Az Esterházy János Polgári Társulás és a Pázmaneum Polgári Társulás szervezésében kerül sor december 12-én 17 órai kezdettel a dunaszerdahelyi Vermes-villában (Kortárs Magyar Galéria) „Az üldözöttek védelmében" c. Esterházy János életéről szóló film vetítésére.
A vetítés után Csáky Pál előadása hangzik el a felvidéki magyar mártírgrófról majd Hetényi József, Esterházy volt Gulágos rabtársa ismerteti a halálraítélt magyar politikus testamentumát.
A vetítés helyszíne a Vermes-villa (Kortárs Magyar Galéria, Szabó Gyula utca 304/2, 92901 Dunaszerdahely GPS 47.998494,17.61325)
Homoly Erzsébet így ír a filmről: Az üldözöttek védelmében − címmel Vörös Attila rimaszombati rendező−szerkesztő készítette a dokumentumfilmet, mely Esterházy János II. világháború alatti, üldözötteket mentő tevékenységéről szól. Némelyek – helytelenül – Esterházy emlékfilmnek nevezik az alkotást, pedig nem az. Dokumentumfilm jobban mondva dokumentumgyűjtemény − ez, egy véres korszak eddig kevéssé ismert momentumát dokumentáló film, mely rengeteg fontos adalékkal szolgál gróf Esterházy János emberi és politikusi nagyságának megértéséhez.
Vörös Attila Rimaszombatban él és alkot, már a nyolcvanas évek első felében, még JUGYIK−os főiskolás, klubelnök korában, Nyitrán megismerkedett Molnár Imrével, s testvérével, Lászlóval. „Laci a színjátszás területén alakított nagyokat, Robinson monodrámáját azóta sem feledem... Imre pedig már harminc évvel ezelőtt is kutató, irodalmár ember volt − s gróf Esterházy Jánosról akkor hallottam tőle először" − mondja a film rendezője kérdésemre, hogy hogyan került kapcsolatba a témával, majd így folytatja: „Később, a kilencvenes évek legelején, amikor cserkésztiszt lettem, s Komáromban felavattak, akkor több tiszttársammal tagjai lettünk a gr. Esterházy János cserkészcsapatnak, mely az 1. számot kapta, s a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség tisztjeit tömörítette magába. Más cserkésztestvéremtől, többek között Wurster Ilonka nénitől is gyakran hallottam Esterházyról, az ő áldozatkész munkásságáról, mártírságáról. Molnár Imrével is többször találkoztam a kilencvenes évek folyamán, s nagyon sok ismeretre tettem szert az ő előadásait hallgatva Esterházyról. Később, a 2000−es években, nagy örömmel olvastam könyveit, melyeket dedikált is a számomra. Cikkeken, s a médián keresztül figyeltem azt a mai napig tartó kálváriát, azt a méltatlan fogadtatást az állami szervek nagy részétől, amely Esterházy személyét a mai napig övezi. Bár emléktáblákat, szobrokat sikerült és sikerül napjainkban is állítani számára úgy Magyarországon, mint idehaza vagy Csehországban, mégis a hivatalos rehabilitálása Szlovákiában várat még magára. Pedig az emberekért−magyarokért, zsidókért, lengyelekért, szlovákokért s csehekért − , ha valaki igazán sokat tett, az Esterházy János volt." − mondja Vörös Attila.
2008−ban Molnár Imre a Kegyelem életfogytig című könyvének rimaszombati bemutatója után döntöttek úgy a rimaszombati rendező−szerkesztővel, hogy gróf Esterházy János második világháborús embertársmentő tevékenységéről dokumentum−gyűjteményt készítenek. Ennek értelmében készült el a filmes összeállítás: nem dokumentumfilmként, nem is életrajzi filmként, hiszen Esterházy János életének csak egy bizonyos szakaszára, pár leglényegesebb részére, de nem egész életútjára és munkásságára irányítja a néző figyelmét.
A film még elő tanúkkal, azok nyilatkozataival alátámasztva emelik ki a második világégés alatti, majd az azt követő évek főbb mozdulatait.
Négy országban, több mint egy tucat olyan személyt szólaltattak meg, akik ismerték Esterházy Jánost, az ő második világháború alatti karakán s igaz, becsületes életét, embertársak százainak megmentő−életmentő tevékenységét. Lengyelek, szlovákok, magyarok, olaszok−zsidók, csehek nyilatkoztak Vörös Attilának a lehető legpozitívabban Esterházyról. „Tények, dokumentumok, egyenesben leforgatott nyilatkozatok, munkatársak, túlélők, családtagok s más emberek nyilatkozatai támasztják alá a történéseket, Esterházy emberségét, magyarságát, kereszténységét, Istenbe vetett hitét, hatalmas, igazságos szívét. Bármit mondhatnak az ügyeletes hatalom percemberkéi − hazudozhatnak bármit róla, állíthatnak valótlanokat − az ő nevét bemocskolni nem tudják − a piszok lepereg fényes személyiségéről, a szobrára öntött festék lekopik, a szenny elpárolog − s marad a sugárzóan ragyogó, igaz keresztény, ember, aki másokért halni volt képes, igazáért megszenvedni, kálváriát járni. Mint említettem a film dokumentum-gyűjtemény, kiemel egy szakaszt Esterházy küzdelmes, szenvedésektől terhes életéből. Amennyiben a körülmények s lehetőségek megengedik, elkészítjük Esterházy János grófról illusztratív dokumentumfilmünket. A forgatókönyv, szereplőgárda már adott, a stáb szintén. Felvidéki színészek segítségével elevenedik majd meg a kor, ahol Esterházy élt az ő, valamint családjának, munka társainak, rabtársainak s ellenségeinek, s más személyeknek figurái, élete, halála, szenvedéseinek, megpróbáltatásainak színhelyei, s életének tartalma, tanúsága." − árulja el Vörös Attila.
A dokumentum−gyűjteményben nagyon sokan segítették a rimaszombati stáb munkáját. A köszönet elsősorban Molnár Imrét illeti, nélküle nem jöhetett volna létre a film. Az operatőr, a rendező−szerkesztő fia Vörös Előd−Cornix volt. A filmmel, dokumentumgyűjteménnyel hozzájárultak az Esterházyról kialakított hű és igaz kép kialakításához. Az interneten szabadon elérhető, vetítésekre ajánlott összeállítás. Szlovák és angol felirattal van ellátva. 2008. december 8−án Budapesten a Magyar Kultúra Székházában került először vetítésre a film, ahol Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke mondott bevezetőt. 2011. március 4−én Pozsonyban szlovák és angol felirattal vetítették a Mladosť Filmszínházban Esterházy születésének 110. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozat keretében.
A film, a szobrok, emlékhelyek, könyvek mind−mind csak töredékek amivel Esterházynak tartozunk. S arra a kérdésre, hogy mikor kerül méltó helyére Esterházy személyisége, Vörös Attila így válaszolt: „Már régen a lehető legméltóbb helyen van − ott van a szíveinkben − s örökké ott is marad..." Egyik nyilatkozó azt mondja a filmben − Esterházyt azért nem rehabilitálják hivatalosan Szlovákiában, mert akkor tulajdonképpen az egész felvidéki magyarságot is rehabilitálniuk kellene. Egy rabtársa pedig úgy fogalmaz: ő volt a felföldi magyarok szenvedő Krisztusa...
A Felvidéki Magyarok második száma, mely szintén Esterházynak állít emléket a filmben meg szólaló tanúságtevők elbeszéléseinek leiratát is közöli.