Magyar hitvallók nyomában
A fenti címmel szervezett zarándoklatot július 5-én a Pázmaneum Társulás azzal a céllal, hogy szentéletű hitvallóink történetével a felvidéki magyarok még jobban megismerkedhessenek. A zarándoklat mintegy hálaadó befejezése volt a tavaly elkezdett Felvidéki Imakilencednek. A Pázmaneum Társulás most októberben ünnepli majd egy éves évfordulóját. A nehézségek és sokszor ellenséges fogadtatás közepette is elérte céljait a Társulás, számos kiadványt is kibocsátva a felvidéki magyar hívek számára.
A zarándoklat első állomása Csehimindszentre vezetett, ahol Farkas László plébános atya fogadta a lelkiatyákat és híveket. Az ősi templom falai között, ahol Mindszenty bíboros úr is bemutatta első szentmiséjét, a hívek közösen elimádkozták az Engesztelő imát majd megtekintették a Bíboros szülőházát is.
Négy busszal érkezett Körmendre a felvidéki Felbárról, Bakáról, Csallóköznádasdról, Dunaszerdahelyről, Komáromból, Őrsújfaluból, Szentpéterről, Szímőről mintegy 160 hívő hat lelkipásztorral együtt, és szentmisét mutattak be a Szent Erzsébet templomban.
Körmend plébánosa és Németh Zsolt országgyűlési képviselő köszöntötte őket a szentmise kezdetén. A szentmise főcelebránsa a Dunaszerdahelyről érkezett Jankó Gábor újmisés volt, a szentbeszédet pedig a zarándoklat szervezője, dr. Karaffa János felbár-bakai plébános mondta.
Mind a köszöntők, valamint a szentbeszéd említést tett arról, hogy az engesztelő imaévben, amikor hazánkért, magyarságunkért, megmaradásunkért könyörgünk, a határon túli magyarok – köztük a felvidékiek is – csatlakoztak az imaévhez. Az elmúlt századokban Közép-Európa népeit sokszor a gyűlölködés, ellenségeskedés, diszkrimináció jellemezte. A felvidéki magyarok is sokat szenvedtek a külső és belső ellenségtől. Isten kegyelme, hogy megmaradtak. Ez a veszély újra és újra feléled és fenyeget.
János atya elmondta, hogy a hívek kilencedet tartottak a nemzet lelki megújulásért. Különböző egyházközségekben jöttek össze havonta és imádkoztak egy-egy nagy magyar történelmi személyiség példáját felelevenítve. Szent példaképeink szerették Istent, hazájukat és nemzetüket, s nem rekesztették ki ebből a más nyelven beszélő, más kultúrkörben élő nemzeteket sem. Az Imakilenced keretében Pázmány Péter, Prohászka Ottokár, Mindszenty József, vagy Batthyány Boldog László példáját idézték fel. Mintegy befejezésként jöttek el Csonka-Magyarországba: Csehimindszentre, Mindszenty József falujába, Körmendre, Batthyány László városába, majd innen a hivatása végzése közben brutálisan meggyilkolt fiatal pap, Brenner János sírjához, Szombathelyre. Példájukból erőt akarnak meríteni, hogy megerősödjenek keresztény hitükben és magyarságukban.
Batthyány Boldog László tiszteletét ápolják a felbári hívek és igyekeznek másutt is terjeszteni – hangsúlyozta plébánosuk. Oltárt emeltek tiszteletére, és ott helyezték el ereklyéjét.
A szentmise végén megtekintették a templomban a Batthyány emlékhelyet, majd elindulásuk előtt a Batthyány Boldog László tiszteletére épült új templomot is.
A szentmise végén az egyházközség és főképpen a Kolping család szerény szeretet-vendégségben részesítette felvidéki testvéreit a plébánia udvarán.
A zarándoklat utolsó állomása Szombathely volt, ahol a vértanú Brenner Jánosra emlékeztek a hívek. Az altemplomban, ahol a vértanú káplán is el van temetve, testvére, Brenner József püspöki helynök köszöntötte a zarándokokat. A szalézi testvérek által fenntartott templomban hálaadó imát mondtak a felvidéki zarándokok, s imádkoztak azért is, hogy újra minden magyar testvére legyen a másiknak és ne az ellenséget lássa benne. Ősi himnuszunk, a Boldogasszony Anyánk énekével fejeződött be a Pázmaneum zarándoklata.
Gyürki L., atos