2016. május 7-én, a felvidéki Farnadon rendezték meg a hagyományos felvidéki ministráns focinapot, amelyre a felvidéki magyar ministránsok mellett Magyarországról is érkeztek fiatalok. A program 9 órakor kezdődött a farnadi római katolikus plébániatemplomban szentmisével. A felvidéki Jópásztor Alapítvány és a Pázmaneum Társulás szervezésében már több éve mindig május elején kerül sor a felvidéki magyar ministránsok focitornájára. A focitorna fővédnöke Dr. Kiss-Rigó László, szeged-csanádi megyéspüspök volt, aki értékes ajándékokat küldött a ministránsoknak.
A rendezvényen ott volt a házigazda Sárai Attila lelkiatya mellett több plébános is különböző egyházmegyékből, valamint Farkas Zsolt atya, a Jópásztor Alapítvány elnöke, ThDr. Karaffa János atya a Pázmneum elnöke. A lelkiatyák is beneveztek a tornán és a Vatikán csapata néven játszottak a legnagyobb ministránsok ellen.
Az alábbiakban Sárai Erika beszámolóját olvashatják:
23 csapat, 53 meccs, 115 gólöröm és 220-nál is több izgalomtól csillogó arc. Körülbelül így lehetne röviden és tömören jellemezni a 2016. május 7-én megrendezésre kerülő farnadi ministráns focinapot. Azonban ez a rendezvény sokkal több volt egy átlagos focinapnál, így nem engedhetem meg magamnak, hogy egy statisztikától túlfűtött, nyúlfarknyi mondatba próbáljam belepréselni mindazt, aminek a farnadi alapiskola focipályája ezen a csodálatos szombati napon tanúja lehetett.
Reggel még kissé álmos, de annál motiváltabb ministránssokaság töltötte meg a falu templomának padjait. Több, mint kétszáz reménnyel teli szív imádkozott egyszerre az Istenhez kedvező időjárás, elegendő energia és kitartás reményében, s mint az a nap végére kiderült, nem is hiába. Miután a kellő mennyiségű utasításcsomag minden résztvevő fejében elraktározódott és miután a futballcipő mindenki lábán ott virított már, elkezdődhetett a nagy megmérettetés. A nyitrai, nagyszombati, besztercebányai és magyarországi egyházmegyékből érkező csapatok koruknak megfelelően három kategóriába lettek besorolva: kicsik, közepesek, nagyok. Az utóbbi csoportot pedig még két részre bontottuk, így hát végül az egy nagy focipályát négy kisebbé negyedeltük szét. Nem titok, hogy most is, mint már ezelőtt oly sok versenyen, a kicsik mérkőzéseiben véltem felfedezni a legtöbb érzelmet. A gólöröm olyan intenzitású energiákat szabadított fel a pálya azon szakaszán, hogy legszívesebben még én is táncra perdültem volna, azonban egy-egy elveszített mérkőzést krokodilkönnyek tengere kísérte. A szabálytalanság nem kapott meghívót a focinapra, ugyanis értesüléseim szerint egyetlen kiállítás sem történt a rendezvény folyamán, amiért külön dicséret jár minden egyes résztvevőnek. „Nem egymás ellen játszotok, hanem egymással”- szólt az utasítás a meccsek kezdete előtt és hatalmas boldogsággal tölt el, hogy a délelőtt és a délután is egyaránt eme gondolat szellemében zajlott.
A farnadiak nagyon jól tudják, mit kell tenni, ha fogytán az energia és korog a gyomor, ugyanis délben egy mesterszakácsok főztjét megszégyenítő, minden kritikát kibíró gulyás került az asztalra, aminek köszönhetően mindenki újult erővel nézhetett szembe a délutáni meccszuhatagnak.
Délután végére meg is születtek a várva várt eredmények. A kicsik kategóriájában Csúz és Fűr csapata vehette át a győzteseknek járó serleget és díjakat. A közepes kategóriában az egyediek állhattak a dobogó élére a nagyoknál pedig Ipolyszakálos csapata mondhatta magát abszolút nyertesnek. Azonban a többi csapatnak sem volt oka szomorkodni, hiszen a rengeteg apró horzsolás, gólöröm és felejthetetlen élmény mellett a kisebb díjakból is bőven jutott mindenkinek, arról nem is beszélve, hogy a farnadi hívek ipari mennyiségű palacsintát bocsájtottak az édességre vágyó hasak rendelkezésére, így senki sem távozott üres kézzel és korgó pocakkal.
Nem fejezhetem be az élménybeszámolómat anélkül, hogy említést tegyek mindazokról, akik nélkül ez a rendezvény korántsem lett volna oly csodálatos. Hatalmas köszönet illeti elsősorban a Teremtőt, hogy meghallgatta imádságainkat, a Rákóczi Szövetséget, Csáky Pál EU parlamenti képviselő urat, továbbá Farkas Emese alpolgármesternőt és Sárai Attila plébános urat, akik a szervezés oroszlán részét magukra vállalták és az egyház minden kedves hívőét, hiszen nélkülük a gondolat, hogy a ministráns focinap tizedszerre is megrendezésre kerüljön, nagy valószínűséggel csupán elképzelés maradt volna.
Fényképek:
