Húsvét III. vasárnapján, 2013. április 14-én szentmisével egybekapcsolt ünnepi megemlékezést tartottunk Zsitvabesenyőn a kitelepítések emléknapja alkalmából.
Községünkből 24 családot, összesen 115 személyt telepítettek át Magyarországra, többségüket Tolna megyébe. E szomorú esemény 65. évfordulója alkalmából, Pintér Zoltán lelkiatyánk szervezésében a megemlékezésre meghívtuk a kitelepített családok még élő tagjait, illetve azok hozzátartozóit. Közel hatvanan jöttek el a meghívottak.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa Mons. Magyar Károly, párkányi esperes volt, aki egyben megáldotta az évfordulóra készült emlékművet a templomkertben, melyet Gubó Ferenc, templomatyánk és családja állíttatott a kitelepített családok emlékére. Az emlékművet Smidt Róbert fafaragó művész készítette. Az ünnepi szentmise szónoka PaedDr. Farkas Zsolt, garamkövesdi plébános volt, aki szentbeszédében rámutatott, hogy mindig Jézus, a Jó Pásztor az, aki egybegyűjti nyáját. Így alkotunk mi, hívek közösséget. Mindkét lelkipásztor Zsitvabesenyőről származik.
A templomkertben Ing. Timoránsky Gábor, a község polgármestere üdvözölte az ünnepségen megjelenteket. A kitelepített honfitársainkat egy-egy piros rózsaszállal is köszöntöttük. Az újonnan megáldott emlékmű előtt Grosch István ny. tanár mondott ünnepi beszédet, aki mint pedagógus több nemzedéket tanított a községben. Ő maga is deportált volt Csehországban. A megemlékezést ünnepélyesebbé tette a templom énekkara. Többek közt előadták a mostani alkalomra készült új éneket, Furuglyás Margit ny. tanítónő vezetésével, melynek szövegét Pintér Zoltán helybéli lelkipásztor írt.
Az új emlékmű előtt a község polgármestere és az egyházközség templomatyja helyezte el a megemlékezés koszorúját. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult. Végezetül a már elhunyt kitelepített honfitársaink emlékére szóltak a harangok.
Farkas Gábor, zsitvabesenyői lakos
A kitelepítettek emlékére
Emléknap – április 12
Ad notam: A csitári hegyek alatt...
Emlékezzünk, hű testvérek, ama nehéz időkre,
Mikor a mi községünket oly nagy fájdalom érte.
/: Elvittek sok családot, messze földre, vidékre,
Sírva borult, oly sok ember akkor egymás keblére! :/
Felnőtteket, gyermekeket vittek el a községből,
Ártatlanul űzték el a saját szülőföldjükről.
/: Nem vétettek senkinek, mégis kellett menniük,
Ó, de nagyon súlyos is volt vállukon a keresztjük! :/
Szomorúan búcsúztak el egymástól az emberek,
Kiket mindig egybekapcsolt a testvéri szeretet.
/: Itt hagyták a templomot, iskolát és szomszédot,
Osztálytársat, udvarlókat és a kedves barátot! :/
Testvéreink nem feledünk, ígérjük ezt tinéktek,
Fohászt küldünk fel az égbe, szeretetből értetek.
/: Ti is gondoljatok ránk, szülőfalunk visszavár,
Az Istennek szent áldása mindnyájunkra szálljon ránk! :/
Pintér Zoltán
