Vasmisés a felvidéki származású Vida Tivadar atya
Vida Tivadar 1922. február 6-án született Ipolyságon. Pozsonyban a Széna téri elemi iskolába járt, majd az Állami Magyar Reálgimnázium diákja volt 1932-1938 között. Tagja volt a pozsonyi Kis-Kárpátok cserkészcsapatnak. A kassai egyházmegyei szeminárimban három évet töltött el majd a pozsonyi szemináriumban folytatta tanulményait. Pappá szentelésére 1945. március 31-én Pozsony szovjet megszállása előtt történt. Újmisés jelmondatául Xavéri Szent Ferenc jeligéjét választotta: Lelkeket adj nekem, a többit vidd el! Tivadar atya újmiséjét április 2-án, húsvéthétfőn mutatta be a pozsonyi Szentháromság-templomban. Első kápláni helye Pozsonypüspökin volt, ahol 1946-ig szolgált, majd 1949-ig Szakolcára helyezték. 1949 és 1951 között Nyitrasárfőre nevezték ki plébánosnak. 1951-53 között Bozókon, 1953-56 között Ímelyen, 1956-58 között Garamkövesden és 1959-ben Barssárón plébánoskodott. 1960-62 között Lipovníkra kerül szolgálaton kívül, ahol fizikai munkát végzett. 1960. január 1-jei hatállyal megfosztották az állami mőködési engedélyétől. 1962-62 között Budapest-Máriaremetére kerül szolgálaton kívül, majd tudományos munkatársként dolgozott. 1962-75 között ugyanott már káplán és helyettes-plébános, majd 1975-97 között nyugállományban szolgált a kegyhelyen. 1997-től Budapesten él.Tivadar atya többször látogatott a Felvidékre, ahol Imakilencedek, előadások keretében buzdította a magyar katolikusokat hitük és anyanyelvük megtartására.
A Pázmány Péter Alapítvány elnökeként éveken keresztül segítette a felvidéki magyar kispapok magyar nyelven való képzését Budapesten.
A Pázmaneum Társulás gratulál a jubiláns atyának és Isten kegyelmét, Szőz Mária, Magyarok Nagyasszonyának óvó pártfogását kívánja mindennapjaira, hogy még sokáig taníthassa és buzdíthassa a papokat és a híveket!
Rysavá Terézia beszámolója Ímelyről:
Ünnepélyes és emlékezetes vasárnap volt Ímelyen 2010 áprílis 18. a Keresztelő Szent János templomban. A hívek szeretettel és tisztelettel fogadták a felvidéki származású, vasmisés Vida Tivadar atyát, aki 1953 és 1956 ban volt Ímely plébánosa. Örömmel töltött el bennünket hogy pappá szentelésének 65. évfordulója után a nyugalmazott volt lelkiatyánk szentmise áldozatott mutatott be nekünk.
Tivadar atya prédikációjában a papság évében a papi hivatás fontoságára hívta föl a hívek figyelmét, mert sajnos nagyon kevesen vannak a fiatalok közül, akik papi hivatást választják. Figyelmessen követtük Tivadar atya szavait amint elmondotta, hogy mint reál gimnazista az orvosi tudomány iránt érdeklődött, majd tanár szeretett volna lenni, de végül is tanár lett, de kicsit máskép, lelkipásztor lett, az Úr Jézus követője. Úgy vélte, hogy: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés“.
Tivadar atyának ismerős volt templomunk és bizony még szép számban voltak ismerős arcok is. A fiatalabbak számára sem ismeretlen Tivadar atya, mert a szüleink és nagyszüleink emlékezéseiből csak a legjobbakat hallotuk az atyáról, és bizony voltak néhányak akik a megőrzött újmisés szentképhez most hozzáteszik a jubileumi vasmise emlékére kapott szentképet is.
Tivadar atya mindennapjaira kértük a jó Isten bőséges áldását és a Szőzanya oltalmát.
Fényképek:
Egykori mőködési helyére tért vissza ThDr. Vida Tivadar nyugalmazott katolikus lelkiatya, aki április18-án Ímelyen mutatott be ünnepi szentmisét. A pozsonyi születéső, de a már 48 éve Budapesten élő Tivadar atya pappá szentelésének 65. évfordulójára emlékezve mutatta be egykori mőködési helyén az ünnepi szentmisét. Ímelyen 1953-56 között volt a falu plébánosa. A 88 éves lelkiatyát ThDr. Karaffa János helybéli plébános üdvözölte és a szentmise elején az egyházközség és a falu közösségének nevében is üdvözölték az idős lelkipásztort. Tivadar atyát Mons. Orosch János, a Nagyszombati Főegyházmegye magyar híveinek helynöke levélben köszöntötte, amelyet a helyi lelkiatya tolmácsolt a vasmisés lelkipásztor felé. A püspök atya levelében elsősorban megköszöni a jubiláns atyának a sok évi lelkipásztori szolgálatát és azt is, hogy még mindig aktívan segít Magyarországon és Felvidéken is oltártestvéreinek. Levele végén Orosch püspök atya továbbra is kéri a vasmisést, hogy „imáival segítse azokat a paptestvéreket, akik a fronton harcolnak Isten országának építéséért. Ma, amikor nagy a paphiány, szükségünk van minden egyes papi kézre, papi imára, papi áldozatra. Köszönöm, hogy nem önmagára, hanem Isten dolgaira figyel, amikor még mindig készségesen szolgál. Áldja meg ezért az Isten. Én is áldásomat adom, és kérem az Ön vasmisés áldását.” – fejezi be levelét a felvidéki magyar katolikusok ügyeit bátran felkaroló püspök.
Tivadar atya szentbeszédében a papi hivatások szükségességéről és az ima fontosságáról szólt. Buzdította a jelenlevőket, hogy ne csak hallgassák az evangéliumot és csendes szemlélői legyenek a jézusi tanításnak, hanem aktívan kapcsolódjanak is be az őket érintő egyházi kérdésekbe. Személyes életpéldáján mondta el, hogy Isten miként hívta meg őt a papi szolgálatra. A vasmisés lelkiatya kihangsúlyozta, hogy sokszor az egyén nem akar engedelmeskedni vagy nem érti meg Isten hívó szavát. Az ima ereje azonban segíthet mindenkinek, akik keresik Istent vagy kétségek között őrlődnek. Tivadar atya a fiatalokhoz is szólt és buzdította a gyerekeket, hogy a hittant magyarul is tanulják otthon szüleikkel.
Az ünnepi szentmise a Pápai- és a Magyar Himnusz eléneklésével ért véget, majd a jubiláns atyára emlékező hívek gratulációit fogadta az idős lelkipásztor.
Pázmaneum