Szent István-ünnepség Bécsben

A Bécsben élő magyar katolikusok minden évben megrendezik a hagyományos Szent István-ünnepséget, amelyre nagy szeretettel várják az anyaországi, de a Kárpát-medence más tájain élő magyar katolikus testvéreiket is. Idén sem volt másképp, hiszen nagy érdeklődés mellett került sor az államalapító szent király tiszteletére megtartott szentmisére és az azt követő kulturális programokra.

Szentbeszédében a püspök atya elmondta, hogy Szent István király ezer évvel ezelőtt komolyan vette az evangélium szavait, és amit tervezett azt nem homokra építette, hanem sziklára. „Ezen a sziklán még mindig létezik Magyarország és létezik a magyar nemzet ugyanott, ahol ősapáink bejöttek és jobb jövőt kerestek saját gyerekeiknek. Hihetetlen teljesítmény, ha arra gondolunk, hogy István törvényt adott a magyaroknak. Akkoriban Angliában még nem volt hivatalos törvénykönyv szokásrendszer volt, Franciaországban voltak törvények, a pápai államban, a bizánci udvarban, a német császárságban, de István közép-európai szemmel nézve az első uralkodó volt, aki a magyar népnek törvényeket adott. És nem csak törvényeket, hanem gondoskodott arról is, hogy ezeket a törvényeket az emberek meg is tartsák. Ebben segített neki az Egyház.” A nagybecskereki püspök szentbeszédében tovább azt fejtegette, hogy miben volt István titka? Miben volt ő sikeres, hogy ezer év múlva is rá emlékszik a magyarság és fejet hajt nagysága előtt? Németh László atya a következőképpen válaszolta meg a kérdéseket: „Sokszor azt mondjuk politikai döntéseivel. Abban, hogy egy hihetetlenül megáldott, egy világmérető politikus volt az ő korában, aki kapcsolatot keresett Bizánccal, kapcsolatot keresett Rómával és kapcsolatot keresett a német császársággal. Ez a három nagyhatalom volt akkoriban a mérvadó, az amely vezette a világot. István Istenben bízott. Istenhez fordult és Istentől kérte a segítséget.” A továbbiakban a szónok szólt István missziós küldetéséről is, amelyet példaként az őt megkeresztelő Adalbert püspöktől kapott. Istvánnak missziósnak kellett lennie a saját hazájában. Ehhez a missziós élethez segítette őt hitvese Boldog Gizella, aki lelkiségével és kapcsolataival segítette Istvánt, hogy Magyarországon sikerüljön felépíteni az Egyház alapjait – mondta a püspök atya. Szent Istvánról fontosnak tartotta megemlíteni, hogy értékrendjében nagy hangsúlyt fektetett a nevelésre és a családra, amelyben lehet és kell is értékeket továbbadni. A nyelvről elmondta, hogy az meghatározza az ember öntudatát és az értékrendszerét, meghatározza azt, hogy fejezi ki az illető, ha fáj, ha szeret, ha szenved vagy amikor boldog. Ezt mind a saját édes anyanyelvén fejezi ki az ember. A püspök atya buzdított mindenkit, hogy gyakorolja a magyar nyelvet.
Szentbeszédében kitért a szlovákiai nyelvtörvényre is. Azt mondta: „Nem csak az idén született egy magyarellenes nyelvtörvény az egyik szomszédos országban, voltak előtte is nyelvtörvények. Nem is egy, de mi túléltük, mert tudtuk mik az értékek! Nincs olyan hatalom, amely eltörölhetné a nemzeti identitást, a nemzethez való tartozást, ha mi magunk nem hajlunk meg a nyomás alól. Ha egy nemzetet el lehet pusztítani, akkor a nemzet önmagát pusztítja el. Egyébként csak úgy lehetne, ahogy próbálkoztak a második világháborúban egy végső megoldással. A magyar nemzet ezer éven keresztül bebizonyította, hogy igen is meg tudja őrizni nyelvét, meg tudja őrizni a kultúráját.”
Az áldozati adományokat népviseletbe öltözött zarándokok vitték az oltár elé a püspök atya kezébe.
Simon Ferenc az ausztriai magyarok főlelkésze végezetül megköszönte a püspök atyának, paptestvéreinek, a zarándokoknak a szentmisén való részvételt és meginvitálta őket a bécsi érseki palota udvarába a szeretetlakomára.
A Pápai-, Székely- és Magyar Himnusz eléneklése után Szent István karcsont-ereklyéjét körmenetben átvitték a Máriapócsi Szőzanya oltárképéhez, ahol a jelenlevők hódolatukat fejezhették ki.