Németh László általános püspöki helynök szentbeszéde a Pázmaneum 10 éves évfordulóján.
Október 9-én a Caritas, ma „a felvidéki magyar katolikusok szolgálatában tevékenykedő Pázmaneum Társulás” fennállásának 10. évfordulója hívott hálaadásara ebbe a templomba. A Caritas egyetemes szolgálatába harmonikusan illeszkedik bele a Társulás rész-szolgálata. Mindkettő segíteni akar, megkeresve a karakterének megfelelő módot…
A Társulás névadóját mindnyájan ismerjük. Művelt, széles látókörű, pallérozott szellemű, lélekben erős magyar ember. Szent László városából indulva szüksége is volt minderre, mert Graz városában magyarsága miatt még rendtársai is bántották. Talán éppen e bántások, meg az ottani erőszakos rekatolizálás közepette tanulta meg, hogy az erőszak sem emberhez, sem keresztényhez nem méltó megoldás vallási okokból sem! Nem is alkalmazta!
Az egyik, talán főművének is nevezhető, 1613-ban kiadott Az isteni igazságra vezérlő kalauzban a katolikus alapigazságokat védte meg. A mű címét őrá alkalmazom, mint olyanra, aki tisztában volt azzal, hogy elsősorban önmagát kell az isteni igazságra vezérelnie. Mindenki, és minden más ezután következhet.
A bécsi papnevelde, a pozsonyi jezsuita kollégium, az érsekújvári és körmöcbányai ferences kolostorok, s mindezek koronájaként a nagyszombati egyetem arról az emberről beszél, aki tudta, hogy alaposan képzett, hitben szilárd „katonák” kellenek a nemzet harcába. A Pázmaneum Társulás jobb vezérlő kalauzt nem választhatott volna, mint éppen őt, aki rendkívüli időkben, rendkívüli felkészültséggel és odaadással szolgálta nemzetét. Azt a nemzetet, amely a besztercebányai (1619) országgyűlésen kimondta Pázmány Péter „örökös” száműzetését. (Magyarázat végett hozzá kell tennünk, hogy ekkor az ország és a nemzet is három részre szakadtan létezett…napjainkban pedig sokfelé szakítottan él…) A Pázmaneum Társulás ennek a nemzetnek egy szeletét szolgálja. A nemzet hálával tartozik/tartoznék azoknak, akik vállalják ezt a szolgálatot!
Klaniczay Tibort (Hagyományok ébresztése 16.) idézve fejezem be mondanivalómat: Beleszületni egy népbe: adottság, sors. Az ügy nem szabad választás kérdése. És amilyen képtelenség lenne, hogy mindenki abba a családba akarna tartozni, amely jobb életfeltételeket biztosít, ugyanolyan esztelen gondolat a nemzethez tartozás kritériumának megtenni azt, hogy melyik fizet többet. Emberhez méltó becsülettel csak egyet lehet tenni: vállalni népem sorsát! Ennél magasabb elkötelezettség nincsen! Nem is lehet, ha úgy fogom fel, hogy az embert szűkebb-tágabb közösség neveli azzá, amivé lesz. A tehetség csak ezekben bontakozik ki igazán. Így törvényszerűnek kell tekintenünk az érzelmi kötődést, azonosulást. A Társulás névadójául választott Pázmány Péter erre a kötődésre a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb példája! A rész szolgálja az egészet, az egyetemest akkor is, ha az egész, az egyetemes csak részben vesz tudomást szolgálatáról!