2015. július 19-én 9:30-kor megszólaltak az ünnepi harangok Albáron, ahol Nemček Péter mutatta be első szentmiséjét az albári Szent Anna templomban, mivel a gyökerei Albárhoz kötődnek.
Nemček Pétert Winnipegben szentelték áldozópappá július 3-án.
A szépen feldíszített Szent Anna templomban asszisztenciával együtt kézvezetőjével, Mgr. Szalay Gyula esperes úrral, vonult be. A szentmise elején az újmisés papot szülei megáldották, ami mindnyájunk számára megható volt és elérzékenyültünk, majd az áldás után kezdődött az ünnepi szentmise, amelyet az újmisés celebrált. Az ünnepi szónoka Mgr. Szalay Gyula esperes úr volt, aki szentbeszédében az újmisés oltártestvérét buzdította és szentbeszédében a papságról elmélkedett.
„A primícia hármas ünnep:
Elsősorban öröm az újmisés számára, hiszen elérte élete célját. Ha visszagondolunk kiskorára, amikor még ott térdelt az oltár lépcsőjénél ... és most visszatér oda, de az oltár magaslatába. Nagy öröm számára, hiszen hosszú évek küzdelmes, nehéz munkája után most célba jutott. Kedves újmisés oltártestvér, ne szégyelld ezt az örömet, daloljon a szíved és énekeljen a lelked, hiszen életed legszentebb napja a mai nap! Ha csak egyetlen szentmisét mutatnál be, akkor is érdemes volt érte dolgozni és fáradozni. Most egészen Istené lettél a papszentelésben, vigyázz Rá, sem élet sem halál nem szakíthat el többé Istentől. Lehet, hogy szeretnéd fellebbenteni a jövő fátyolát? ... Ne kutasd! ... Lehet, hogy szerencse kíséri életed és bármerre lépsz, rózsák nyílnak lábad nyomán, s bármibe kezdesz, sikerül, kérlek, ne bízd el magad! ... Lehet, hogy sikertelenségek és keresztek szegélyezik utadat, kérlek, ne veszítsd el kedvedet, hanem öleld magadhoz a keresztet! Lehet, hogy majd gyengének érzed magad és vállaid roskadoznak a teher alatt.
Az újmise öröm a szülők és a család számára. Minden családban sok a gond, de van sok apró öröm is. Egy édesanyának és egy édesapának nem lehet nagyobb öröme a földön mint az, ha fia Istennek szenteli az egész életét, ha egy szülő papot ad az Egyháznak. Sok gondba és fáradtságba került, míg fiatok az újmisés oltárhoz eljutott. Fiatok eddig a tiétek volt, most egészen Istené lett: „Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám“ – mondja Krisztus (Mt 10, 37). Az édesanyának és az édesapának a papfia mindig a legkedvesebb gyermeke. Meg vagyok győződve arról, hogy nagy örömötök lesz papfiatokban.
Örömünnep a mai az egész Egyház és a hívők számára. Ezt az mutatja, hogy milyen szép számban jelentek meg a hívek. A papszentelés és az elsőmise minden hívő ünnepe. Ez az újmisés pap is, aki talán lehet, hogy félve lép az oltárhoz, teljesen a tiétek, a népé. Nem önmagáért, hanem a népért, a hívekért lett pap. Tiétek minden öröme, tiétek minden bánata, tiétek az egész élete. Tiétek felszentelt keze, amíg áldást és könnyet törölni tud. Tiétek az ajka, amíg a jó hírt hirdeti. Fogadjuk őt áldozatos imádsággal és tisztelettel.
Imádkozzunk naponta érte, hogy a buzgóság, amely most eltölti lelkét, az áldozatkészség, a szeretet és az engedelmesség, a papi tisztaság, amely megőrzi őt a papi szívében, soha de soha ki ne apadjon, hanem mindig egészen a sírig Krisztus hűséges szolgája maradjon.
Kedves újmisés oltártestvérem! A szeminárium csendes öbléből kikerültél az élet háborgó tengerére. Napi imámba foglallak, hogy a vihartól meg ne rettenj, és hogy eredményes legyen a halfogásod. Mindnyájan imádkozzunk a papi hivatásokért, hiszen mindnyájan felelősek vagyunk a papi hivatásokért!“ – mondta az ünnepi szónok.
Az újmisés meghatódva, könnyeivel küzdve mondott köszönetet a Jóistennek és mindazoknak, akik hozzásegítették őt és imáikkal, áldozatkészségükkel segítették papi hivatásában. A szentmise végeztével újmisés áldásban részesítette a szüleit, testvéreit valamint a kézvezetőjét és ünnepi szónokát, Szalay esperes urat valamint az összes jelenlevő hívőt.
„Soha nem felejtem el ezt a mai napot, amelyet szívembe zártam, és elmondhatom, hogy nagyon boldog vagyok, és szeretettel fogok gondolni mindig erre a számomra felejthetetlen és csodálatos napra” – mondta az újmisés.
A szentmise a pápai- és a magyar himnusszal fejeződött be.
Az újmisés papi mottója: „Mindent elviselek abban, aki erőt ad” (Fil 4, 13).
Ez ünnepi szentmise után agapéra került sor, ahol folytatódott a szabad beszélgetés.
Sebö László