Szlovák-magyar imanap Mátraverebély-Szentkúton
Kedves Olvasók!
A Fülek szomszédságában lévő Mátraverebély-Szentkútról, Magyarország nemzeti kegyhelyéről írok önöknek.
Az idősebb hívek beszámolói szerint a kommunizmus idején sok zarándok érkezett Szlovákiából búcsújáróhelyünkre, mégpedig olyan csoportok – magyarok és szlovákok egyaránt –, akik magyarországi turistakirándulást színleltek, hogy így játsszák ki az akkori politikai hatalom vallásellenes intézkedéseit. A rendszerváltozás után a szlovákiai katolikusok már szabadon látogathatták országuk kegyhelyeit: Lőcsét, Óhegyet és Sasvárt, így ezeknek a hozzánk látogató zarándokközösségeknek a száma lényegesen visszaesett.
2006. június 29-én azonban a szlovák és a magyar püspöki kar elnökei közös kiengesztelődési nyilatkozatot írtak alá, amelyben a két nép pásztoraiként elhatározták, hogy a politikai és történelmi sérelmeket felülmúlva, új utakat keresnek a szlovák és a magyar katolikusok hitbeli egységének építésére.
2008-tól kezdődően, Mátraverebély-Szentkúton, Magyarország nemzeti kegyhelyén ennek szellemében kezdtük el a szlovák-magyar imanapok szervezését. A zarándoklaton eddig minden évben jelenvoltak a két püspökkari konferencia képviselői, akik a kegyszobor előtt térdelve, Mária oltalmába ajánlották a két nemzetet. Jó volt tapasztalni a Szlovákiából érkező kétnyelvő csoportok közös imádságát, és látni, ahogy a magyarországi szlovákok a hit által vezérelve elindultak búcsújáróhelyünkre. Ennek hírére például egy civil társaság fölajánlotta, hogy a szlovák-magyar imanapon a zarándokokat minden évben ebéddel is megajándékozzák. 2009-ben pedig Tomáš Galis zsolnai püspök úr sajtóbeszélgetése az első olyan alkalom volt, amikor a magyar média képviselői a szlovák egyház egyik vezetőjével találkozhattak.
Ezeket az előző évekből, évtizedekből felidézet eseményeket, nem nosztalgiának szánom, hanem azzal a céllal foglaltam össze, hogy rámutassak: a búcsújárás úgy, mint egykor, ma is építője és megerősítője az egyház és a társadalom egységének, mert Mária anyai jelenléte Krisztusra mutat, akiben mindannyian testvérek vagyunk.
A mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely igazgatójaként, ebben a szellemben tolmácsolom ferences közösségünk meghívását minden szlovákiai katolikusnak az idei szlovák-magyar imanapra. A 2010. június 26-án, szombaton 12:00-kor kezdődő szentmise főcelebránsa František Tondra szepesi püspök úr lesz. Szlovákiai püspöktársai közül eddig Rudolf Baláő besztercebányai megyéspüspök és Orosch János nagyszombati segédpüspök úr jelezte jövetelét, akik a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia képviselőivel – reményeink szerint élükön Erdő Péter bíboros, prímással – mutatják be a legszentebb Eucharisztiát.
Szeretettel hívom a szlovákiai egyházközségeket, imacsoportokat és lelkiségi mozgalmakat, hogy jelenlétük bebizonyítsa mindkét nemzet társadalma előtt: a közös imádság, az eucharisztikus közösség, a Szőzanya tisztelete, nem hasztalan dolog, miként ezt a világ gondolja, hanem egy olyan kötelék, amely formálja, alakítja a társadalom tagjait, bennünket, katolikusokat. Ennek megjelenítésében bizonyára különös nagy szerepük lehet azoknak a plébániáknak és egyházmegyéknek, ahol az egyházközségekhez egyaránt tartoznak szlovák és magyar hívek. De kérem, a szlovák testvéreket is, hogy bátorítsák egymást: ismerjük meg, milyen a magyarok nemzeti kegyhelye, menjünk el oda, ahová mi magunk vagy elődeink a kommunizmus idején zarándokolni jártunk! Akkor félve jöttek a hívek Szlovákiából, ma a szabadság korában pedig jöjjünk tudatosan és bátran, hogy Mátraverebély-Szentkúton rácsodálkozhassunk a bennünket egymással gazdagító Isten szeretetére. Milyen szép lenne, ha 2010. június 26-án a Szőzanyának, a két nemzet közös anyjának kegyhelyén találkoznának azok a testvértelepülések, akik között testvérvárosi kapcsolatok születtek az elmúlt évtizedekben! Milyen mély üzenet születhetne meg itt, ha láthatná a világ, hogy Krisztus sokféle tanítványa mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartanak az imádkozásban Máriával, Jézus anyjával együtt. (vö. Apcsel 1,14).
Az irodalomtörténészek azt mondják, hogy a ferences kolostorokban, azért találunk oly sok latin nyelvő prédikációs könyvet, mert rendtársaink ezeket használták vázlatként a soknemzetiségő területek magyar, szlovák, német népnyelvő igehirdetéseihez. Mi, mátraverebély-szentkúti ferencesek az evangélium alapján hívunk most is benneteket, s ha eljöttök meghallani és befogadni ezt a több nyelven hangzó örömhírt, Isten jóságát, az már az új pünkösd csodája lesz közöttünk!
Az idősebb hívek beszámolói szerint a kommunizmus idején sok zarándok érkezett Szlovákiából búcsújáróhelyünkre, mégpedig olyan csoportok – magyarok és szlovákok egyaránt –, akik magyarországi turistakirándulást színleltek, hogy így játsszák ki az akkori politikai hatalom vallásellenes intézkedéseit. A rendszerváltozás után a szlovákiai katolikusok már szabadon látogathatták országuk kegyhelyeit: Lőcsét, Óhegyet és Sasvárt, így ezeknek a hozzánk látogató zarándokközösségeknek a száma lényegesen visszaesett.
2006. június 29-én azonban a szlovák és a magyar püspöki kar elnökei közös kiengesztelődési nyilatkozatot írtak alá, amelyben a két nép pásztoraiként elhatározták, hogy a politikai és történelmi sérelmeket felülmúlva, új utakat keresnek a szlovák és a magyar katolikusok hitbeli egységének építésére.
2008-tól kezdődően, Mátraverebély-Szentkúton, Magyarország nemzeti kegyhelyén ennek szellemében kezdtük el a szlovák-magyar imanapok szervezését. A zarándoklaton eddig minden évben jelenvoltak a két püspökkari konferencia képviselői, akik a kegyszobor előtt térdelve, Mária oltalmába ajánlották a két nemzetet. Jó volt tapasztalni a Szlovákiából érkező kétnyelvő csoportok közös imádságát, és látni, ahogy a magyarországi szlovákok a hit által vezérelve elindultak búcsújáróhelyünkre. Ennek hírére például egy civil társaság fölajánlotta, hogy a szlovák-magyar imanapon a zarándokokat minden évben ebéddel is megajándékozzák. 2009-ben pedig Tomáš Galis zsolnai püspök úr sajtóbeszélgetése az első olyan alkalom volt, amikor a magyar média képviselői a szlovák egyház egyik vezetőjével találkozhattak.
Ezeket az előző évekből, évtizedekből felidézet eseményeket, nem nosztalgiának szánom, hanem azzal a céllal foglaltam össze, hogy rámutassak: a búcsújárás úgy, mint egykor, ma is építője és megerősítője az egyház és a társadalom egységének, mert Mária anyai jelenléte Krisztusra mutat, akiben mindannyian testvérek vagyunk.
A mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely igazgatójaként, ebben a szellemben tolmácsolom ferences közösségünk meghívását minden szlovákiai katolikusnak az idei szlovák-magyar imanapra. A 2010. június 26-án, szombaton 12:00-kor kezdődő szentmise főcelebránsa František Tondra szepesi püspök úr lesz. Szlovákiai püspöktársai közül eddig Rudolf Baláő besztercebányai megyéspüspök és Orosch János nagyszombati segédpüspök úr jelezte jövetelét, akik a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia képviselőivel – reményeink szerint élükön Erdő Péter bíboros, prímással – mutatják be a legszentebb Eucharisztiát.
Szeretettel hívom a szlovákiai egyházközségeket, imacsoportokat és lelkiségi mozgalmakat, hogy jelenlétük bebizonyítsa mindkét nemzet társadalma előtt: a közös imádság, az eucharisztikus közösség, a Szőzanya tisztelete, nem hasztalan dolog, miként ezt a világ gondolja, hanem egy olyan kötelék, amely formálja, alakítja a társadalom tagjait, bennünket, katolikusokat. Ennek megjelenítésében bizonyára különös nagy szerepük lehet azoknak a plébániáknak és egyházmegyéknek, ahol az egyházközségekhez egyaránt tartoznak szlovák és magyar hívek. De kérem, a szlovák testvéreket is, hogy bátorítsák egymást: ismerjük meg, milyen a magyarok nemzeti kegyhelye, menjünk el oda, ahová mi magunk vagy elődeink a kommunizmus idején zarándokolni jártunk! Akkor félve jöttek a hívek Szlovákiából, ma a szabadság korában pedig jöjjünk tudatosan és bátran, hogy Mátraverebély-Szentkúton rácsodálkozhassunk a bennünket egymással gazdagító Isten szeretetére. Milyen szép lenne, ha 2010. június 26-án a Szőzanyának, a két nemzet közös anyjának kegyhelyén találkoznának azok a testvértelepülések, akik között testvérvárosi kapcsolatok születtek az elmúlt évtizedekben! Milyen mély üzenet születhetne meg itt, ha láthatná a világ, hogy Krisztus sokféle tanítványa mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartanak az imádkozásban Máriával, Jézus anyjával együtt. (vö. Apcsel 1,14).
Az irodalomtörténészek azt mondják, hogy a ferences kolostorokban, azért találunk oly sok latin nyelvő prédikációs könyvet, mert rendtársaink ezeket használták vázlatként a soknemzetiségő területek magyar, szlovák, német népnyelvő igehirdetéseihez. Mi, mátraverebély-szentkúti ferencesek az evangélium alapján hívunk most is benneteket, s ha eljöttök meghallani és befogadni ezt a több nyelven hangzó örömhírt, Isten jóságát, az már az új pünkösd csodája lesz közöttünk!
P. Kálmán Peregrin ofm
gvardián, a nemzeti kegyhely igazgatója
gvardián, a nemzeti kegyhely igazgatója
A szlovák-magyar imanap programja:
9:00-tól a zarándokok fogadása, gyóntatás, imaórák, 10:45 rózsafüzér, 12:00 szentmise, a kegyszobor kihelyezése, felajánló imádság, 15:00 litánia, a zarándokok búcsúztatása. Valamennyi liturgikus esemény kétnyelvő lesz, és biztosított a szlovák és magyar nyelven való gyónási lehetőség is. Minden zarándokot szeretettel várunk kegyhelyünkre!
9:00-tól a zarándokok fogadása, gyóntatás, imaórák, 10:45 rózsafüzér, 12:00 szentmise, a kegyszobor kihelyezése, felajánló imádság, 15:00 litánia, a zarándokok búcsúztatása. Valamennyi liturgikus esemény kétnyelvő lesz, és biztosított a szlovák és magyar nyelven való gyónási lehetőség is. Minden zarándokot szeretettel várunk kegyhelyünkre!