Kitelepítettek emlékezése Nyíren

Zselíztől tíz kilométerre fekszik a kis Nyír település, amely a két községből egyesült az 1930-as években, mégpedig a katolikus Nyír és református Ágóból, ebből lett Nyírágó (ma hivatalosan csak Nyírnek hívják). Nagy többségben magyar község (a szlovákok is megtanulnak magyarul), a katolikus része buzgón gyakorolja a hitét.

1947-ben a községből is elhurcoltak több családot, akiket több mint hét napig utaztattak, majd Kiskörösön állt a szerelvényük három napig, ahol találkoztak más hasonsorsú társaikkal: svábokkal, akiknek azt mondták, hogy azért kell elmenniük, mert a felvidékieknek kell a hely.
2007-ben egy ökümenikus megemlékezés alkalmával megáldottak két emléktáblát külön Nyírnek és Ágónak, ezek a két templomba kerültek. A kitelepítettekkel mindvégig tartották a kapcsolatot a helyiek, de csak 2008. május 3-án nyílt alkalom arra, hogy a Nyíri Községi hivatal és a helyi Csemadok szervezésében találkozhattak a kitelepítettek hozzátartozóikkal Miskéről és más Kalocsa környéki helyekről.
A találkozó alkalmával Fekete Zoltán polgármester nyújtott át a családoknak emlékplakettet. Rövid történelmi áttekintést tartott Kiss Gyula a Csemadok helyi alelnöke. A nyíriek nagy szeretettel fogadták a Beneš által elűzött rokonaikat. Az igazságtalan törvények a mai napig érvényben vannak. Az anyaországban pedig tudomásul sem akarnak venni róluk-rólunk, nem is beszélve az esetleges kártérítésről.

A katolikus visszalátogatók részt vettek a vasárnapi szentmisén, reformátusok az istentiszteleten. A honuktól fosztott emberek fájdalma párhuzamba hozható a Krisztus egyedül maradt tanítványival, akik várakoztak a Vigasztaló Szentlélekre. Felejthetetlen a fájdalom, amely családjaik igazságtalan elhurcolásából származik, amelyet még a politikai hatalom érdektelensége és ellenségessége mindkét országban tovább fokoz. Egyetlen vigasz talán az, hogy egy elveszített hon helyet kettőt kapnak. Egyet az új kényszerhazájukban, ahová az évek során belenőttek, de az itthoni szeretteik és tán Nyír község egész lakossága szívesen látja őket viszont őseik szülőföldjén. A keresztény szeretet túlélte az istentelen korszakot, a cinikus politikusokat, de túl fogja élni a mai kor karrieristáit, akik álnokul nem akarják tudomásul venni, elítélni és helyrehozni a történelmi bűnüket.