Teleki Pál gróf emlékezete
„Emberebb embert, magyarabb magyart!”
65 évvel ezelőtt hunyt el gróf Teleki Pál
A fenti idézet Teleki Pál miniszterelnöktől való, aki egész életén át legjobb tudásával szolgálta a nemzetet, embertársait és cserkészeit. Tragikus halála azóta is rejtély mindenki számára. Az öngyilkosság és a szándékosság még sokáig fogja foglalkoztatni a történészeket.
Teleki Pál 1879-ben született Budapesten. Családjának egyetlen gyermeke volt, aki különösen gondos nevelésben részesült. Tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban folytatta, ahol a természettudományok keltették fel érdeklődését. Utazásai során bejárta csaknem egész Európát. Legkimagaslóbb alkotása a földrajz téren „Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján”. Ez a térkép a trianoni béketárgyalások idején készült és „carte rouge” (vörös térkép) néven ismeretes a nemzetközi szakirodalomban. Annak idején a magyar delegáció többi dokumentumával együtt ez sem érhette el célját, de húsz év alatt megtermette gyümölcsét. Bevitte Európa köztudatába Magyarország nemzetiségi megoszlásának valódi képét és így alapjául szolgált a két bécsi döntésnek.
Teleki fokozatosan részt vállalt a politikai életben, s a háború után a magyar küldöttség tagjaként részt vett a trianoni békekonferencián is. Bár fáradhatatlanul védte a magyar ügyet Párizsban, az igazságtalan békediktátum ellen ő sem tehetett semmit.
Párizsból visszatérve Horthy Miklós felkérésére 1920-ban kormányt alakított, és célul tűzte ki a megcsonkított Magyarország politikai, gazdasági és erkölcsi helyreállítását. Betiltotta a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali szervezeteket is. A főleg zsidók által irányított Tanácsköztársaság bukása után jelentősen felerősödött antiszemitizmust és a szélsőjobboldalt az ún. numerus clausus törvény kiadásával próbálta leszerelni. (A zárt szám törvény kimondta, hogy az egyetemi hallgatók nemzetiségi megoszlásának tükröznie kell az egyes népfajok össznépességen belüli arányát. Sem a zsidó, sem az izraelita szó nem szerepelt a törvényben, de a legfőbb cél az volt, hogy megkönnyítsék a magyar fiatalok diplomához jutását, mivel a zsidók aránytalanul magas számban képviseltették magukat egyes foglalkozásoknál.) Más, a szélsőjobboldal által követelt zsidóellenes diszkrimináció elől Teleki elzárkózott. Országos főcserkészként az ifjúság vallásos-nemzeti nevelésében is tevékeny részt vállalt. Cserkészeiből mindig igyekezett emberebb embert és magyarabb magyart nevelni.
Más nemzetekkel szemben nem viselkedett ellenségesen, amint azt megtapasztalhatták a felvidéki határrevíziós tárgyalások idején a szlovák küldöttség tagjai is, akik Teleki személyével kapcsolatban mindvégig nagyrabecsülésüknek adtak hangot.
Részt vett a magyar-jugoszláv baráti egyezmény előkészítésében is, így villámcsapásként érte Hitler követelése, hogy a magyar kormány járuljon hozzá Jugoszlávia megtámadásához. Mivel ezt becstelenségnek és árulásnak tartotta, egyesek szerint nem látott más kiutat, mint hogy 1941. április 3-án önkezével vessen véget életének. Más vélemények szerint Telekit a németek ölték meg, csak öngyilkosságnak tüntették fel politikai indítékból elkövetett meggyilkolását.
Az egykori miniszterelnök halálának 65. évfordulójára Komáromban a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeum, a Szüllő Géza Polgári Társulás, a Pázmaneum és a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség szervezett konferenciát április 22-én. A megemlékezés a Szent András templomban bemutatott szentmisével kezdődött, melyet Sárai Attila szímői plébános mutatott be. A szentmisét Teleki Pál lelkiüdvéért ajánlották fel.
A múzeumban a jelenlévőket Sárközi János, Nyitra megye képviselője köszöntötte, aki felhívta a hallgatóság figyelmét azokra az alaptalan vádakra, amelyekkel manapság illetik Teleki személyét. Szomorúnak nevezte, hogy Teleki Pál az antiszemitizmussal való vádaskodások miatt nem kaphatott szobrot Budapesten. Az „Észak felé” c. dokumentumfilm vetítése után ThDr. Karaffa János katolikus teológus, a Pázmaneum Társulat elnöke tartott előadást a tragikusan elhunyt Teleki személyéről és különösen halálának okairól. Előadásának alapját Zsitvay Tibornak, a Magyar Nemzetgyűlés Elnökének, egykori igazságügyminiszternek feljegyzései szolgáltatták. Zsitvayt – miként csaknem az egész országot – megdöbbentette Teleki Pál, Magyarország miniszterelnökének 1941. április 2-ról 3-ra virradóan bekövetkezett halála. Zsitvay nem fogadja el az öngyilkosságról kiadott hivatalos közleményt. Ugyanis a halál előestéjén a Magyar Nemzetgyűlés Elnöke telefonon beszélt a miniszterelnökkel, aki kiegyensúlyozottnak tűnt számára. Zsitvay Tibor vallja – jóllehet a történelemtudomány jelenlegi álláspontja szerint ebben nincs igaza – : Teleki Pál politikai gyilkosság áldozata lett. Teleki április 2-án este egy cserkész lelkigyakorlat keretében meggyónt Witz Bélánál, aki a Szent István Bazilika plébánosa és Teleki bizalmasa volt. Abban egyeztek meg, hogy a másnapi reggeli misén találkoznak. Teleki készült a misére, ahol szentáldozáshoz szeretett volna járulni. Inasát még este utasította, hogy reggelre készítse ki cserkészegyenruháját. Az előadó a korabeli forrásokra hivatkozva ismertette Teleki halálával kapcsolatos állításokat, megjegyzéseket, s végezetül Zsitvay naplójából idézve foglalta össze előadását:
„Végezetül megemlítendő 2 koronatanú. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásra és Witz Béla pápai prelátusra, Teleki gyóntatójára. A katolikus egyház ui. öngyilkosoktól megtagadja az eltemetésükben való részvételt, tiltja a szokásos szertartás megtartását. Ez alól kivétel csakis akkor tehető, ha feltehető, hogy az öngyilkos be nem számítható állapotban követte el a tettét. Telekinél, ugyebár igazán szó sem lehet ilyen állapot feltételezéséről? És lám: Witz Béla prelátus (főpap!) megtartotta az Országház kupolatermében – tehát a legdíszesebb helyen (! ) – a gyászszertartást, amelyen részt vett Magyarország hercegprímása is, így tevén mindkettő tanúbizonyságot afelől, hogy Telekit nem tekintik öngyilkosnak! Holtteste meg is kapta a hívőket megillető beszentelést a parlamenti ravatalán csakúgy, mint a Kerepesi díszsírhelyén, ahová honfitársainak ritka méretekben és megrázóan őszintén megnyilvánuló, országos részvéte kísérte…”
(Részlet dr. Zsitvay Tibor 1945 utáni emigrációban írt naplójából).
Teleki Pál állítólagos búcsúlevele:
,,Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk, gyávaságból. A nemzet érzi, hogy mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk. Hullarablók lettünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.
1941. április 3. Teleki Pál’’