A Pázmaneum Társulás és a Kortárs Magyar Galéria szervezésében Dunaszerdahelyen járt Dobai Sándor atya, a Benelux államok magyar főlelkésze július 20-án, aki Tarics Péter: Isten tenyerén a magyarságért c. könyvbemutató vendége is volt egyben.
Nem ismeretlen a felvidéki magyar katolikusok és a dunaszerdahelyiek előtt Dobai atya neve, hiszen 2008-ban már járt a csallóközi városban, ahol szentmisét is koncelebrált a Szent György plébániatemplomban. Ezúttal Tarics Péter újságíró beszélgetett a 84 éves kónyi származású atyával nemrégiben megjelent Isten tenyerén a magyarságért című könyve kapcsán.
A Vermes-villába érkező közönség előtt Dobai Sándor atya elsőként elárulta, hogy 59 évvel ezelőtt pont július 20-án szentelték őt pappá Belgiumban. Az 1944-ben leventeként Németországba hurcolt, majd hadifogságba kerülő katolikus lelkipásztor nyíltan beszélt a leventeévekről, a munkaszolgálatról és a hadifogságról. A könyörtelen háborús időket ifjú legényként megélő atya a hadifogolytábor mindennapjairól és kiszabadulásának körülményeit is megosztotta a hallgatósággal. 1946 februárjában a belga apostoli nunciatúra egyik megbízottja papnövendékeket keresett és mivel a győri bencésekhez járt atya az Isteni gondviselésnek köszönhetően kiszabadult a táborból. Dobai ösztöndíjjal kezdte meg tanulmányait a szemináriumban, és flamand nevelőszülők gondoskodtak az ellátásáról. Pappá szentelése után több nemzetiséggel is megismerkedett és fokozatosan elsajátította nyelvüket. 1956-ban a magyar forradalmat leverő vörös terror elől menekülő menekültek árasztották el Európát, Dobai atya ekkor honfitársai segítségére sietett és igyekezett munkást, lakást találni a menekülőknek. Mind a mai napig aktívan miséző lelkipásztor elmondta, hogy bár a külhoni magyarok száma egyre fogy a kint élő magyarok ragaszkodása nem csappan hagyományaikhoz, magyar nemzetiségükhöz. Jelenleg három országban, öt egyházmegyében dolgozik, mint a Benelux államok magyar főlelkésze. Összesen kilenc helyen misézik magyar, francia, és holland nyelven. A jelenlevők kérdésére elmondta, hogy a magyar mise egy igazi találkozás az ott lakó magyaroknak, akik sokszor több száz kilométerről érkeznek és a szentmise után még 5-6 órát is együtt töltenek kultúrműsorral, népdalok, nóták éneklésével. Örömmel idézte fel azokat az eseményeket a lelkiatya, amelyek mély nyomot hagytak életében és hívei szeretete, gondoskodása mellett a mai napig folytathatja áldozatos munkáját.
Tarics Péter által összeállított könyvből egyébként világos és tiszta képet kapunk Dobai atya munkásságáról, a külhoni magyarok vallásuk és nemzetiségükhöz ragaszkodó magatartásáról és bepillantást nyerhetünk a magyar főlelkész mindennapjaiba is, de megtudhatjuk az 1956-os belgiumi magyar kereszt történetét is többek között.
Dobai Sándor felvidéki útját Tarics Péterrel együtt ThDr. Karaffa János atya, a Pázmaneum Társulás védnök-elnöke készítette elő, így az atya eljuthatott Zselízre, Komáromba, Ipolyságra, Gútára többek között. Végezetül a lelkiatya - aki szívesen énekel mind a mai napig - Mindszenty József hercegprímás kedvenc népdalát énekelte el, majd dedikálással és hosszan tartó kötetlen beszélgetéssel zárult a Vermes-villában tartott könyvbemutató.
Dobai Sándor atya Dunaszerdahelyen
Dobai Sándor (Kóny, 1927-) római katolikus pap, a Benelux államok magyar főlelkésze.
Egy minisztériumi rendelet értelmében leventeként 1944. december 31-én a Győr-Sopron megyei szülőfalujából gyalog Közép-Németországba terelték mintegy kétszáz magyar fiatallal együtt. Észak-Németországban munkaszolgálatot teljesített. 1945. május 3-án hivatalosan is német hadifogságba esett, majd az angol-amerikai hadsereg hadifoglya lett. Belgiumban egy Brüsszel melletti gyűjtőtáborba került. 1946 februárjában a belga apostoli nunciatúra egyik megbízottja papnövendékeket keresett. Dobai ösztöndíjjal kezdte meg tanulmányait a szemináriumban, és flamand nevelőszülők gondoskodtak az ellátásáról. 1952. július 20-án szentelték pappá. Kétéves kápláni tevékenységét követően flamand vidékre került, és a 29 nemzetiségi csoportra oszló limburgi bányászoknak lett a lelkésze. 1956-ban, újra Liège-be került, mert novemberben és decemberben megérkeztek a magyar menekültek. Körülbelül hatezer menekült érkezett ekkor Belgiumba, s Dobai kapcsolatait felhasználva, rengeteg segítséget nyújtott nekik: lakást szerezett, munkát keresett, hiteles törvényszéki fordítóként fordításokat végezett a híveknek.
A Magyar Köztársaság Elnöke 2001. október 23-a alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki Dobai Sándort. 2007-ben az 1956-os Külhoni és Magyarországi Emlékbizottságok díszérmével tüntették ki 80. születésnapja alkalmából.
Jelenleg három országban, öt egyházmegyében dolgozik, mint a Benelux államok magyar főlelkésze. Összesen kilenc helyen misézik magyar, francia, és holland nyelven.