A Magyar Országgyűlés határozata alapján április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. A Pázmaneum Társulás, hagyományaihoz híven, megemlékezést tart április 11-én, 18 órakor a Városi Sport- és Szabadidőparkban található kitelepített felvidéki magyarok emlékművénél.
A városi emléknap résztvevőit köszönti: Karaffa Attila, a Pázmaneum elnöke
Történelmi visszatekintést tart Dr. Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere.
Közreműködnek:
- Bíró Bulcsú diákpolgármester, a Szent István téri Közös Igazgatású Iskola diákja
- Rákos Loránt: A bűnöm az..., szavalja a Szabó Gyula Alapiskola diákja Póda Tamás. Felkészítő tanára: Kiss Anasztázia.
- A Közös Igazgatású Szakközépiskola, Szabó Gyula 21 és a Rákóczi Szövetség középiskolai helyi szervezet diákjai. Felkészítő tanár Klőr Levente.
A megemlékezés koszorúzással ér véget. Kérjük, ha tehetik egy szál fehér virágot hozzanak magukkal, köszönjük!
Az emléknap méltó dátuma április 12-e, 1947. április 12-én indult az első transzport Magyarország felé. Az Országgyűlés 2012. december 3-i határozatában rögzítette, hogy szükségesnek tartja méltóképpen megemlékezni a Benes-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített magyarokról. Az Országgyűlés emellett kifejezte nagyrabecsülését mindazoknak, akiket az adott időszakban csehországi kényszermunkára deportáltak, és ebben a szenvedésekkel teli helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat.
Dunaszerdahelyen 2013. április 20-án adták át a beneši dekrétumok alapján a második világháború utáni években kitelepített (cseh)szlovákiai magyarok tiszteletére emelt emlékművet. A városi szabadidőparkban található alkotást a Magyar Megmaradásért társulás készíttette. A fekete márványtáblán a kitelepítéseket szimbolizáló vonat, és az afelé induló sorstalan emberek láthatóak.
„Csehszlovákiában deportálják vagy kiűzik a kereken hétszázezer létszámú magyarságot arról a területről, ahol őseiben is már közel ezer esztendeig zárt tömbben élt és lakik a Duna fölött és amely terület csak az előző világháború után, tehát alig negyedszázada nyert az új államalakulathoz odacsatolást. A kitelepítés, ha mindjárt némi részében kínos állami megegyezés alapján történik is, valójában kiűzés és körülményei sok esetben nagyon kegyetlenek. Ez az egyik égetően fájó magyar seb.”
Mindszenty József hercegprímás
