Morovics István atya földi maradványait kívánsága szerint Bacsfa-Szentantalon helyezték örök nyugalomra. Nem véletlenszerű döntés volt ez részéről, hiszen 15 évig szolgált itt plébánosként hűséggel, szeretettel Szűz Mária kegyhelyén.
A gyászszertartásra a kegytemplomban került sor, amelyet Haľko József pozsonyi segédpüspök vezetett számos oltártestvére jelenlétében. A gyászoló tömeg nemcsak Csallóköz és a távolabbi vidék különböző pontjairól jött elbúcsúzni szeretett lelkiatyjától, de nagyszámban érkeztek Pozsonyból is, ahol utolsó éveiben kisegítő lelkészként szolgált István atya.
Visszagondoltam, hányszor borulhatott arcra papi szolgálata alatt az oltár előtt, mély alázatot és odaadást kifejezve a Mindenhatónak, és most itt fekszik, koporsóban, de már arccal Teremtője felé fordulva, abban a közös reményben, hogy mielőbb színről színre láthassa az Urat.
A búcsúztató szavak sokunkban felidézték személyes találkozásainkat István atyával, melyek emlékéből leszűrődött derűs közvetlensége, optimista életfelfogása, amely mindig Isten iránti hűségre és hitre buzdított bennünket.
A kegytemplom melletti temetőben végződött a temetési szertartás. Az imádságok után, a gyászoló tömeg éneklése közben a megszentelt föld régi ismerősként ölelte körül Isten szolgáját, aki életében annyi hívőt részesített szentségekben, áldásokban és kísért ide utolsó földi útjára.
A fáradt őszi napsugárban úgy tűnt a madárének, mintha Isten szolgájának halhatatlan lelkét kísérte volna a boldog örökkévalóságba.