdélyben is, hogy „megfojtják őket” és elfogy a mozgásterük, így ez egy mérhetetlen nehéz helyzetbe hozza a külhoni családokat?
Fontos lenne, hogy egymás között a megbékélést erősítsük, hiszen a magyar közösség sokszor politikai értelemben is szét van szakítva. A helyi közösségekben megvan az aktivitás, az erő, de a szórvány az sajnos morzsolódik le. Főleg a magyar iskolák hiányát érezzük, de ebben, ahogyan arra utaltam is, nem mindig csak a külső hatalom a hibás, hanem azok a magyar szülők is, akik nyilván a megtévesztés miatt szlovák iskolába íratják a gyermekünket, mert azt vélik, úgy a gyermek jobban fog érvényesülni. Sajnos sok identitását veszítette ember van, akit könnyű megtéveszteni, és őket, ha „elszlovákosítják”, akkor belőlük lehetnek a legvadabb magyargyűlölők, mert azt akarják bizonyítani, hogy ők bizony igazi szlovákok.
A Rákóczi Szövetségnek van egy beiratkozási programja, amely segíti a magyar családokat.
Igen, és egyre többen íratják magyar iskolába a gyermeküket. Az utóbbi időben egyre népszerűbb a program, mert látják a szülők, hogy fontos, hogy megtanulják a magyart a gyermekek és a magyar gyökereiket megőrizzék. Itt élünk Magyarország szomszédságában, és tudunk olyan szlovákokról is, akik hajlandóak megtanulni magyarul.
Ha ők megtanulják, akkor a magyar gyermeknek joga van, a magyar szülőnek pedig kötelessége, hogy a gyermekét megtanítsa magyarul, ha erre van lehetősége.
Az évforduló kapcsán Ön szerint mi a fő üzenet, amit fontos kiemelnünk? Mit éreznek most ennek kapcsán a szívükben, mit üzennek nekünk, anyaországban élőknek?
Két kincsünk van: kereszténységünk és magyarságunk, és ezt a két kincset meg kell őriznünk és át kell adnunk a következő nemzedékek tagjainak. Ez egy fontos üzenet. A kereszténységet oltalmazni kell, hiszen sokan támadják, látjuk, mi folyik a világban, Európában, de sajnos Magyarországon is bizonyos erők részéről. A magyarság védelmezése fontos, hiszen a nemzeti értékeket meg kell becsülni. Fontos a magyarságtudat erősítése, amelyre továbbra is szükség van!
Ha lélekben erős egy közösség, akkor tudják egymást támogatni, és ha mi együtt erősek vagyunk, Istenhez is közelebb tudunk kerülni, könnyebben át tudjuk vészelni az olyan tragédiákat, mint Trianon.
Igen, pontosan. A nemzeti összetartozás nagyon fontos. Június 4. egy nemzeti gyásznap a múltra nézve, de a jövőbe tekintve a nemzeti összetartozást jelenti, és ennek jegyében tartjuk meg mi is ezt a napot.
Megjelent a Pesti Srácok 2020. 6. 4. napján a honlapon
https://pestisracok.hu/ket-kincsunk-van-keresztenysegunk-es-magyarsagunk/