„Kiengesztelődni Istennel és önmagunkkal”
Az érsekújvári ferencesek erre hívták meg a Porciunkula búcsúra érkező zarándokokat, határoktól függetlenül, hívőket és lelkiatyákat, közöttük Várszegi Asztrik bencés főapátot.
Az újvári egyházközség lelkigyakorlatos nappal készült a zarándokok fogadására, imádkoztak értük és az egyházközség megújulásáért.
A búcsút az augusztus 1-jei déli harangszó nyitotta meg. Ebben az évben különösen sokan érkeztek Csallóközből, a Garam mentéről, Zoboraljáról, Mátyusföldről, de Magyarországról is.
A magyar zarándokok délután két fiatal ferences vezetésével keresztutat jártak, így készültek az esti ünnepi szentmisére, melyet a pannonhalmi főapát mutatott be paptestvéreivel együtt. Asztrik főapát a beszédében a megtérés, az ima és az odaadás szellemében hívott hálaadásra Mária példáján: „Magasztalja lelkem az Urat”.
A szentmise végén kedves megemlékezésre került sor. Mint ismeretes, Szent Ferenc nem akarta, hogy az assisibéli Porciunkula-kápolna a ferencesek tulajdonában legyen. Ezért a mai napig annak használati jogát jelképesen a ferencesek egy kosár hallal váltják meg. Erre emlékezve az újvári barátok egy kosárnyi (igaz, kenyértésztából sütött) halat nyújtottak át a bencés testvéreiknek.
A szentmisét szentségimádás követte, melyet a hivatásokért imádkoztak.
Másnap hajnalban a szentmisét az elhunytakért, majd a hivatásokért ajánlottuk, a búcsú zárásaképpen hálaadó szentmisére került sor, megköszönve a zarándokokat, a lelkiatyákat és mindazt, amelyben a búcsúban kaptunk Istentől.
A szlovák testvérek szintén részt vettek a búcsúban, keresztutat jártak és ünnepi szentmisén vettek részt, melynek szónoka Dr. Ladislav Belás nyitrai kanonok, zoborhegyi c. apát volt.
© Kovalcsik Cirill OFM