„A verseknek megvan a maguk hatalma” – fogalmazott ünnepi beszédében Gulyás Gergely miniszter, aki a történelmi pillanatokat idézve mondta, hogy a kétszáz esztendővel ezelőtt lejegyzett Himnusz „ott volt velünk mindenhol, ahol megfordultunk. (...) A nehéz és dicsőséges 19. században (...) ott volt a szabadságharc csatáiban, a Branyiszkói-hágótól a komáromi erődig. Ott volt a leveretés idején, a passzív ellenállás napjaiban, és akkor is, amikor a kiegyezés után nyilvánosan is lehetett már énekelni.
Vele ünnepeltük a Millenniumot és az utolsó magyar király koronázását. Ott volt velünk mindig, az elvesztett, de túlélt 20. században. A harcterek és a hadifogság poklában, s akkor is, amikor a trianoni döntés darabokra szaggatta nemcsak az országot, hanem a nemzetet is. Ott volt velünk a kisiskolákban és az istentiszteleteken, ünnepeken és temetéseken. Mentsvára volt azoknak is, akiket a magyar állam szégyenszemre nem védett meg, vagy elüldözött, noha a magyar nemzet részei voltak” – emlékeztetett a miniszter, aki rámutatott arra is, hogy „Kölcsey versével szimbolikusan is ünnepeljük a magyar kultúrát. Mindazt, amit magyarul álmodó és magyarul beszélő nemzeti közösségünk hosszú évszázadok alatt létrehozott, és ami napjainkban is körbevesz és elhordoz mindannyiunkat, akik összetartozunk, akár itt a Kárpát-medencében, akár a nyugati diaszpórában. (...) A kultúra természete szerint olyan, mint a béke: összeköt. Embert emberrel, családot családdal, közösséget közösséggel.
A kultúra megismer és megért, látja a másik embert, mert ugyanolyan törvények szerint van kiszabva a sorsa, mégis másképp tekint a világra. A kultúra nem rombol és nem szakít szét, nem írja át a történelmet, a sírokon a neveket, a történelemkönyvekben az eseményeket. Hanem megörökíti azokat. Nem vesz el senkitől semmit, inkább felmutatja mindazt, ami hozzánk tartozik és számunkra fontos. A kultúra megismer, megért és elfogad mindent, ami érték, szép, jó és igaz”
– mutatott rá Gulyás Gergely.
Magyarország Miniszterelnökséget vezető minisztere hangsúlyozta azt is, hogy ma „az ellenkultúrák korát éljük ugyanis. Közösségromboló, gyökérszaggató időket. Láttunk már hasonlót a 20. század totalitárius diktatúráinak idején. Gróf Esterházy János, egy nemzedékkel később pedig éppen Duray Miklós mutatta meg, miképp kell és lehet ilyen időkben küzdeni. Ellenszélben is a magyar kultúrát művelni, és ezzel is közösségeink összetartozását erősíteni.
Igaz, akkoriban fortélyos félelem, és nem korszerű kényelem mozgatta a világot. A két veszély természete szerint mégis ugyanarról a tőről fakad, mindkettő tagadja a közösséget és a nemzeti kultúrát, tagadja a hitet és a nemzeti összetartozást. Látjuk hova jutott Nyugat-Európa a globális érdekeket képviselő politikai erők nyomása alatt.
Az ideológia megpróbálja legyőzni a valóságot, a politikailag korrekt beszéd a szólásszabadságot. A birodalmi Európa koncepciója, az Európai Egyesült államok célkitűzése a nemzeti identitás felszámolását tartja kívánatosnak.
