Az alábbiakban ThDr. Karaffa János plébános, a Pázmaneum Társulás elnöke osztja meg gondolatait a jelenlegi megpróbáltatások kapcsán. Az írás a Felvidék.ma hírportálon jelent meg,
Az ószövetségi prófétáknál gyakran találkozhatunk az igazságos Istennel, aki ítéletet tart a népek és az egyes emberek felett is. Az ítélet és a büntetés oka a próféták szerint az ember bűnös alapmagatartásában keresendő.
Az Istennel való szembeszegülés és a tőle való elpártolás ugyanis nem maradhat következmények nélkül. Mivel a próféták meglátása szerint az embereken a bűn uralkodik, ezért büntető ítéletet hirdettek a nép számára. Ez azonban a prófécia szerint nem váratlanul érkezik el, hanem sok intés, figyelmeztetés és különböző sorscsapások előzik majd meg.
Amennyiben ezek hasztalanok, bekövetkezik a keserű vég, amely elől senki sem menekülhet. Az ítélet leírásában az egyes próféták különböző formákat alkalmaznak: természeti katasztrófa, pusztító háború, járvány, száműzetés, káosz jelezhetik annak bekövetkeztét.
Amikor nap mint nap közvetíti felénk a média a világban zajló szörnyűségeket: a terrort, a népirtást vagy az árvizeket, földrengéseket, gyakran hajlamosak vagyunk átsiklani ezen események fölött. Esetleg méltatlankodni kezdünk:
Hogyan engedhette meg ezt az Isten?
Az emberek többsége olyan dolgokért akarja felelősségre vonni Istent, amelyeknek okozója az ember bűnös magatartása.
A hatalomért, a birtoklásért folytatott harc következményei a háborúk, a terrorcselekmények, amelyeknek évente ártatlan emberek százezrei esnek áldozatul a világon. Ugyancsak az emberi mohóság bizonyítékaiként foghatjuk fel a természeti kincsekkel folytatott rablógazdálkodást, a környezet barbár pusztítását. A néhány éve a mozikban is vetített Holnapután című film bemutatja, milyen hatása lenne egy radikális formában beköszöntött, új jégkorszaknak az amerikai társadalomra. Amikor minden megfagy és sötétségbe borul, amikor milliók fáznak és éheznek, fokozatosan megváltozik az emberek mentalitása. A luxusban és fényűzésben élő amerikaiak, akik azelőtt erejük tudatában gőgösen lenézték a többi nemzetet, a bekövetkezett katasztrófa után arra kényszerülnek, hogy újra felismerjék az általuk már elfeledett értékeket: a szolidaritást, az összetartozás erejét és az egymás iránti tiszteletet. A katasztrófában megsemmisült Szabadság-szobor, a nemzet büszkeségének jelképe maga alá temeti az amerikai felsőbbrendűség mítoszát is.
Persze, amíg csak a mozivásznon találkozunk az ilyesfajta katasztrófákkal, addig nem vonunk le azokból különösebb konzekvenciát. Nemrégiben azonban újra szembesülhettünk egy megrendítő csapás erejével, a koronavírus által végzett pusztítással.
Sokak számára a modern világ határtalan lehetőségeibe és hatalmába vetett hit omlott most össze, úgy, mint egykor Jeruzsálem falai is összedőltek Nebukadneccár babiloni király seregeinek támadása után, nehezen kiheverhető traumát okozva az elbizakodott zsidóság számára.
A hívő ember a jelenlegi eseményekben is felismeri Isten figyelmeztetését, így sokan elgondolkodnak majd a mostani pusztulás következtében. Vannak azonban, akik már most felismerik az égi jeleket.
Ez a katasztrófa talán majd segít eltemetni a „mindenható ember” hamis mítoszát, és így Istenhez visszatalálva bontakozhatnak ki az emberi szolidaritás, a világért érzett felelősség és az embertársaink iránt érzett megbecsülés értékei.
Amikor most nehéz időket élünk, megpróbáltatások környékeznek bennünket, a keresztből erőt nyerhetünk, de ehhez Krisztus szenvedéséhez kell kapcsolódnunk. Ajánljuk fel mi is áldozatunkat, szenvedésünket, egyesítve Krisztus szenvedésével, és egyben kérjük magyar szentjeinknek, felvidéki magyarokként különösen Isten Szolgájának, Esterházy Jánosnak a közbenjárását, hogy óvjanak meg bennünket, közösségünket, családjainkat, s adjanak erőt küzdelmeinkben. Mutassa meg Isten az ő csodálatos erejét, és szabadítson meg minket a rossztól, ahogy megszabadította egykor a három ifjút a tüzes kemencéből, úgy tud minket is megszabadítani minden betegségtől, bajtól, ha rendületlenül bízunk benne.
A bibliai példához visszatérve: Nebukadneccár elpusztította ugyan Jeruzsálemet, de az azt követő babiloni fogság a megújhodás kegyelmi ideje lett a választott nép számára. Most, amikor mindenkit megrettentenek a halál angyalának félelmetes szárnycsapásai, emlékezzünk: Nebukadneccár itt van a mi kapuink előtt is! Pusztít és rombol, de nem marad itt örökké! Ha Istenben bizakodunk és kitartunk, a romokon újjáépíthetjük a mi otthonunkat, ahol az Úr lesz a középpontban!