Február 14-ére 18 órakor a pilisszentkereszti római katolikus templomban, Szent Cirill és Metód tiszteletére ünnepi szentmisét mutatott be és szentbeszédet mondott Dr. Karaffa János, piliscsaba-klotildligeti lelkiatya, a Pázmaneum Társulás elnöke.
Szent Cirill és Szent Metód ünnepén tartott szentmisén megtelt a templom. A helyi híveken kívül a környező településekről is érkeztek a misére. A szentmisét bemutató Karaffa János atyával koncelebrált Kálmán atya és a piliscsévi plébános is (Feldhoffer Atal atya). A szentmisén a szlovák és magyar énekek mellett az imádságok is két nyelven voltak, valamint János atya szlovák nyelven is szólt a hívekhez. Beszédében kiemelte, hogy a nyelvek Isten adományai, és azokon egyenlőképpen lehet (és kell) Istent dicsőíteni. A két szent élete példa a békére, egyetértésre és a másik ember elfogadására. Ők megtanulták azt a nyelvet, amelyet a missziós területen beszéltek, így alázattal közeledtek hozzájuk, nem pedig ellenségeskedéssel. Isten adományai a nyelvek, és nem lehet senkit sem megítélni az alapján, hogy milyen nyelvet (más nyelvet) beszél. A katolikusságunk (egyetemességünk) ebben is megnyilvánul, hogy mindenki a saját nyelvén dicséri Istent. A szentmise végén Karaffa Jánost köszöntötte Lendvai József polgármester és Ackermann Kálmán plébános atya. A Pávakör énekelt.
Az ünneplés a Szlovák Házban folytatódott, ahol Demjén Tamásné, a Pilisszentkereszti Szlovák Önkormányzat elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Köszöntőjében felhívta a figyelmet arra, hogy a ma ünnepelt két szent munkássága minta a mi munkálkodásunkra is, amelyet a szlovák hagyományok őrzésében kell kifejteni. Ma is komoly munka vár azokra, akik az elődök hagyományait szeretnék átadni a fiataloknak. Ehhez viszont ismerni kell a nyelvet is.
János atya Dunaszerdahelyen született 1973. március 11-én. 1997. június 14-én szentelték pappá Pozsonyban. A nagyszombati egyházmegye papja volt 1997-2010 között. Káplán volt Révkomáromban (1997-1999), plébániai kormányzó Bakán (1999-2007), plébános Felsőtúron 2007-2010 között. (Itt töltöt évei alatt XVI. Benedek pápa rendezte a szlovákiai egyházmegyék határát. Itt olvashatják beszámolóját.) Plébániai kormányzó Imelyen 2010-ben. Inkardinálva lett a székesfehérvári egyházmegyébe 2010-ben, azóta helyettes plébános Piliscsaba-Klotildligeten. A teológiai tudományok doktora. 2001-től hat éven keresztül a nagyszombati egyházmegye szentszéki bírója volt. Szemináriumi tanár Besztercebánya-Erdőbádony, Comenius Egyetem Hittudományi Karán, 2008-tól egy éven át. Főiskolai tanársegéd, óraadó tanár Budapesten a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2004-től (a Szentírástudományi Tanszék adjunktusa). 2010. október 2-án Révkomáromban az „Egyház és közösség” c. konferencián ThDr. Karaffa János, a Pázmaneum Társulás elnöke "A szlovákiai magyar katolikusok küzdelme saját püspökért és püspökségért" címmel tartott előadást, melyet itt elolvashatnak. Számos publikációja van (rendszeresen publikál tudományos folyóiratokban), előadásokat tart, könyveket írt. Egyik érdekes írása az ítéletről és az üdvösségről szól, olvassa el itt.
Sviatok sv. Cyrila a Metoda v Mmlynkoch
Občianske združenie Pázmaneum srdečne pozýva svojich členov a sympatizantov do rímskokatolíckeho kostola v Mlynkoch 14. februára 2011 o 18.00 hodine na slávnostnú svätú omšu obetovanú k úcte sv. Cyrila a Metoda. Svätú omšu bude celebrovať ThDr. János Karaffa, predseda združenia Pázmaneum, duchovný otec z Pilišskej Čaby. Oslavujme spoločne spolupatrónov Európy a modlime sa za to, aby v duchu posolstva byzantských vierozvestov každému –tak Slovákom z Dolnej zeme ako aj Maďarom z Hornej zeme- bolo ohlasované evanjelium v ich materskej reči!
