Szent István ünnepe Bécsben - Orosch püspök atya nélkül

A hagyományos Szent István ünnepségre gyülekeztek augusztus 25-én a Stephansdom előtti téren a Felvidékről, Erdélyből és Magyarországból érkező zarándokok, hogy együtt ünnepeljenek a bécsi magyar testvéreikkel. Erre az alkalomra, előzetesen Mons. Orosch János pozsony-nagyszombati segédpüspököt kérték fel a szervezők, hogy ő legyen az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka.

Azonban ezúttal egyedülálló és érthetetlen dolog történt. Úgymond szlovák szélsőséges szervezetek provokációjától tartva Ján Sokol, Nagyszombat érseke, nem egyezett bele abba, hogy segédpüspöke a magyar hívek körében Bécsben mutasson be szentmisét, és más programot iktatott be számára. Ilyenre még nem volt példa. A Szent István dómot megtöltő hívek és lelkiatyák megdöbbenéssel fogadták a hírt.  Szent István tiszteletére bemutatott szentmisére minden évben a Bécsi Főegyházmegye, és annak érseke Christoph Schönborn bíboros engedélyével kerül sor.

A szentmise elején Simon Ferenc, bécsi magyar lelkész köszöntötte a zarándokokat, akik szép számmal érkeztek a Felvidékről és a Dunántúlról is. A szentmisén részt vett a bécsi magyar nagykövet, a bécsi magyar világi és egyházi szervezetek több képviselője és a helyi Széchenyi István cserkészcsapat is. A Csallóközből, Garam-mentéről és Zoboraljáról érkező felvidéki hívek népviseletben és kezükben az áldozati adományokkal vonultak be az ősi dómba. Orosch János püspök prédikációját -akadályoztatása miatt- Ferenc atya olvasta fel.

Orosch püspök atya szentbeszédében Szent István király remek felismerő tehetségéről és szigorú törvényeiről volt szó.  Vaszary Kolos esztergomi hercegprímás millenniumi beszédének alapgondolatát idézte: „Kard szerezte meg a hazát és Kereszt tartja fenn”. Szent Királyunk tűzgyújtó lélekké lett, a kultúra tüzét akarta népében fölgyújtani. Vajon nem adjuk-e fel sokszor gyáván, amit Istentől drága örökségként kaptunk: hitünket és drága anyanyelvünket? Szent Erzsébet asszony, akit ebben az évben különös tisztelettel ünneplünk, példát mutat nekünk abban, hogyan lehet megmaradni idegen környezetben is magyarnak és kereszténynek. Ő szülőföldjétől távol is megőrizte az otthon kapott értékeit, buzdító példa lehet mindazok számára, akik közömbös vagy ellenséges környezetben kell, hogy küzdjenek katolikus hitükért és nemzeti identitásukért.

Nem elég keseregnünk afölött, hogy fogyatkozik nemzetünk, hogy csökken a templombajárók száma, hogy apad a hívek buzgósága, hogy bezárják iskoláinkat, mindenkinek meg kell tennie a maga részét, hogy ez ne így legyen. Mindszenty bíboros úr 1975. április 21-én kiadott utolsó körlevelében így buzdította a világ magyarságát: „Öntudatosodjatok! Eszméljetek rá, hogy Szent István, Szent László, Szent Erzsébet, Hunyadi János, Rákóczi, Zrínyi és Széchenyi népe vagyunk! Ne felejtsétek el szüleitek nyelvét! IMÁDKOZZATOK MAGYARUL! Olvassatok magyar újságot! Találjatok egymásra a szétszórtságban, mert hisz testvérei is vagytok egymásnak! Az, aki magyarságában erős és képzett, az segítse azt, aki már ingadozik, hozza vissza a magyar közösségbe! Ám, mindez csak kezdet, a felrázás, a magyar lélekébresztés!”

Fogadjuk meg Mindszenty biboros úr buzditását, és ne csak szavakban, de tettekben is fejezzük ki elkötelezettségünket mindazon keresztény s magyar értékek iránt, amelyeknek sziklaalapjait Szent István, apostoli szent királyunk rakta le. ”

A szentmise végén a Pápai-, Székely- és Magyar Himnusz után a Szent István karereklyét ünnepi körmenettel vitték a Máriapócsi Szűzanya kegyképéhez, ahol a hívek leróhatták hódolatukat. A bécsi magyarok szeretetlakomán látták vendégül az érsekség udvarán a zarándokokat.