Porciunkula búcsú Érsekújvárott
„Mert ő nem süket hallgatója volt az Evangéliumnak, hanem, amit csak hallott, mindent pontosan az emlékezetébe vésett, és lehetőleg bető szerint meg is valósított”
(Celanoi Tamás Szent Ferencről írott életrajzából)
A Ferences Rend alapításának 800. jubileumi évében szeretettel hívjuk Szent Ferenc tisztelőit, lelkiatyákat és híveket az érsekújvári Porciunkula búcsúba. Ebben az évben a búcsút családos, papi és szerzetesi hivatásokért ajánljuk. Közösségeink egységéért, békességéért. Szent Ferenc példáján „nem süket hallgatói” akarunk lenni az Evangéliumnak, hanem Krisztus követői.
Szeretettel várunk közös imádságos ünnepünkre!
az újvári ferences testvérek
Augusztus 1. szombat
12 órakor harangok jelzik a búcsú elnyerésének kezdetét
14 órától gyóntatás a ferences templomban és a plébániatemplomban
Magyar nyelven:
17 órakor keresztutat imádkozunk a Kálvárián
19 órakor ünnepélyes búcsúi szentmise, melyet énekes szentségimádás követ.
Szlovák nyelven:
17 órakor ünnepélyes búcsúi szentmise,
19 órakor keresztutat imádkozunk a Kálvárián
22.30 énekes szentségimádás
24.00 ifjúsági szentmise
Augusztus 2. vasárnap
Magyar nyelven
10 órakor ünnepélyes búcsúi szentmise
Szlovák nyelven
6.45, 8.00, 17.00 órakor ünnepélyes búcsúi szentmise
Életmódjának megváltoztatása után hogyan állította helyre a Porciunkulának nevezett Boldogasszony templomát, és az evangéliumi szózat hallatára hogyan hagyott el mindent, és öltötte magára azt a habitust, melyet azóta is viselnek a testvérek
Isten szentje, miután egészen új életmódot alakított ki magának, és az említett templom restaurálását befejezte, Assisi környékének más tájára húzódott át, és ott megint egy elhagyatott, félig-meddig romokban heverő templom helyreállításába kezdett. Most is megingathatatlan kitartással dolgozott, és nem nyugodott addig, amíg ezt a munkáját is szerencsésen be nem fejezte.
Utána megint továbbment. Ezúttal a Porciunculának nevezett helyen állapodott meg, ahol Isten anyjának, a Boldogságos Szőz Máriának tiszteletére emeltek templomot a régiek, de most teljesen elhagyottan és gondozatlanul állott. Isten szentje, aki egyébként is nagy tisztelettel viseltetett a minden Jóság Anyja iránt, mély megindulással szemlélte a pusztulást, és habozás nélkül oda tette át lakását. Mire ezt a templomot is rendbe hozta, megtérésének már harmadik esztendejében járt.
Ebben az időben még remeteruhát viselt, derekát bőrövvel kötötte át, kezében botot hordott, s lábára sarut húzott.
Történt azonban egy napon, hogy az említett templomban éppen azt az evangéliumi szakaszt olvasták fel, melyben az Úr szétküldötte tanítványait prédikálni. Isten szentje, aki szintén jelen volt a szentmisén, megértette ugyan az evangélium szavait, a mise végeztével mégis odajárult a pap elé, és könyörögve kérte, magyarázza meg neki részletesebben a hallottakat. Ez készséggel hajlott kérésére. Szent Ferenc pedig, mikor meghallotta, hogy Krisztus tanítványainak sem aranyat, sem ezüstöt, sem pénzt nem szabad maguknál tartaniuk; az útra sem erszényt, sem tarisznyát, sem kenyeret, sem botot nem szabad magukkal vinniük; sem sarut, sem két köntöst, nem szabad viselniük, hanem szüntelenül az Isten országát és bőnbánatot kell hirdetniük, tüstént felujjongott a Szentlélekben: ,,Ez az, amit én akarok, ez az, amit én keresek, ez az, amit teljes szívemből tenni kívánok!
A szent atya túláradó örömmel mindjárt hozzálátott a hallottak megvalósításához. Egy percnyi késedelmet nem tőrt, csakhogy minél előbb tettel is megvalósítsa azt, amit az imént füllel hallott. Ezért lábáról haladéktalanul leoldotta a sarut, kezéből eldobta a botot, és beérte egyetlen köntössel, melyet bőröv helyett kötéllel szorított össze. Ettől az időtől kezdve a kereszt képével jelölte meg köntösét, hogy annak erejével a sátán minden kísértését messze őzze magától; ezenfelül a lehető legdurvább anyagból készíttette, hogy benne megfeszítse testét a vétkekkel és kívánságokkal, s végül a legszegényesebb kivitelben, olyanban, melyet a világnak eszébe sem jut megkívánni.
Egyébként minden mást is, amit csak hallott, nagy gondossággal és áhítatos odaadással igyekezett megvalósítani.
Mert ő nem süket hallgatója volt az Evangéliumnak, hanem, amit csak hallott, mindent pontosan az emlékezetébe vésett, és lehetőleg bető szerint meg is valósított.
Celanoi Tamás: Szent Ferenc I. életrajza (Vita Prima Első könyv IX. fejezet).
Hiteles hírek és információk a felvidéki magyarságról:
