Viliam Judák nyitrai megyéspüspök újévi pásztorlevele

Szőz Mária, Isten Anyja oltalma alatt megértük a 2010-dik újév első napját. Ez az újév más-más helyzetben talált bennünket. Vannak, akik boldogok, elégedettek, mások viszont gondokkal, bajokkal küszködnek, vagy már remélni sem tudnak. Tizenkét hosszú hónap van mögöttünk. Tudjuk, milyenek voltak. Ezek már nem fognak változni. Mögöttünk vannak, mint a tegnapi nap.
Most egy új időszak küszöbén állunk. Az újév, mint minden új nap, nagy ajándék számunkra és új lehetőség. Sok függ attól, hogy hogyan fogadjuk. Elődeink az időszámítást úgy jelölték, hogy „ANNO DOMINI" - „AZ ÚR ÉVÉBEN". Vajon mit akartak ezzel kifejezni? Mivé te¬szi az évet ez a keresztény kifejezés, amelyet régi, középkori épületeken, vagy akár nagyapáink családi házain is megtalálunk?
Mindenek előtt azt kell tudatosítanunk, hogy minden esztendő „az Úr éve". Nincs tehát „magán" idő, nem választhatjuk meg „saját" életünk idejét a nulla ponttól számítva. Az idő olyan, mint a szántóföld, szorgalmasan meg kell mővelni. Az Úr egy-egy éve olyan időszak, - Isten adta új lehetőség - amelyben növekednünk és erednünk kell.
Aki ezt az új évet is az Úr évének tartja, az tudja, hogy az ember az Isten munkatársa. Ke¬resi azt, ami az embert boldoggá és elégedetté teszi, és elhagyja azt, ami őt rabbá, függővé teheti. Kiszélesíti látókörét, hogy meglássa és megértse mások világát is. Lemond az erőszakról, szeretetet ad és elfogad. Építi a színvonalas emberi kapcsolatokat. Saját környezetében gyógyít, gondoz, felszámolja az igazságtalanságot, - egyszóval: nap mint nap megéli azt, ami Jézus szerint jelzi, hogy elérkezett az Isten országa.
Mivel ez az év a Papok éve, nézzük meg Vianney Szent János példáját. Miközben mint buz-gó lelkipásztor fáradhatatlanul gyóntatott, árvaházat épített leányoknak és intézetet, ahol fiúk tanulhattak, nagyon hamar felismerte annak jeleit, hogy az akkori Franciaország „keresztény-telenítésnek" volt kitéve. Ennek jelei ma nálunk is észlelhetők.
Az első jel az volt, hogy az emberek vasárnap is dolgoztak, és rászoktak a csúnya, erkölcs-telen beszédre, a káromkodásra. Ez gyakorlatilag az Isten tagadásának a jele - ma is.
Az arszi plébános tudta, hogy falujának lakói vasárnap is dolgoznak. Mégpedig azért, mert a saját hasznukat keresték. Párizsban a liberálisok megpróbálták eltörölni az ünnepeket és a vasárnapokat. A hét helyett bevezették a dekádot, a tíz napból álló időegységet. A tizedik nap lett a pihenőnap, hogy emberek elfelejtsék a vasárnapot, az Úr napját és a szentek ünnepeit.
Vianney János addig nem nyugodott, míg a plébánia krónikájába azt nem írhatta, hogy ünnepnapon „ritkán" dolgoznak az emberek. És az átutazó idegenek csodálkozását, hogy három kocsis közül, akikkel elszaladtak a lovak és szekerük felborult, egyik sem káromkodott, még csak nem is méltatlankodott.
Lássuk, milyen erkölcstelen a mai beszéd. Hogyan eldurvult a nyelv még a lányok és az asszonyok beszéde is!
Vianney János harcot vívott a vendéglőkkel is, melyeket „ördögieknek" nevezett, vagy „iskolának, ahol a pokol tanít, ahol eladják a lelket, ahol szétesnek a családok, ahol tönkremegy az egészség, ahol veszekedés van és gyilkosság".
Mielőtt ezt megmosolyognánk, megemlítjük, hogy Ars falunak 270 lakosa volt, 40 háza és négy kocsmája. Ebből kettő közvetlen a templom mellett volt. Ezek helyettesítették vasárnap a templomot. Köznap pedig, hosszú estéken és éjszakákon a családi otthont. Egyetlen kábítószert árultak ott: a bort. Ott költötték el az emberek a családnak megkeresett pénzt. A részegeskedés ellentéteket és viszályokat szült. A plébános prédikációi és erélyes fellépései azt eredményezték, hogy a templom melletti két kocsmát kénytelenek voltak bezárni, majd nemsokára bezárt a másik kettő is. Ezután hét alkalommal megpróbáltak vendéglőt nyitni a faluban, de mind a hétszer meghiúsult.
Vajon a mai időkben, a munkanélküliség idején, hány kocsma „virágzik" falvainkban?! Sokszor a családfenntartók otthagyják az utolsó garast, ami a családnak járna. Nem beszélve arról, hogy az alkohol mai is békétlenséget szül. Ma már nem a bor az egyetlen kábítószer. Hazárdjátékok és kábítószerek egész sora leselkedik a vendégre.
Ars plébánosa megfigyelte azt is, hogy a féktelen mulatozás is veszélyt jelent. A táncról azt mondta, hogy „az ördög a tánccal úgy bekeríti az embert, mint a kőfal a kertet. Aki oda bemegy, az őrangyalát az ajtón kívül hagyja". Abban az időben a falusi táncok és a más falukba is járó táncolók alkalmat adtak az erkölcs lazulására. De idővel ez a fajta erkölcsteleség is eltőnt Vianney János falujából. Annyira tisztelték és szerették azt a szent embert, aki imádkozott és vezekelt értük.
Bármennyire is modernnek tartjuk magunkat, be kell ismernünk, hogy a mai diszkók, vagy úgynevezett dalfesztiválok is alkalmat adnak drogterjesztésre és a fiatalok megrontására. Mert ezek nem a keresztény erényekhez vezetnek.
Bizonyára megfigyelték, hogy a „kereszténytelenítés" mai formái nagyon hasonlítanak azokhoz a módszerekhez, amelyek Vianney Szent János idejében voltak a forradalom utáni Franciaországban. Ars-ban is, abban az elhagyatott, elfelejtett egyházközségben.
Kedves Testvérek! Ma az egész mővelt világ a Gergely-naptár szerint számítja az időt -„Krisztus után". Ezzel akarva - nem akarva elfogadja azt a tényt, hogy Krisztus születése fordulatot hozott az időszámításba. Ezt a világ csak akkor fogja valóban elhinni, ha mi, keresz-tények, éltünkkel fogjuk bizonyítani, hogy Jézusban valóban új idő vette kezdetét.
Jókívánságunk és kérésünk az legyen, hogy az új évet, mint új alkalmat, felelősségteljes életre használjuk. Az új év tiszta lapot ad a kezünkben. írjuk tele naponta pozitív értékekkel. Jézus Krisztus, aki Szőz Máriától szegénységben született, mindenben hasonló lett hozzánk, a bőnt kivéve, aki örömhírt hirdetett, aki kereszthalálával és feltámadásával új életet kínál nekünk, - ma is itt van velünk.
Éljünk Szőz Mária, Isten Anyjának oltalma alatt. Minden jó szándékunkat és jókívánságunkat áldja meg „az idők Ura"!
Ebben a lelkületben kívánunk és kérünk számotokra Istentől megáldott napokat 2010-ben.