Összekapcsolódásra van éppen ezért szükség, ott, ahol hatalmas erők szóródnak szét. Arra van szükség, hogy felismerjük, a megbékélés nem csak egy szép gesztus, hanem megmaradásunk, mindannyiunk megmaradásának egyedül lehetséges útja is. A 20. század világháborúi és totalitárius diktatúrái megtanították számunkra a béke és a kultúra értékét. Mi a nemzetek közötti barátság, kiengesztelődés, ha kell, történelmi megbékélés szószólói vagyunk, akik tudjuk, a nemzetek felszámolására irányuló kísérletek mindig háborúhoz, ellenségeskedéshez, és szakításhoz vezettek e térségben. Amikor kultúránkat őrizzük, az egymáshoz tartozásunkat őrizzük. Minden közösségnek megvan a maga kultúrája, és minden kultúra addig él, ameddig közössége élteti.
Segítünk azoknak a közösségeknek, amelyek nem hagyják a templomot és az iskolát.
A Rákóczi Szövetség által indított iskolabusz program támogatásával ismét többszáz szórványban élő fiatal juthat el, itt a Felvidéken is minden nap az iskolába. 2023-tól jelentősen emelkedik az oktatási-nevelési támogatás összege. Eljött az idő, amikor feloldva a feszültségeket a felvidéki magyar közösség újra a számához mért erővel tudja képviselni a saját érdekeit. Ez segítheti elő legjobban a szülőföldön magyarként való megmaradást” – fogalmazott Gulyás Gergely, majd a következő szavakkal zárta ünnepi beszédét:
„A Himnusz 200 év múltán sem vesztette erejét. Felemel s összekapcsol minden magyart, éljen bárhol a világon. Himnuszunk élő bizonyítéka annak, hogy a nemzet felette áll a múló időnek. Ma sem kérhetünk mást, mint alázattal és hittel: Isten, áldd meg a magyart!”
A Himnusz születésnapjára megemlékező gálaest programja színes és gazdag volt – méltó az eseményhez.
Elsőként Patos Lilla, a Kodály Zoltán Alapiskola tanulója (felkészítő tanára Simon Anikó) szavalta el a Himnuszt, majd a Vámbéry Ármin Alapiskola gyerekkórusa, a 2.D és a 3.C osztályos tanulók énekeltek. A gyerekeket tanáraik, Csiffári Renáta, Horváth Tamás, Horváth Linda és Bernáth Andrea készítették fel. A Komenský utcai ovisok körtáncait Németh Éva óvónő készítette elő, őket pedig Károlyi Hanna, a dunaszerdahelyi egyesített iskola tanulója követte (felkészítő tanára Mohácsi Éva), aki egy Tóth Gabi dalt adott elő.
Hodossy Gyula költő, József Attila-díjas író, Dunaszerdahely város díszpolgára saját verseit szavalta el, majd Vass Virág, Horváth Sofia Zina és Tóth Anna, a Vámbéry Ármin Gimnázium tanulói (felkészítő tanáraik Cződör Henrietta és Szabó Mária) készültek szavalataikkal.
A gálaesten Kevicky Tünde és Kollár Katalin is színpadra lépett a Szabadság, szerelem című produkcióval, majd a fellépéseket a Csallóközi és a Csallóközi Ifjúsági Táncegyüttes Bodrogközi táncai zárták. Az est háziasszonya Rajkovics Haizok Melinda volt.
Az estet Gulyás Gergely miniszteren kívül megtisztelte jelenlétével Magyarország új pozsonyi nagykövete, Balogh Csaba, Nagyszombat megye alelnöke, Berényi József, valamint a Szövetség elnöke, Forró Krisztián is – utóbbiak Karaffa Attila alpolgármesterrel emléklapokat adtak át a program végén a fellépőknek.
A gálaest végén a főszervező Pázmaneum polgári társulás elnöke, Karaffa Attila is megköszönte a jelenlévőknek, hogy együtt és méltóképpen tudtak megemlékezni nemzeti imádságunk születésnapjáról és a magyar kultúra fontosságáról, majd a közönséggel együtt elénekelték a Himnuszt.
(nagy/dunaszerdahelyi.sk, Fotók: Nagy Gyula)