ThDr. Karaffa János: Cirill és Metód mai üzenete
Gyakran esik szó Szlovákiában a bizánci görög hittérítők, Szent Cirill és Metód örökségéről, amelyet más nemzetek közt a szlovák nép is magáénak vall. Mi, magyarok is méltán tiszteljük a bizánci testvéreket, hiszen a krónikák feljegyzései szerint magyar őseink körében is kifejtették apostoli tevékenységüket.
860 körül Cirill találkozott a magyarokkal a kazároktól hazatérőben a Krím-félsziget környékén, testvérét, Metódot pedig az Al-Dunánál látta vendégül egy „magyar király” mintegy 20 esztendővel később. A Metód-legenda arra is kitér, hogy ez a „magyar király”, aki talán vezér vagy fejedelem lehetett, barátsággal fogadta a hittérítőt: „Ez pedig, miként úrhoz illik, azonképpen tisztességesen és fényesen, ünnepéllyel fogadta. És beszéle vele, mint ilyen férfiaknak illett egymással beszélniök, megszerette, megcsókolta, nagy ajándékokkal bocsátá el, mondván néki: „Emlékezzél meg mindig énrólam, tisztelendő atya, szent imáidban.”
Cirill és Metód, bár görögök voltak, távol állt tőlük mindenféle gőgös felsőbbrendűség. Nem várták el, hogy a nép tanulja meg az ő nyelvüket, hanem ők tanulták meg a nép nyelvét. Nagy érdemük a szláv nyelvű liturgia bevezetése. Ellenfeleik, az ún. “pilátuskövetők” csak a latint, a görögöt és a hébert, vagyis a kereszt feliratának nyelveit akarták engedélyezni az istentiszteleteken. Ők minden eszközt megragadtak, hogy megakadályozzák Cirill és Metód missziós munkáját. Velük szemben a két hittérítő pártját fogta VIII. János pápa, aki 880-ban jóváhagyta a szláv liturgiát, kijelentve: “Aki a főnyelveket, tudniillik a hébert, a görögöt és a latint teremtette, ugyanaz teremtette a többi nyelvet is saját dicséretére és dicsőségére.”
Cirill és Metód Krisztus egyetemes, minden népre és nemzetre kiterjedő szeretetének tanúi voltak – a szó valódi értelmében véve katolikusok. A két szentéletű hithirdető ma is példát mutat toleranciából és keresztény nagylelkűségből mindannyiunk számára. Sajnos, akadnak olyanok, akik máig nem értik vagy meghamisítják üzenetüket. Egyesek rövidlátó, nacionalista céljaik érdekében akarják kihasználni Cirill és Metód alakját. A nemzeti kizárólagosság és a más kultúráktól való elzárkózás fanatikus hívei gyűlöletet próbálnak kelteni a tőlük eltérő nyelven beszélő, más nemzethez tartozó embertársaikkal szemben. Nincsenek talán tudatában annak, hogy valójában az ehhez hasonló nacionalista szűkkeblűség vezet a cirill-metódi örökség szétrombolásához? Cirill és Metód éppen az ilyenek ellen küzdött életében – azok ellen, akik saját nyelvüket, kultúrájukat mások fölé akarták helyezni, erőszakosan beolvasztva őket.
Ők úgy gyarapították lelkileg-szellemileg a rájuk bízott szláv és nem szláv népeket, hogy közben nem vettek el senkitől semmi olyat, ami azt megillette. Nem erőszakoltak rájuk másik nyelvet vagy kultúrát a hit terjesztésének ürügyén. A kereszténység nem jelentett számukra uniformizáltságot, az egység éppen a sokszínűségben jelent meg.
Ha a mai Szlovákiában járnának, bizonyára elszomorodnának azon, hogy sokan mennyire félreértelmezték vagy meghamisították üzenetüket, s talán ugyanazt kérdeznék az őket külsődlegesen nagy pompával dicsőítőktől, mint egykor Velencében az őket vádoló ellenfeleiktől: „A nap nem ugyanúgy süt mindenkire? Nem ugyanazon a módon lélegzünk mindnyájan?”